Kirkland, Kenny

Kenny Kirkland
Teljes név angol  Kenneth David Kirkland
Születési dátum 1955. szeptember 28( 1955-09-28 )
Születési hely New York
Halál dátuma 1998. november 12. (43 évesen)( 1998-11-12 )
A halál helye New York
Ország  USA
Szakmák zongorista , billentyűs , zeneszerző
Több éves tevékenység 1973 óta
Eszközök zongora [1] és zenei billentyűzet [1]
Műfajok jazz , fúzió
Címkék A&M Records
allmusic.com/artist/p6899

Kenny Kirkland (Kenneth David "Kenny" Kirkland) jazz-zongorista és billentyűs.

Életrajz

1955. szeptember 28-án született New Yorkban.

6 évesen ült először zongorához. Miután egy katolikus iskolába járt, klasszikus zongorát és zeneszerzést tanult másfél évig a Manhattan School of Musicban .

Professzionális zenei pályafutását 1977-ben kezdte, amikor csatlakozott Michał Urbaniak lengyel hegedűművész zenekarához , ahol szintetizátoron játszott .  1979-ben együttműködött Miroslav Vitoush -val ( született Miroslav Vitouš ).  

1980-ban hosszú és eredményes együttműködést kezdett Wynton Marsalis jazztrombitásszal . 1984-ben Japánban koncertezett Jim Hall gitárossal, Eddie Gomez basszusgitárossal és Grady Tate dobossal . 1985 óta dolgozik együtt Wynton Marsalis testvérével, Branforddal . Csoportja részeként felvette Sting "The Dream of the Blue Turtles" című albumát.

Együttműködött Chico Hamiltonnal , Dewey Redmannel , Chico Freemannel , John Scofielddal , Jeff " Tain " Wattsszal  , Dizzy Gillespie - vel , Arturo Sandoval , Michael Breckerrel , Stanley Jordannel , Kevin Eubanksszal és másokkal [ 2] .    

Élete utolsó éveiben Kenny Kirkland szívelégtelenségben szenvedett, és megtagadta a műtétet, folytatva intenzív koncerttevékenységét. 1998. november 13-án holtan találták New York-i lakásában [3] .

Jegyzetek

  1. 1 2 Montreux Jazz Festival Adatbázis
  2. Jazz.Ru. _ Letöltve: 2018. július 25. Az eredetiből archiválva : 2018. július 25.
  3. NYtimes nekrológ . Letöltve: 2018. július 25. Az eredetiből archiválva : 2018. július 25.

Linkek

V. B. Feiertag . Dzsessz. Enciklopédiai kézikönyv. Szerk. Szkítia, Szentpétervár, 2008. p. 249