Frobenius módszer

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2018. augusztus 29-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 5 szerkesztést igényelnek .

A matematikában a  Ferdinand Georg Frobeniusról elnevezett Frobenius-módszer egy mód arra, hogy olyan végtelen sorozatot találjunk, amely megoldást jelentene egy   másodrendű közönséges differenciálegyenletre [1] .

ahol

  és  

szabályos szinguláris pont szomszédságában . Az egyenlet elosztható a következővel, hogy megkapjuk az alak differenciálegyenletét

amely nem oldható meg hagyományos hatványsoros módszerekkel, ha p ( z )/ z vagy q ( z )/ z 2 nem analitikus z = 0 esetén  . A Frobenius-módszer lehetővé teszi, hogy egy ilyen differenciálegyenlet megoldását megtaláljuk hatványsor, feltéve, hogy p ( z ) és q ( z ) maguk analitikusak 0-nál, vagy mivel mindenhol máshol analitikusak, magán a ponton van egy véges határ. [2]

Magyarázat

A Frobenius-módszer azt mondja nekünk, hogy kereshetünk hatványsoros megoldást

A sorozat megkülönböztetése:

és az eredeti egyenletbe behelyettesítve a következőket kapjuk:

Kifejezés

definiáló polinomként ismert, r -ben másodfokú . Általában  a meghatározó polinom  a legkisebb kitevő  z -re egy végtelen sorozatban. Ebben az esetben az r -edik együtthatónak bizonyul, de az is lehetséges, hogy a legkisebb hatvány kitevője  r − 2, r − 1 vagy bármi más, az adott differenciálegyenlettől függően. A szinkronizálás során a differenciálegyenlet minden sorozata ugyanazzal az indexértékkel kezdődik (a fenti kifejezésnél  k = 1), de végül összetett kifejezések is előállíthatók. A meghatározó gyökök megtalálásakor azonban a figyelem csak az alacsony fokú z együtthatóra összpontosul  .

Ebből következik, hogy a z k+r együttható általános kifejezése 

Ezeknek az együtthatóknak nullának kell lenniük, mivel ezek differenciálegyenletek megoldásai, tehát

Megoldássorok  A k felett,

eleget tesz

 Ha az  U r ( z ) -beli r definiáló polinom egyik gyökét választjuk , akkor a differenciálegyenlet megoldását kapjuk. Ha a gyökök közötti különbség nem egész, akkor a másik gyökérre eltérő, lineárisan független megoldást kapunk.

Példa

Példaként tekintsük az egyenletet

Oszd el  z 2 -vel , hogy megkapd

amelynek  z = 0-nál a szükséges szingularitásai vannak.

Sorozat formájában keressük a megoldást

Most, ha a sorozatot és származékait behelyettesítjük az egyenletbe, a következőt kapjuk:

( r − 1) 2 = 0-ból megkapjuk az 1 kettős gyöket. Ezzel a gyökkel a  z k+r  − 2 együtthatót  nullára állítjuk (a megoldásra), ami a következőt kapja:

ezért van az ismétlődési reláció:

Bizonyos kezdeti feltételek mellett teljesen megoldhatjuk a problémát rekurzív módon, vagy kaphatunk hatványsoros megoldást.

Mivel az együtthatók aránya racionális függvény , ezért a hatványsor általánosított hipergeometrikus sorozatként írható fel.

Egész számmal elválasztott gyökök

Az előző példában a definiáló polinomnak többszörös gyöke volt, ami csak egy megoldást ad az adott differenciálegyenletre. Általános esetben a Frobenius-módszer két független megoldást ad, feltéve, hogy a szabályozó egyenlet gyökei nem választják el egymástól egész számmal.

Ha a gyök megismétlődik, vagy a gyökök egy egész számmal különböznek, akkor a második megoldás a következővel érhető el:

ahol  az első megoldás (egyenlőtlen gyökök esetén a nagyobb gyökér figyelembevételével),  a kisebb gyök, és meg kell határozni az állandókat és az együtthatókat . Ha kiválasztja (például 1-re állítva), akkor u -ig definiálva van, de nem tartalmazza , ami tetszőlegesen választható. Ezután ez határozza meg az összes többit  . Bizonyos esetekben az állandónak nullának kell lennie. Vegyük például a következő differenciálegyenletet (Kummer egyenlete, ahol  a = 1 és b = 2 ):

A definiáló egyenlet gyöke -1 és 0. Két független megoldásból látjuk , hogy a logaritmus nem jelenik meg a megoldásban. A megoldás nulla kitevővel kezdődő hatványsorral rendelkezik. Az ismétlődési relációval kezdődő sorozatok nem írnak elő semmilyen korlátozást az együtthatóra, amelynél tetszőlegesen választható. Ha egyenlő nullával, akkor ennél a differenciálegyenletnél az összes többi együttható nulla lesz, és a megoldást kapjuk .

Lásd még

Jegyzetek

  1. Frobenius módszer . Letöltve: 2019. február 11. Az eredetiből archiválva : 2019. február 12.
  2. Frobenius formális tétel . Letöltve: 2019. február 11. Az eredetiből archiválva : 2019. február 12.

Linkek