Liiv, Johan
| Johan Liiv | |
|---|---|
| est. Juhan Liiv | |
| Születési név | Johannes Liiv |
| Születési dátum | 1864. április 30 |
| Születési hely | Alatskivi, Tartu megye, Tartumaa , Észtország . |
| Halál dátuma | 1913. december 1. (49 évesen) |
| A halál helye | Kavastu-Koosa, Tartu megye, Észtország . |
| Polgárság | Orosz Birodalom |
| Foglalkozása | Vers, próza. |
 A Wikiforrásnál dolgozik | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Juhan Liiv ( Est. Juhan Liiv ), születése szerint Johannes Liiv ( Est. Johannes Liiv ) ( 1864 . április 30. – 1913 . december 1. ) észt költő, prózaíró, az észt kritikai realizmus előfutára.
Életrajz
Liiv nagy paraszti családban született, így nem tudott komoly oktatást szerezni. Kodavere község iskolájában tanult [2] , később önképzéssel foglalkozott.
Kreativitás
Munkássága két korszakra osztható: 1893 előtt és életének azt követő időszakára, amikor Liiva mentális betegségben szenvedett.
Költészet
A költészetbe a XIX. század 80-as éveiben lépett be. Verseit őszinteség, spontaneitás, érzelmesség jellemezte. Betegség miatt Johan költészete tragikus hozzáállást, éles ellentéteket és disszonanciákat mutatott be. Ez arra késztette Friedebert Tuglast, hogy azt mondja, Liiv nem komponálta, hanem elszenvedte verseit. Igen, és maga Liiv is beteg szárnyú madárhoz hasonlította költészetét. Költészetének fő témái: a magány, a szülőföld keserű sorsa, hasonló a költő keserű sorsához. Verseiben szinte állandóan az ősz uralkodik, kifakult ködös színekkel, árnyokkal, szomorú hangulattal. Liiv első gyűjteménye - "Versek" ( Est. "Luuletused" ), amely mindössze 45 verset tartalmazott - csak 1909-ben jelent meg a Noor-Eesti ( Est. Noor-Eesti , "Young Estonia") észt nemzeti szervezetnek köszönhetően. 1926-ban megjelent 4. kiadása 297 műből állt.
Próza
1888-tól Liiv prózát kezdett írni. Kezdetben ezek vázlatok, képek a városi és falusi életről. Legjelentősebb prózai alkotása a "Fátyol" ( Est. "Vari" , 1894) című történet, amely "egy történet a közelmúltból" alcímmel jelent meg. Ez egyrészt az 1830-50-es évek vidéki életének valósághű ábrázolása, másrészt a parasztok védelmére szolgáló szó, akik Villa történetének hőséhez hasonlóan képesek megérteni a természetet, a filozófiát. , költészet és egyben a földbirtokosoktól függ. A sztori hőse, Villa megőrül egy igazságtalan büntetés után, de a történet vége romantikusan színesedik: a földbirtokos megbánja és más emberré válik. A történetnek erősen romantikus és megvilágosító kezdete van, és neve is szimbolikus: az erdő „fátyla” választja el a Villát a tó megtekintésének lehetőségétől, amely számára a teret és a szabadságot személyesíti meg, a lelki betegségek fátyla elhomályosítja Villa elméjét. , az igazságtalanság fátyla megakadályozza a parasztokat abban, hogy teljes életet éljenek. Liiva története régóta az egyik legnépszerűbb az észt irodalomban. Juhan második története, a Käkimäe kakukk (1893) szintén nagy hasonlóságot tár fel A fátyollal. Utolsó nagyszabású műve, A varázsló lánya (1895) szintén a vidéki témának szentelte. Még két gyűjtemény jelent meg Liiv prózájából: Az élet mélyéről (1909) és Magamról és másokról (1921). Az észt irodalomban azonban Liiv elsősorban lírai költőként maradt fenn.
Memória
Tartu központjában van egy kis utca, amelyet Juhan Liivről neveztek el. Rajta egy feltűnő kő áll az írónő domborműves profiljával.
Szerepel a 20. századi Észtország 100 nagy alakját tartalmazó listán (1999) , amelyet az írásbeli és online szavazás eredményei alapján állítottak össze [3] .
Forrás
- „Ki kicsoda az észt kultúrában”, az „Avenarius” szöveg összeállítása és előkészítése 1996
- Vinkel A., Juhan Liiv élete és munkássága, a gyűjteményben: Az észt irodalomról, Tal., 1956;
- Tuglas Fr., Juhan Liiv, Tallinn, 1958; Vinkel A., Juhan Liiv, Tallinn, 1964.
Linkek
- A Balti Kutatóintézet cikke
- Nagy Szovjet Enciklopédia : [30 kötetben] / ch. szerk. A. M. Prohorov . - 3. kiadás - M . : Szovjet Enciklopédia, 1969-1978.
- Versek "Puhaság", "Hullámok"
- A Peipuson
Jegyzetek
- ↑ A síremlék felirata Juhan Liiv verse: "Ha földedet még sokáig sötétség borítja" ( est. "Kui tume veel kauaks ka sinu maa" ).
Kui tume veel kauaks ka sinu maa
ja raske su koorem kanda,
kui enam ei jõuaks, ei jõuakski sa
su soowide siniranda, -
täht süttib ehk taevas su üle veel,
lill tärkab su haua pinnast
ja sinu mõte ja sinu meel
kord tuksubna -
ja liigub ja loob ja lehvitab
ja kaunid radasid rajab,
su rahva koda see ehitab ja põlvest
põlveni kajab.
Juhan Liiv. 1894. - ↑ Kodavere küla . www.eestigiid.ee _ Letöltve: 2018. június 8. Archiválva az eredetiből: 2018. június 12.
- ↑ Sajandi sada Eesti suurkuju / Koostanud Tiit Kändler. - Tallinn: Eesti Entsüklopediakirjastus, 2002. - 216 lk. ISBN 998570102X .
 Tematikus oldalak | ||||
|---|---|---|---|---|
| Szótárak és enciklopédiák | ||||
| ||||