Lavoisier (holdkráter)

Lavoisier
lat.  Lavoisier

Egy kép a Lunar Orbiter-IV szondáról . A Lavoisier-kráter kissé balra van a kép közepétől.
Jellemzők
Átmérő71 km
Legnagyobb mélység770 m
Név
NévnévAntoine Laurent Lavoisier (1743-1794) francia természettudós és a modern kémia megalapítója. 
Elhelyezkedés
38°10′ é. SH. 81°15′ ny  / 38,17  / 38,17; -81,25° É SH. 81,25° ny pl.
Mennyei testHold 
piros pontLavoisier
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A Lavoisier-kráter ( lat.  Lavoisier ) egy nagy ősi becsapódási kráter a Viharok óceánjának nyugati partján, a Hold látható oldalán . A nevet a francia természettudós , a modern kémia megalapítója , Antoine Laurent Lavoisier (1743-1794) tiszteletére adták, és a Nemzetközi Csillagászati ​​Unió 1935-ben hagyta jóvá. A kráter kialakulása a nektárius előtti időszakra utal [1] .

A kráter leírása

A kráter legközelebbi szomszédai a nyugaton található Nernst kráter ; a Bunsen kráter északnyugaton; Von Braun kráter északkeleten; Ulugbek kráter délen és Aston kráter délnyugaton [2] . A kráter középpontjának szelenográfiás koordinátái 38°10′ É. SH. 81°15′ ny  / 38,17  / 38,17; -81,25° É SH. 81,25° ny g , átmérője 71,0 km 3] , mélysége 770 m [4] .

A Lavoisier-kráter sokszög alakú, és fennállásának hosszú ideje alatt jelentősen megsemmisült. A hullámzás simított, a hullámzás délkeleti részét a Lavoisier F szatellitkráter borítja (lásd alább), a Lavoisier W szatellitkráter a hullámzás délnyugati részéhez csatlakozik.1 ] .

A kráter jellegzetessége a barázdák sokasága, különösen a kráter keleti részén. Ezeknek a barázdáknak a kialakulásának mechanizmusa a magma felemelkedésével függ össze a krátertál alja alatt, ami a kráter fenekének megrepedéséhez, redők megjelenéséhez, piroklasztikus lerakódásokhoz és a vulkáni tevékenység egyéb megnyilvánulásaihoz vezet [5] . A fentieken kívül egy koncentrikus kráter található a tál közepétől kissé északra.

Műholdkráterek

Lavoisier Koordináták Átmérő, km
A 36°58′ é. SH. 73°16′ ny  / 36,97  / 36,97; -73,26 ( Lavoisier A )° É SH. 73,26° ny pl. 28.5
B 39°46′ é. SH. 79°45′ ny  / 39,76  / 39,76; -79,75 ( Lavoisier B )° É SH. 79,75° ny pl. 24.6
C 35°47′ é. SH. 76°44′ ny  / 35,78  / 35,78; -76,73 ( Lavoisier C )° É SH. 76,73° ny pl. 34.9
E 40°53′ é. SH. 80°23′ ny  / 40,88  / 40,88; -80,39 ( Lavoisier E )° É SH. 80,39° ny pl. 50.6
F 37°02′ s. SH. 80°28′ ny  / 37,03  / 37,03; -80,47 ( Lavoisier F )° É SH. 80,47° ny pl. 35.6
G 37°13′ é. SH. 85°37′ ny  / 37,21  / 37,21; -85,61 ( Lavoisier G )° É SH. 85,61° ny pl. 18.2
H 38°10′ é. SH. 78°56′ ny  / 38,17  / 38,17; -78,94 ( Lavoisier H )° É SH. 78,94° ny pl. 29.1
J 37°29′ é. SH. 86°35′ ny  / 37,49  / 37,49; -86,58 ( Lavoisier J )° É SH. 86,58° ny pl. 21.7
K 39°44′ é. SH. 74°26′ ny  / 39,74  / 39,74; -74,43 ( Lavoisier K )° É SH. 74,43° ny pl. 6.7
L 39°44′ é. SH. 74°59′ ny  / 39,74  / 39,74; -74,98 ( Lavoisier L )° É SH. 74,98° ny pl. 6.4
N 41°54′ s. SH. 82°20′ ny  / 41,9  / 41,9; -82,34 ( Lavoisier N )° É SH. 82,34° ny pl. 28.5
S 39°03′ s. SH. 83°05′ ny  / 39,05  / 39,05; -83.08 ( Lavoisier S )° É SH. 83,08° ny pl. 24.6
T 36°30' é. SH. 76°37′ ny  / 36,5  / 36,5; -76,62 ( Lavoisier T )° É SH. 76,62° ny pl. 18.6
W 36°49′ é. SH. 81°51′ ny  / 36,82  / 36,82; -81,85 ( Lavoisier W )° É SH. 81,85° ny pl. 16.2
Z é. sz. 36°07′. SH. 86°17′ ny  / 36,12  / 36,12; -86,29 ( Lavoisier Z )° É SH. 86,29° ny pl. 12.5

Lásd még

Jegyzetek

  1. 1 2 3 4 Lunar Impact Crater Database . Losiak A., Kohout T., O'Sulllivan K., Thaisen K., Weider S. (Lunar and Planetary Institute, Lunar Exploration Intern Program, 2009); frissítette Öhman T. 2011-ben. Archív oldal .
  2. Lavoisier kráter a LAC-22 térképen . Letöltve: 2020. július 5. Az eredetiből archiválva : 2013. február 20.
  3. A Nemzetközi Csillagászati ​​Unió kézikönyve . Letöltve: 2020. július 5. Az eredetiből archiválva : 2019. augusztus 12.
  4. John E. Westfall Holdterminátor atlasza, Cambridge Univ. Nyomja meg (2000) . Letöltve: 2015. április 15. Az eredetiből archiválva : 2014. december 18..
  5. Lavoisier piroklasztok. . Letöltve: 2015. szeptember 21. Az eredetiből archiválva : 2020. szeptember 30.
  6. 1 2 Naosuke Sekiguchi, 1972. Katalógus a látható féltekén lévő Hold-kráterek központi csúcsairól és padlózati objektumairól. University of Tokyo Press és University Park Press.

Linkek