| Antanas Miskinis | |
|---|---|
| Antanas Miskinis | |
| Születési dátum | 1905. január 29. ( február 11. ) . |
| Születési hely | Yuknenay falu (ma Utenai járás) |
| Halál dátuma | 1983. december 16. (78 évesen) |
| A halál helye | Vilnius |
| Polgárság | Litvánia Szovjetunió |
| Foglalkozása | költő , prózaíró |
| A művek nyelve | litván |
| Bemutatkozás | "Balta paukštė" ( 1928 ) |
| Díjak | A Litván SSR Állami Díja (1983) |
Antanas Mishkinis ( szó szerint Antanas Miškinis ; 1905 . február 11. [ január 29 . , Yuknenai falu , Zarasai járás - 1983 . december 16. , Vilnius ) - litván költő, író, publicista, műfordító; Motejus Mishkinas irodalomkritikus, kritikus, műfordító öccse . A Litván SSR Állami Díj (1983), a Yuliya Žemaite-díj (1978), a Költészeti Tavasz Fesztivál (1981) kitüntetettje.
Parasztcsaládba született. 1914-től a dvinai reálgimnáziumban tanult, de az első világháború kitörése miatt nem fejezte be. 1923-tól a Kaunasi gimnáziumban tanult [1] . 1934-ben (más források szerint 1935-ben [1] ) diplomázott a Kaunasi Vytautas the University bölcsészettudományi karán . 1932-1942-ben Kaunasban dolgozott tanárként. 1936-1940-ben az Állami Rádiótelefon irodalmi adásainak vezetője volt.
Közreműködött a „Pjūvis“ , „Naujoji Romuva“ , „ Vairas “ , „Akademikas“ , „Trimitas“ , „Karys“ , „Žiburėlis“ , „ Lietuvos aidas “ , „Ūkininko patarėjas“ újságokban . [2]
Részt vett a Litvánia Felszabadításáért Harcosok Szövetsége, az 1940 végén létrehozott, a szovjet rezsimmel szembeni ellenálló szervezet [3] tevékenységében . 1944-től a Tauro partizánkerület tagja, 1947-től a Laisvės žvalgas (A szabadság őrzője) című újság társszerkesztője. A Demokratikus Ellenállás Általános Mozgalom elnökségi tagjává választották. Egyike volt azoknak, akik aláírták az ENSZ-hez kötött memorandumot.
1948-ban letartóztatták; büntetését Mordovia , Olzheras , Omszk táboraiban töltötte . 1956-ban visszatért Litvániába anélkül, hogy Vilniusban és Kaunasban élhetett volna. Néhány évvel később engedélyt kapott, hogy Vilniusban telepedjen le.
„Balta paukštė ” („Fehér madár”, 1928), „Varnos prie plento” („Varjak az országút mellett”, 1935; második kiadás 2005) és „Keturi miestai” („Négy város”, 1938; második ) versgyűjtemény kiadás 1939 ) az 1930-as évek egyik legjelentősebb neoromantikus költőjeként foglalta el a helyét a litván irodalomban, aki a hagyományos litván dalszöveg és a nyugat-európai modernizmus tapasztalatait igyekezett ötvözni. Antanas Mishkinis költészetét a ballada és romantikus világkép, a múló idő és a kihalt szerelem témái uralják. Verseket is írt a város és a vidék ellentétes etikai és hétköznapi képeivel. A litván történelemben nem a távoli múlt nagyságát, hanem a falu hétköznapi emberének szenvedését, türelmét és kitartását hangsúlyozta. Mishkinis a modern hazafiság szóvivője, akinek a Litvániával való törődés személyes élménysé vált. Költészetében a népdalok dallama, hangulata, poétikája futurizmus és expresszionizmus elemeivel ötvöződik.
A börtönben és a táborokban írt zsoltárok (1948-1949; a Sulaužyti kryžiai című könyvben jelentek meg , 1989, második kiadás 1990) klasszikus versformájukkal és élénk képekkel tűnnek ki. Az „Eilėraščiai” („Versek”, 1960), „Arti prie žemės” („A földön”, 1965), a Julius Janonisról szóló „Svajonės ir maištas” („Álom és lázadás”) versgyűjteményében. 1967), a hozzáállás. A „Dienoraštis: 1965-1971” (1972) című gyűjteményben Miskinis visszatért a neoromantikus eszmékhez és képekhez. A „Klevuose prie kelio” gyűjtemény (1982; a Litván SSR Állami Díja, 1983) a vidéki kultúra haláláról és az örök életerőről, az ember részesedéséről beszél a korszakok lebontásában. A szülőfaluról szóló memoárkönyvet a „Žaliaduonių gegužė“ („Žaliaduonių kakukk”, 1977; második kiadás 2005; Julia Žemaite-díj, 1978) többrétegű multinacionális agrárkultúra, a kommunikáció szépsége és a vidék lelke rajzolja. lakosok. [2]
Litvánra fordította Walt Whitman ( "Žolės lapai" költészeti gyűjtemény , 1959; "Vieškelio daina" címmel , 2002), William Shakespeare ("Szentivánéji álom", "Tizenkettedik éjszaka", "A vihar") műveit. , Mihail Lermontov , Alekszandr Puskin , Vladislav Broniewski , Juliusz Słowacki , Julian Tuwim .
Miskinis verseit lefordították angol, fehérorosz, magyar, grúz, spanyol, olasz, német, lengyel, orosz és észt nyelvre.