Világvisszhang (LDE, eng. Long delayed echo ) - egy speciális visszhang a rádióhullám -tartományban , amely a rádióadás után 1-40 másodperc vagy több másodperc múlva tér vissza, és amely néha a rövid hullámtartományban is megfigyelhető . Ezt a jelenséget először 1927 -ben rögzítette a skandináv rádiómérnök, Jorgen Hals, aki körülbelül egy évig titkolta egy ilyen megmagyarázhatatlan hatás jelenlétét.
Ezt követően az LDE hatást számos rádiómérnök és rádióamatőr vizsgálta világszerte, köztük aktív tudósok is. Létrejött néhány rádióexpedíció, amelyek egy érdekes jelenség jelenlétét és objektív létezését dokumentálták [1] .
A legnépszerűbb elmélet azt állítja, hogy a rádiójelek csapdába esnek az ionoszféra két rétege között, és sokszor visszaverődnek a Föld körül, míg végül megtalálják a kiutat az alsó rétegen keresztül. Van olyan vélemény is, hogy a visszhangok fogadásának nagy késése annak a ténynek köszönhető, hogy a rádiójelek ismételten visszaverődnek először a Holdról, majd a Földről, majd ismét a Holdról stb.
Egy alternatív hipotézis, amelyet Duncan Lunen terjesztett elő az 1970-es években, azt állítja, hogy a visszhangot egy idegen szonda generálja, amely ily módon próbál kapcsolatot teremteni. Ennek az elméletnek a javára az a tény, hogy a visszhangteljesítmény nagyobb, mint amilyen egyszerű visszaverődés lenne valamilyen akadályról, és azt is, hogy nagy késleltetéseknél a visszhangjel teljesítménye ugyanaz, mint rövid késleltetéseknél. Úgy gondolják, hogy egy idegen szondát (ha van vagy lehet) az úgynevezett Lagrange-pontokban kell elhelyezni , a Föld és a Hold között, amikor a vonzási erejük kölcsönösen semlegesítik. Elméletileg ezeken a pontokon a szonda korlátlanul „lóghat” a Föld és a Hold között. Összesen öt Lagrange-pont lehet: L1, L2, L3, L4, L5. Optikai megfigyelőberendezések, valamint radar segítségével egyik ponton sem észleltek idegen szondát. Sok LDE-kutató szkeptikus az idegen szonda "kapcsolatot létesítő" elméletével kapcsolatban, és azzal érvel, hogy a kapcsolatot sokkal könnyebben meg lehetne tenni, mint a földi rádiójelek lehallgatásával és visszaküldésével.
Van olyan elmélet is, amely szerint a rádióhullámok a világűrben, a Földtől bizonyos távolságra elhelyezkedő plazmafelhőről (felhőkről) verődnek vissza.
A "long delay echo" (LDE) másik jellemzője, hogy visszatérésekor a rádiójel gyakorlatilag nem szenved spektrális torzulást (ami plazmafelhőről való visszaverődés esetén lehetetlen). Az LDE ezen tulajdonsága nyitva hagyja a jelenség eredetének kérdését.