Lermontov különítmény - száz "vadász" (önkéntes), akit a kaukázusi vonal bal szárnyának lovasságából választottak ki .
M. Lermontov egy különítményt fogadott el R. I. Dorokhovtól, és parancsnoka volt október 10-től, és úgy tűnik, egészen 1840. november végéig, a kis- és nagy-csecseni hadjáratok során .
A katonákká lefokozott és a különítményben szolgáló P. A. Szultanov ezt írta erről a csapatról:
Kivétel nélkül minden törzsből, nemzetből és államból bekerülhettek... Akik be akartak lépni, azok vizsgát kaptak, ami egy nehéz feladat elvégzéséből állt. Ha a vizsgázó nem bukott meg, akkor ... leborotválta a fejét ..., szakállat növeszt..., cserkesz stílusban öltözött, kétcsövű, szuronyos puskával felfegyverkezve.
A különítmény lovasait bátorság, merészség, a parancsnok iránti odaadás, a lőfegyverek megvetése jellemezte. A különítmény részben partizánként működött, felderítéssel is foglalkozott. Amikor Dorokhov megsebesült, A. V. Galafejev tábornok Lermontovot nevezte ki helyette, aki a Valerik folyón vívott csatában kitűnt bátorságával . Lermontovnak sikerült utat találnia a katonák szívéhez. Lemondva minden kényelemről, ugyanazt az életmódot folytatta, mint ők – a puszta földön aludt, közös bográcsból evett, nem törődött a forma és a megjelenés megőrzésével. Lermontov örült ennek a kinevezésnek, mivel ez némi függetlenséget és lehetőséget adott a kitüntetésre, ami szükséges volt a lemondás megszerzéséhez [1] .
K. Kh. Mamatsev felidézte:
Még ebben a hadjáratban sem engedelmeskedett egyetlen rezsimnek sem, csapata pedig, mint egy vándor üstökös, mindenhol kószált, megjelent, ahol akart, a csatában a legveszélyesebb helyeket kereste...