Moszkvoretszkij balpart

Moszkvoretszkij balpart
IUCN IV. kategória ( faj- vagy élőhelykezelési terület)
alapinformációk
Négyzet180,87 ha 
Az alapítás dátuma 1977. október 4 
Elhelyezkedés
55°37′11″ é SH. 36°26′03″ K e.
Ország
Az Orosz Föderáció tárgyaMoszkva régió
TerületRuza városrész
PontMoszkvoretszkij balpart
PontMoszkvoretszkij balpart

A Moskvoretsky Levoberezhny a moszkvai régió regionális (regionális) jelentőségű  állami természetvédelmi területe (komplexum) , amely különösen fontos a természetes komplexumok és összetevőik megőrzése és helyreállítása, valamint az ökológiai egyensúly fenntartása szempontjából. A tartaléknak a következő feladatai vannak:

A rezervátumot 1977 -ben alapították [ 1] . Helyszín: Moszkva régió , Ruza városi körzet , Ozhigovo , Hruscsovo , Molodikovo , Markovo és Ignatievo falvak közelében , Koljubakinszkoje vidéki településen . A rezervátum három, a Moszkva folyó bal partján egymástól 500-1000 m távolságra lévő lelőhelyből áll . A rezervátum teljes területe 180,87 ha (1. telek (Ozhigovo és Hruscsovo községek között) - 52,46 ha, 2. telek (Markovo és Molodikovo községek között) - 46,31 ha, 3. telek (Markovó falvak között) és Ignatievo) - 82 ,10 ha). Az 1. telek a 6. negyed különálló déli részét, a 2. telek a 15. negyed keleti részét, a 3. telek a Zvenigorodi erdészet Tucskovszkij körzeti erdészetének 25. negyedének déli részét foglalja magában.

Leírás

A rezervátum területe a Moszkva-folyó völgyének bal parti részére korlátozódik, és magában foglalja a völgy lejtőinek szakaszait, a völgyi vízfolyást, két ártéri teraszt és egy árteret, valamint a völgyközeli részének egy töredékét. a folyóközi síkság. A negyedidőszaki és újkori lelőhelyeket a morénás, víz-glaciális, ősi hordalékos, hordalékos, deluviális lerakódások széles skálája képviseli: homok, homokos vályog, vályog, helyi proluviális kavicsos üledék. A völgy meredek lejtőinek egyes területein, melyeket nem takar a talajfelszín, a nappali felszínen moréna alakul ki. A rezervátum területén található negyedidőszaki lelőhelyeket Jura agyagok borítják, homokrétegekkel. A negyedidőszak előtti üledékek kiemelkedéseit helyben rögzítik azokon a területeken, ahol a többlet legfeljebb 10 m-rel haladja meg a Moszkva folyó átlagos közbenső partvonalának jeleit.

A rezervátum 1. szakaszán belüli abszolút magasságok 145-205 m. Ezen a szakaszon belül a Moszkvorec-völgy meredek (legfeljebb 25°-os) lejtője foglalja el a legnagyobb területet. Az első és második ártéri teraszok enyhén lejtős főfelületei töredékesen, különböző hosszúságú, legfeljebb 50-70 m széles szegmensekben vannak ábrázolva. Helyenként nincs ártér. Az eróziós hálózatot félig ázas szakadékok és vízmosások képviselik. A völgylejtő felső részén kiinduló eróziós formák a második és az első ártéri teraszokon deluviális, esetenként deluviális-proluviális hordalékkúpokkal végződnek, és sokkal ritkábban érik el az árteret és a medert. A lelőhely területén rövidebb eróziós formák találhatók, amelyek a völgy lejtőjén, a folyó széle felett 15-20 m-rel, valamint a második ártéri terasz hátsó varratánál is megközelítőleg azonos magasságban keletkeznek, majd az ezt követő kijárattal a völgybe. ártérre és a csatornára.

A rezervátum 2. szakaszán belüli abszolút magasságok 157-190 m. A 2. szelvényben a moréna-víz-glaciális síkság töredéke, a Moszkva folyó völgyének lejtős szakasza, a Jakovlevka folyó völgyének egy szakasza, ideértve völgyének meredek balparti lejtőjét, e folyó (főleg balparti) árterét és csatornáját. A lelőhely központi részét egy szakadék foglalja el, melynek felső részén négy legyező alakú sarkantyú található.

A rezervátum 3. szakaszán belüli abszolút magasságok 144–203 m. Az eróziós formák főleg a keleti részre korlátozódnak.

A modern domborzatképződést a földcsuszamlási folyamatok (1. és kisebb mértékben a 3. szelvény), a lejtős lefolyás, a deluviális folyamatok és egyes eróziós formákban a mélyerózió (2. szelvény) képviselik. A Moszkva folyó medrének szabályozása kapcsán az árterek újraképződésének dinamikája rosszul fejeződik ki. Egyes területeken, ahol meredek lejtők csatlakoznak a víz széléhez, az oldalsó csatorna eróziója megnyilvánul.

A rezervátum területének legnagyobb vízteste a kis Jakovlevka folyó, amelynek csatornájának egy töredéke a 2. szakasz része. A Jakovlevka folyó a Moszkva folyó első rendjének bal oldali mellékfolyója. Kisvízi rezervátum határain belül a folyó szélessége nem haladja meg a 3 métert, maximális mélysége 0,6 méter, függő mocsarak.

A rezervátum talajtakarójában a szikes-podzolos gleyes és a szikes-podzolos-gley talajok, a könnyű mechanikai összetételű talajképző kőzeteken pedig a szikes-podzolok. A humuszos-gley talajok a vízmosások és szakadékok alján, szivárgó helyeken vannak rögzítve. Az árterek talajtakaróját hordalékos könnyű humuszos és hordalékos humuszos-gley talajok képviselik.

Flóra és növényzet

A rezervátum területén lejtős, többfajú elegyes erdők uralkodnak lucfenyővel, tölgyessel, hárssal, juharral, sima szilvel, helyenként fenyőcserjés szélesfüves erdők. A szakadékok és vízmosások oldalain is összetett lucfenyős-széleslevelű és lombos erdők alakulnak ki. A gerendák alján, a Jakovlevka árterén szürke égerek nőnek szil, madárcseresznye és juhar széles, nedves fűvel. Az 1. és 3. telken belüli második és első ártéri teraszon több benőtt tisztás található. A Moszkva folyó árterének keskeny sávját rétek foglalják el.

A széleslevelű és lucfenyős cserjés lombos erdők a völgy elsődleges lejtőit, a völgykivonat töredékeit és az ártéri teraszok felszínét foglalják el. Ennek a csoportnak az erdõit a rezervátumban fõleg tölgy-luc-hárs, luc-tölgy-hárs, tölgy-hárs-luc, széles füvû juhar képviseli. Az első szintet a lucfenyő, a tölgy és a hárs uralja, nyírfával, juharral és sima szilfával keverve. Aljnövényzet: lucfenyő, hárs, tölgy, juhar és szil. A cserjeréteget a mogyoró, a lonc és az euonymus, ritkábban a viburnum, a homoktövis és a széleken málna alkotja. A lágyszárú rétegben bőségesen előfordulnak széles fűszernövények - szőrös sás, közönséges köszvény, sárga zöldpinty, homályos tüdőfű, európai pata, keménylevelű csirkefű, évelő erdei fű. Nem ritka itt: tavaszi rang, tüskés holló, csodálatos ibolya, pézsma adoxa. Egyes helyeken ragacsos zsálya (a moszkvai régió Vörös Könyvében szereplő faj) és más ritka fajok találhatók - egy közönséges farkasbogyó, vagy egy farkasszem, egy igazi fészek, széles levelű és csalánlevelű harangok (ritka és sérülékeny fajok, amelyek nem szerepelnek a moszkvai régió Vörös Könyvében, de állandó ellenőrzés és felügyelet alatt kell tartaniuk a régió területét).

A második terasz sík, kellően lecsapolt felületein és a gerendák lapos aljain juhar-, hárs- és szilmogyoró-patás-zöldpintyes lucfenyők nőnek. A gerendákban idős, legfeljebb 1 m törzsátmérőjű fenyők példányai kerültek elő.

A Moszkva folyó második teraszán időnként fenyő-lucfenyő és lucfenyő nyírfa, euonymus-mogyoró sóska-szélesfű-régi ültetvények találhatók. A fenyőtörzsek átmérője itt eléri a 60 cm-t, az aljnövényzetben gyakori a juhar, a hegyi kőris, a tölgy és a hárs. Néha juhar, tölgy és hárs található a második rétegben. A mogyoróbokrok jelentős korúak. A mogyoró mellett gyakori a szemölcsös euonymus, az erdei lonc és a közönséges farkasbogyó, vagyis a farkasbérenc. Az ilyen típusú zárt erdők füves rétegét a szőrös és rizómás sás, a sárga zelencsuk, a gyöngyvirág, a közönséges oxalis, a köves bogyó, az évelő erdei fű, a homályos tüdőfű és az európai pata dominálják. Létezik pálmás sás, tavaszi rangú, erdei rövidlábú, erdei nádfű, közönséges köszvényfű, csalánlevelű harang, igazi fészkelő, erdei muskátli, erdei rövidlábú és rizómás sás.

A gyengébb vízelvezetésű területeken szürke éger, páfrányok (nőstény kochedyzhnik és hím pajzsfű), erdei sás, óriás csenkesz, erdei csenkesz, mocsári sáska és kúszó szívós található.

A tisztásokon füvek és réti-erdei gyógynövények jelennek meg: tölgy kékfű, illatos kalász, vörös csenkesz, lelógó gyöngy árpa, erdei rövid nyelű, őszibaracklevelű harang (ritka és sérülékeny faj, nem szerepel a Moszkvai Régió Vörös Könyvében , de állandó megfigyelésre és ellenőrzésre szorul a régióban). megfigyelés), az aranyrúd, a kezdő gyógybetű, a tölgyes marjannik, az esernyős sólyom, a kutya- és serdülő ibolya, a korpa, az erdei szamóca, a gyógynövény , a könnyed talajú teraszok párkányain pedig vörösáfonya, a szőrös sólyom, a speedwell officinalis, a kétlevelű buzogány. Az erdő szélein és a tisztásokon helyenként bozótosokat képez.

Az 1-es és 3-as lelőhely ártere feletti második teraszon az erdőben több kis tisztás, magas fűvel és nyárfa aljnövényzettel benőtt. E tisztások szélein erdei bokor, illatos vargánya, Prescott vargánya és csalán dominál. A tisztások középső részein füves-füves közösségek alakulnak ki, ahol réti csenkesz, közepesen rázós, kakasláb, réti timothy, közönséges cickafark, puha ágyi szalma, zöld eper, réti búzavirág, mezei barna, oregánó, közönséges boglárka, sokvirágú boglárka, közönséges illatú, sarló alakú lucerna, serdülő sás, tüskés sás.

A Moszkva folyó völgyének elsődleges lejtőjén (2. és 3. telek) és a Jakovlevka folyó völgyének lejtőjén tölgyfával, juharral és egyedi füves lucfenyőkkel rendelkező lipnyakot figyeltek meg. A lejtők alsó részén megnő a szil aránya, megszaporodik a juhar és a madárcseresznye. A Moszkva folyó völgyének lejtőin ezekben az erdőkben az öreg hársok, szilfák és tölgyek jelentős magasságúak (akár 30 m) és törzsátmérője (akár 70-80 cm). Az aljnövényzetet főként hárs és juhar alkotja, a cserjéket itt az euonymus és a lonc uralja. A területen elterjedt domináns nemoral fajok mellett sok virágú kupena, fenyves, kasub ranunculus, borostyán alakú budra, csodálatos ibolya nő itt, efemeroidok bővelkednek - sűrű corydalis, sárga libahagyma és ranunculus anemone, tölgy kökörcsin ( a moszkvai régió Vörös Könyvében szereplő faj). A lejtők alsó részein megjelenik az északi birkózó, a terpeszkedő erdő, a csomós vargánya, a pettyes bárány, a telelő zsurló és mások.

Zárt, öreg növésű széles füvű mogyoróerdők találhatók foltokban a lejtők alsó részein a szürke égererdők között. Alattuk szinte nincs aljnövényzet fák és egyéb cserjék. Gyeptakarójukban az árnyéktűrő széles fűfélék (közönséges köszvényfű, évelő erdei pázsitfű, európai patás, sárga zöldúszójú) és a kúszó szívós fajok dominálnak.

Az égererdők szil, madárcseresznye és juhar széles gyógynövényes-nedves fű részvételével szakadékokban találhatók, a Yakovlevka folyó és mellékfolyói völgyében, olyan helyeken, ahol a talajvíz szivárog. Komló és fekete ribizli terem itt. A fű magas, sűrű, uralkodik a csalán, a széles levelű harangvirág, az erdei kupyr, az illatos buthen, a víz puha szőrű, a pettyes, az ellentétes levelű lép, van a közönséges búzavirág, a réti réti, a kutyapázsitfű, a zöldséges (kerti) csicska, az erdei csicska, a keserédes nadálytő, az álmos vulgaris és mások. A Jakovlevka folyó völgyének lejtőjén (2. szelvény) egy kellően lecsapolt területen, szil, nyír és hárs aljnövényzetű szürke égererdőben ragacsos zsályát és egy másik ritka fajt, a tojásdad-ládát (ritka és sérülékeny faj) jegyezték fel. nem szerepel a Moszkvai Régió Vörös Könyvében, de folyamatos ellenőrzés és felügyelet alatt kell állnia). A 3. parcellában az ilyen közösségekben számos meglehetősen nagy populáció (akár több száz növény) található a feltámadt holdvirágnak, amely a moszkvai régió Vörös Könyvében szereplő faj.

A szürke égererdők mocsaras részein bővelkedik éles sás, réti réti, szillevelű réti zsázsa, folyami zsurló, erdei gyékény, növényi vízitorma. Azokon a helyeken, ahol a talajvíz kiáramlik, a kannabisz-szkep bozótjai vannak (ritka és sérülékeny faj, amely nem szerepel a Moszkvai Régió Vörös Könyvében, de állandó megfigyelésre és megfigyelésre szorul a régióban), helyenként bővelkedik a telelő zsurló, Róbert muskátli, közönséges lazafű, keserű és nehezen elérhető, közönséges nehezen elérhető, ellentétes levelű rózsafű, szőrös tűzfű és kutyafű.

A víz közelében a Jakovlevka folyó (2. szakasz) és a patakok mentén úszó mannik, mocsári körömvirág, európai zyuznik, nádszerű törpe, keserű geszt nő, a vízben pedig Kaufman boglárka, tavaszi veronika, vízi moha - tűz. -fighting fontinalis.

Az 1. és 3. parcellán belül a Moszkva folyó partján található ártéri közösségek alakulnak ki. A jó vízelvezetésű közepes és magas árterek töredékei csekélyek és kis területűek. A lapos, kisgerincű ártereken a gyepfüves rétek dominálnak a réti csenkesz, a kakasláb, a kopoltyúfű, a cickafark, az orbáncfű, a többvirágú boglárka, az igazi medveszalma dominanciájával. Létezik tető nélküli far, előregyártott harangok, terebélyes és rapunzel alakú, szegfűfű és Fisher szegfű, egyenes gulyavnik.

A boncolatlan középmagas árterek lejtős szakaszait fajgazdag gyepű rétek jellemzik. Réti csenkesz, közönséges hajlított fű, keskenylevelű kékfű, zöld eper, közönséges agrimon, közönséges kömény, oregánó, édesgyökérlevelű astragalus, réti réti fű, közönséges feketefejű, közepesen rázós, havasi lóhere, közönséges fésű, puha ágyszalma, közönséges cickafark és itt a közönséges búzavirág dominál. Jellemző a durva búzavirág, a közönséges cikória, a mezei barna és egyebek.

A rezervátum ártereinek legelterjedtebb közösségei a szederrétek, kakasláb, illatos és Prescott-butyas, mezei vízitorma, cseresznye, patakvirág, keleti sverbiga, erdei kupyr.

A csatornaközeli alacsony ártereken a nádszerű forrás (kanárifű) közösségei élnek réti réti füvekkel, patakfűvel, folyami parlagfűvel, hosszú levelű mentával és szívós vastartalmú mentával. Az ártéren helyenként fehér és törékeny fűzek nőnek.

Fauna

A terület állatvilága jól megőrzött, és a moszkvai régió természetes közösségeit reprezentálja. A rezervátum területén a 4 osztály 14 rendjébe tartozó 72 gerincesfajt, köztük legalább 4 kétéltűt, egy hüllőfajt, 52 madárfajt és 15 emlősfajt tartottak nyilván. A rezervátum mindhárom területe hasonló faunaszerkezettel rendelkezik.

A terület szárazföldi gerinces faunisztikai komplexumának alapját az erdei élőhelyek jellegzetes fajai, a réti-mezei élőhelyek fajai, valamint a vizes élőhely-együttes fajai alkotják, a fajösszetételben lényegesen kisebb részarányt, még kevesebbet. szinantróp fajok.

A rezervátum határain belül 4 fő állatkomplexum (állatképződmény) különböztethető meg: lombhullató erdők zooformációja, tűlevelű erdők zooformációja, nyílt élőhelyek zooformációja és vizes élőhelyek zooformációja.

A lombhullató erdők zooformációja, amely a különböző típusú széles levelű, kislevelű és vegyes erdőkben gyakori, a rezervátum területének nagy részét elfoglalja, és minden területén képviselteti magát. Itt a következő gerinces fajokat jegyezték fel: kis erdei egér, mókus, fehér nyúl, vaddisznó, kakukk, közönséges csalogány, mezei rózsa, feketerigó, énekesmadár, vörös vörösbegy, pinty, fekete poszáta, fűzfa poszáta, csörgő poszáta, közönséges óriáscinege, légykapó, széncinege, kékcinege, közönséges pika, szerecsendió, lepényes légykapó, szürke légykapó, láp és közönséges béka. Egy ázsiai mókust észleltek (ritka és sérülékeny faj, amely nem szerepel a moszkvai régió Vörös Könyvében, de folyamatos megfigyelésre és megfigyelésre szorul a régióban). A régi, széles lombos erdők területein az ilyen típusú élőhelyeken él a szürke szőrű harkály és a ritka talaj puhatestű, a fekete-kék meztelen csigája (mindkét faj szerepel a Moszkvai Régió Vörös Könyvében).

A rezervátum minden részén a magas lucfenyőkben, fenyőerdőkben és vegyes tűlevelű-lombos erdőkben gyakori tűlevelű erdők zooformációja saját állatfajokkal rendelkezik, beleértve: közönséges cickány , vörös pocok, mókus, fehér nyúl , jávorszarvas , vaddisznó , sárga , pinty , szijszi , füzes poszáta , rózsagomba , énekes rigó , közönséges szerecsendió , porfújó , közönséges süvöltő , holló , szajkó .

A rezervátum erdei tisztásain és szélein, amelyek leginkább az 1. lelőhelyen, kisebb mértékben - a 3. lelőhelyen gyakoriak: közönséges pocok, közönséges vakond, ölyv, sármány, erdei pipa, szürke poszcsa , közönséges lencse. , feketefejű aranypinty, közönséges zöldpinty , seregély, szarka , esetenként - vércse (ritka és sérülékeny faj, nem szerepel a Moszkvai Régió Vörös Könyvében, de folyamatos megfigyelésre és megfigyelésre szorul a régióban), életre kelő gyík és mások.

A patakokkal és forrásokkal tarkított erdei szakadékok feneke, alacsony fekvésű lejtős mocsarak területei és maga a Moszkva folyó ártere a vizes élővilág faunakomplexumának élőhelyei. Ez a zooformáció a rezervátum minden részén gyakori. Az itt megemlített emlősök közül: amerikai nyérc , fekete póló, valamint számos réti és erdei faj. Ezekben a biotópokban gyakoriak a madarak: szürke- és feketefejű sirályok, közönséges csér (ritka és sérülékeny faj, amely nem szerepel a moszkvai régió Vörös könyvében, de folyamatos megfigyelésre és megfigyelésre szorul a régióban), tőkés réce , parti fecske , mocsári poszcsa és folyami tücsök . A békák meglehetősen nagy számban élnek itt: láp-, fű-, tó- és tavi békák.

A rezervátum területével szomszédos települések külterületére gravitáljon: szürke varjú , fekete sebesült , fehér béka , mezei veréb és a fenti réti fajok egy része.

Az egész rezervátumban megtalálhatók: közönséges róka, hermelin , menyét, menyecske, pacsirta, nagy harkály és mások.

A rezervátum kiemelt védelem alatt álló objektumai

Védett ökoszisztémák: lejtős, többfajú elegyes erdők lucfenyővel, tölgyes, hársos, juharral, szil, helyenként fenyőcserjés szélesfüves; hárserdők tölgyes, juharos és zöldfűszeres lucfenyőkkel; szürke éger bodzával, madárcseresznyével és juhar széles-fű-nedves-fű.

Az alábbiakban felsoroljuk a moszkvai régióban védett élőhelyeket és élőhelyeket, valamint a rezervátumban nyilvántartott egyéb ritka és veszélyeztetett növény- és állatfajokat.

A moszkvai régióban védett, valamint más ritka és sérülékeny növényfajok:

A moszkvai régióban védett, a moszkvai régió Vörös Könyvében szereplő gombafajok: korall szeder (2. parcella).

A moszkvai régióban, valamint más ritka és sérülékeny állatfajokban védett:

Jegyzetek

  1. ↑ A Moszkvai Regionális Népi Képviselők Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 1977. október 4-i 1346/28. sz. határozata „A moszkvai régió vadállományának megszervezéséről” . AARI . Letöltve: 2021. augusztus 18. Az eredetiből archiválva : 2021. augusztus 17.

Irodalom