| Nyikolaj Petrovics Makarov | |
|---|---|
| Születési dátum | 1810. február 4. (16.). |
| Halál dátuma | 1890. december 5. (17) (80 évesen) |
| Ország | Orosz Birodalom |
| Tudományos szféra | lexikográfia |
Nikolai Petrovics Makarov ( 1810. február 4. (16. , Chukhloma , Kostroma tartomány - 1890. december 5. (17.), Funikovo-Rozhestveno falu, Tula tartomány ) - orosz lexikográfus , koncertgitáros . Az első nemzetközi gitárverseny szervezője ( Brüsszel , 1856 ).
Nikolai Petrovich szülei Kostroma nemesek. Apa, Pjotr Petrovics Makarov családi birtoka volt Chukhloma, Pershino falu közelében . Anyja, Anna Makarovna Michurina egy régi és gazdag Kostroma családból származott. Miután korán elveszítette anyját, Nikolai Makarov nagynénjei - M. P. Volkonskaya és A. A. Shipova - nevelték fel. Gyermekkora óta hegedült.
1823- ban az ifjú Makarov nagybátyjával, Valerian Makarovich Michurinnal Varsóba távozott, hogy ott végül bekerüljön az őrzászlósok iskolájába. 1830- ban Nikolai Makarov középiskolát végzett, és tisztté léptették elő. 1830. november 17-én kitört a lengyel nemzeti felszabadító felkelés , és más oroszokkal együtt hadifogságba került. Csak azután kapott szabadságot, hogy Paskevics 1831 augusztusában elfoglalta Varsót .
Nikolai Petrovich Makarov tiszt volt, majd V. A. Kokorevnél szolgált . Amikor szakítás történt köztük, Makarov a Sovremennikben (1859) egy vádló cikket tett közzé Kokorev ellen "Szíves vallomás" címmel.
1837 szeptemberében N. P. Makarov feleségül vette Alexandra Petrovna Boltinát, a Szmolnij Nemesleányok Intézetének növendékét , akinek hozománya a Tula birtok volt. Miután őrnagyi ranggal nyugdíjba vonult, Makarov és családja 1838 augusztusában a Tula melletti Funikovo-Rozhdestveno faluba költözött . Itt kezdett érdeklődni a gitározás iránt, és napi tíz-tizenkét órát gyakorolva hamarosan jelentős sikereket ért el.
1841 - ben egy amatőr zenészek koncertjén Tulában, a Nemesi Gyűlés termében került sor Makarov első nyilvános fellépésére. 1851 - ben , hogy javítsa előadói képességeit, Makarov külföldre utazott – először Bécsbe , majd Párizsba . 1852 - ben Németországba ment , majd a londoni világkiállításra . 1856-ban saját költségén megszervezte az első nemzetközi gitárversenyt Brüsszelben .
Egy Tula faluban élt, a Voice és más újságok tudósítója volt.
Anna lánya (1838-1903), író, fordító, a teljes német-orosz szótár összeállítója; a moszkvai Erzsébet Intézetben tanult , melyről emlékeket hagyott - Esszék az intézet múltjának életéről. (Egy intézeti hallgató emlékirataiból). // "Hajnal". - 1870, 8. sz. - S. 107-149; 9. szám - S. 3-65. Férjhez ment A. N. Engelhardthoz [3] .
Három vádaskodó szatirikus regénye jelent meg Három Csillag álnéven:
Később a saját neve alatt írta és publikálta:
1933- ban megjelent B. M. Eikhenbaum „ Út a halhatatlansághoz (Nikolaj Petrovics Makarov chukhloma nemes és nemzetközi lexikográfus élete és hőstettei)” című könyve – N. P. Makarov részletes, dokumentált életrajza. [négy]
A legtöbb dalgyűjteményben Ivan Makarov (1820-1852) jobbágyköltőt nevezik meg a " A harang egyhangúan zörög " című népszerű dal szavainak szerzőjévé , amelynek szövege halála után jelent meg a Fjodor által kiadott Pantheon folyóiratban. Koni . Egy másik változat szerint, amelyet B. M. Eikhenbaum támogat, a szavak szerzője Nikolai Petrovich Makarov. N. P. Makarov B. M. Eikhenbaum könyvében idézett szövege némileg eltér az ismerős, jól bevált, későbbi szövegtől:
A csengő egyhangúan szól És az út egy kicsit poros És sajnos sík mezőn Ömlik a kocsis dala. Annyi szomorúság ebben a szomorú dalban Annyi szomorúság a natív dallamban, Mi a lelkemben hideg, hűvös A szív lángokban állt. És eszembe jutott más éjszakák És őshonos mezők és erdők, És a szemeken, amelyek régóta szárazak, Futott, mint egy szikra, egy könnycsepp. A csengő egyhangúan szól És az út egy kicsit poros. És a kocsisom elhallgatott, és az út Előttem messze, messze...És itt van N. P. Makarov szövege, amely B. M. Eichenbaum könyvében található:
A csengő egyhangúan szól És az út enyhén dombos És messze túl a sötét mezőn Ömlik a kocsis dala. Annyi szomorúság ebben a szomorú dalban Annyi érzés egy egyszerű dallamban Mi van a halott, hideg mellkasomban, Égő szív... Emlékszem más éjszakákra És őshonos mezők és erdők, És mellesleg sokáig. üres, Önkéntelenül jött egy könnycsepp... A csengő egyhangúan szól Kissé messziről válaszolva, Hallgass kocsisom... És az út Előttem messze, messze...Az énekeskönyvekben más lehetőségeket is találhatunk, de minden népszerű dalnak ez a sorsa.