Brazíliában egy település egy állam után kisebb közigazgatási-területi egység .
Brazíliában az európaihoz közel álló ibériai önkormányzati modellt [1] fogadták el , [a] amely azt jelenti, hogy a lakosság választja meg a tanácsot vagy tisztviselőt ( alcalde , rejidor stb.), a kormány képviselőinek utólagos jóváhagyásával (a lakosság olyan testületet is választhat, amely már választott vezérigazgatót, aki általában egyben a testület elnöke is). [2] Az alkotmányban foglalt nyilatkozatok szerint a szövetségi kormány korlátozott számú esetben beavatkozhat a helyi ügyekbe .
Brazília önkormányzataira szerves törvények vonatkoznak , [1] amelyeket az 1988-as brazil alkotmány szerint kell meghozniuk, amely a decentralizációt célzó reformot rögzítette, és nagymértékben megváltoztatta a helyi önkormányzatok politikai és adójogait. [3]
Az önkormányzatok feladata az oktatás (az alkotmány elfogadásakor volt egy feltétel, hogy a bevétel negyede erre irányuljon) és az egészségügy szolgáltatásaival ; a közlekedés és a területhasználat a helyi önkormányzatok kizárólagos hatáskörébe tartozik, az egészségügy, az óvodai és alapfokú oktatás, a történelmi és kulturális örökség megőrzése pedig túlnyomórészt helyi. A nyugdíjellátást a szövetségi kormány kezeli, és ez a szociális kiadások 65%-át teszi ki. Az önkormányzatok hatáskörébe tartozó programok megvalósítását segítő ágazati önkormányzati tanácsok jönnek létre, amelyek száma 2001-ben meghaladja a 22 ezret, ebből 5426 az egészségügyi, 5178 a szociális segélyek, 4306 a gyermekek és serdülők és 4305 fő. oktatásra. [3] Az önkormányzatok olyan szolgáltatást is nyújthatnak, amely nem tartozik kizárólagos felsőbb hatósági hatáskörbe. [négy]
Afonso és Araujo szerint 10 évvel az új alkotmány elfogadása után, 1988-ról 1998-ra megduplázódott az önkormányzatok által kezelt pénzeszközök összege. Minden település a helyi adók 3/4-ét kapja, a maradék megoszlása változó. 2001-ben az önkormányzatok a nemzeti pénzügyi források 12,5%-áról (beleértve az alkotmányos transzfereket) 15,5%-ra (a szövetségi transzferekkel együtt) kezelték. [3]
Ugyanakkor az 1988-as alkotmány adta lehetőségeket egyenlőtlenül valósítják meg az önkormányzatok. [3] Az egy főre jutó GDP 2013-ban Brazíliában a különbség (a legmagasabb és legalacsonyabb arányú régió között) 8-szoros volt. [5] A kulturálisan és gazdaságilag homogén területek egyesítésére a Nemzeti Integrációs Minisztérium 1999-ben mezorégiókat határozott meg (amelyeknek a követelmények szerint két különböző állam önkormányzatát kell tartalmazniuk, vagy az országhatár mellett kell elhelyezkedniük).
| Népesség, ezer ember |
Brazília egésze |
Északi | északkelet _ |
délkelet _ |
Déli | Közép -nyugati |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Teljes | 5507 | 449 | 1787 | 1666 | 1159 | 446 |
| kevesebb mint 10 | 2727 | 190 | 662 | 840 | 782 | 253 |
| 10-től 20-ig | 1392 | 112 | 588 | 344 | 243 | 105 |
| 20-tól 50-ig | 908 | 103 | 395 | 267 | 84 | 59 |
| 50-től 100-ig | 279 | harminc | 96 | 106 | harminc | 17 |
| 100-tól 500-ig | 174 | 12 | 37 | 98 | tizennyolc | 9 |
| 500 vagy több | 27 | 2 | 9 | tizenegy | 2 | 3 |
2006-ban 5561 település volt Brazíliában, és ugyanazok a szövetségi szabályok vonatkoznak mindenre, legyen az urbanizált vagy vidéki. A 20 ezer fő alatti lélekszámú települések a települések összlétszámának 75%-át, az összes forrásnak pedig csak 7%-át képviselik. Csak az 50 ezer fő feletti településeken (az összes település 9,5%-a) magasabbak a jövedelmek az országos átlagnál. [3]