Miscevic, Vera

Vera Mishcevic
Szerb. Vera Mishchević
Születési dátum 1925. április 7( 1925-04-07 )
Születési hely Belegish , Jugoszláv Királyság
Halál dátuma 1944. október 10. (19 évesen)( 1944-10-10 )
A halál helye Zvechka , Nedichevsk Szerbia
Affiliáció  Jugoszlávia
A hadsereg típusa egészségügyi szolgáltatás
Több éves szolgálat 1943-1944
Rész

Csaták/háborúk Jugoszlávia népfelszabadító háborúja
Díjak és díjak Népi Hős Rendje

Vera Mishchevich ( szerb. Vera Mishcheviћ / Vera Miščević ; 1925 . április 7. beleg – 1944 . október 10. , Zvechka ) jugoszláv ápolónő, a népfelszabadító háború résztvevője és Jugoszlávia népi hőse.

Életrajz

1925. április 7- én született Belenish faluban , gazdag parasztcsaládból származik. A háború előtt elvégezte az általános iskolát, és családi gazdálkodással foglalkozott. 1942-ben, a háború tetőpontján csatlakozott a Jugoszláviai Kommunista Ifjúsági Szövetséghez. Apja, Shpiro kivégzése után a lány csatlakozott a Sremsky partizán különítményhez (a Frushkogorsky zászlóaljban).

Vera Sremski-Mihalevtsy faluban katonaorvosi tanfolyamokat végzett, majd a 3. Vajdasági sokkdandárba került, ahol a 7. században dolgozott orvosként. Később orvostiszt lett a 3. zászlóaljnál. 1943 első felében Mishcevicet felvették a CPY-be. A csatákban elképesztő bátorságot mutatott, többször megmentve a sebesülteket.

Vera a Kelet-Bosniáért vívott csatákban vált híressé. Így 1944 elején Chelitsánál zászlóaljának harcosai visszavonultak az ellenség támadása alatt, és Vera maga vezette a katonákat ellentámadásba: ez segített a német offenzíva visszaverésében. Egy másik esetben a Vlasenicáért vívott csaták során zászlóalját német harckocsi-egységek támadták meg, és tüzérség lőtte rá. A katonák visszavonulása után egy súlyosan megsebesült partizán feküdt a harctéren, akit senki sem mert elhurcolni. Vera maga, erős ellenséges tűz alatt, egy sebesült elvtársat vitt magával, és ezzel megmentette az életét. A harmadik esetben a Zvornik-Tuzla úton lezajlott bunaritsai csata során zászlóalja ismét ellenséges felsőbb erőkkel találkozott, amelyek nem tették lehetővé a sebesültek evakuálását, puskákkal és géppuskákkal lövöldözve a csatateret. Vera végigkúszott a földön, és tizennégy közönséges katonát és két géppuskást sikerült kihúznia az erős tűzből.

1944 végén Vera dandárja csatlakozott a Nyugat-Szerbiát és Belgrádot felszabadító 12. vajdasági hadtesthez. 1944. október 10-ről 11-re virradó éjszaka a 3. Vajdasági dandár 2. és 3. zászlóalja elhúzódó csatákat vívott a Šabac-Obrenovac útvonalon Zvecska község közelében. Amikor a németek harckocsikat dobtak harcba a 3. zászlóalj ellen, a jugoszláv hadsereg katonái pánikszerűen visszavonulni kezdtek. A visszavonulás során Vera észrevett két NOAU-harcost a csatatéren, és a segítségükre sietett. Ugyanebben a pillanatban a közelben felrobbant egy tanklövedék, aminek robbanásában Vera a helyszínen meghalt.

Vera Mishcevicet a Belgrádi Felszabadítók temetőjében temették el. 1953. november 27- én posztumusz Jugoszlávia Népi Hőse címet kapta. Az ápolónő emlékére a szülőfalujában található iskola a Vera Mishcevic nevet kapta, majd 1974-ben emlékművet állítottak az iskola előtt.

Irodalom