Az erdőgazdálkodás olyan állami intézkedések rendszere, amelyek célja az ésszerű használat, a termelékenység növelése, az erdők szaporodása, védelme és védelme, valamint az erdőgazdálkodási kultúra javítása. Az erdőleltár magában foglalja az erdőnövekedés és a terület gazdasági körülményeinek tanulmányozását, az erdőgazdálkodási projektek kidolgozását, az erdőgazdálkodási tevékenységek volumenének indoklását és a lehetséges fafelhasználás mértékét. Jelenleg az erdőgazdálkodást az erdőszabályzat szabályozza .
Az erdőgazdálkodás, mint tudomány, az erdőgazdálkodás megszervezésének, az állami erdőleltározásnak és az erdőgazdálkodás hosszú távú fejlesztési tervének elkészítésének doktrínája .
Az első erdőgazdálkodásnak tulajdonítható dokumentum I. Péter alatt jelent meg 1722-ben. Ebben a Waldmeister-utasításban az erdők feltérképezését és leírását írták elő. De az erdők első teljes számbavétele egyes tartományokban csak a 19. század közepén készült. E munkák alapján 1845-ben az Állami Erdészeti Igazgatóság kiadta az első orosz "Utasítást a megfelelő erdőgazdálkodásra kiválasztott erdei dachák adóztatási munkáihoz". Összeállítója az akkoriban ismert erdészeti szakember Fjodor Karlovics Arnold volt . Összesen 14 erdőgazdálkodási utasítást adtak ki a forradalom előtti időszakban. Ebben az útmutatóban mind a Nyugat-Európában (elsősorban Németországban ) javasolt rendelkezéseket és elveket, mind az oroszországi erdőgazdálkodás sajátosságait figyelembe vevő eredeti technikákat alkalmazták. A szovjet hatalom első éveiben az erdőgazdálkodás a forradalom előtti időszak módszertani alapjain alapult. De már 1926-ban kiadták az első szovjet erdőgazdálkodási utasítást, amelyet M. M. Orlov professzor állított össze, figyelembe véve az erdőgazdálkodás új gazdasági és politikai alapjait. Továbbá számos erdőgazdálkodási utasítást dolgoztak ki (1937, 1938, 1941 és 1946), amelyek továbbfejlesztették az erdőgazdálkodás módszereit és az erdőgazdálkodás szervezési elveit. Az 1950-es évektől a légi fényképezés az erdőleltár technikai alapjává vált a szelvények kontúrjainak meghatározása, valamint a tervezési és térképészeti anyagok összeállítása szempontjából. Az 1960-as évek eleje óta a vizuális mérés mellett elterjedt az erdő szelektív-mérési és számlálós értékelése, és megjelennek az erdőgazdálkodási információk feldolgozására szolgáló számláló-billentyűzet és számláló-perforáló gépek is. A 70-es évek eleje óta ezen információk feldolgozása teljes egészében számítógépen történik.