Kurd irodalom ( kurd. Wêjeya Kurdî ) – a kurd írás és a kurd nyelvű írás emlékei .
A 20. század közepének kurdok a Közel- és Közel-Kelet fejlett nyelveit használták - az arabot a teológiai és jogi írásokhoz, a perzsát a történelmi írásokhoz és a törököt a költészethez.
Egy híres kurd származású török költő Fuzuli (XVI), akinek kurd állampolgárságát a törökök vitatták.
Dél-Kurdisztán (Irán) irodalmi nyelve a „gurani” határozószó, amely nem kurd. Van egy jól kidolgozott forgatókönyv a „Gurani”-n, amelynek segítségével elmondják a híres keleti legendákat - „ Khorshidi-Khaver ”, „ Khosrov és Shirin ”, „ Leyla és Majnun ” stb.
A kurdok már régóta elkezdték használni saját nyelvüket, és nyolc olyan költőről kaptunk információt, akik a 11. század elejétől a 18. század végéig írtak. Műveik közül Malai Bate (XV) egyik műve 1903-ban, 1904-ben pedig Ahmed Malai Jizri sejk (XII.) versgyűjteménye jelent meg.
A régi költők közül Ahmed Khani (XVII) a leghíresebb, aki az 1920-ban Konstantinápolyban kinyomtatott " Mam és Zin " című népszerű eposzt dolgozta fel versbe. A 19-20. század számos költőjét említik a legújabb kurd újságok, ahol mintákat adnak költészetükből. A perzsa költészet hatására a kurd költők a " ghazal " és a " qasida " hagyományos formáit alkalmazzák .