| Oroszország vidéki települése (MO 2. szint) | |
| Kulegashskoye vidéki település | |
|---|---|
| 55°58′26″ é SH. 53°16′23″ K e. | |
| Ország | Oroszország |
| Az Orosz Föderáció tárgya | Tatarstan |
| Terület | Agryzsky |
| Magába foglalja | 4 település |
| Adm. központ | Kulegash |
| Vidéki település vezetője | Vasziljev Jurij Nyikolajevics [1] |
| Történelem és földrajz | |
| Időzóna | UTC+3 |
| Népesség | |
| Népesség |
↘ 415 [2] ember ( 2020 )
|
| Digitális azonosítók | |
| OKTMO kód | 92601420 |
Kulegashskoye vidéki település az Orosz Föderáció Tatárország Agrizszkij járásában található település .
Közigazgatási központja Kulegash falu .
A község területe 4270,8 hektár, ebből a mezőgazdasági terület 3266 hektár.
Az állandó népesség (a 2002-es összoroszországi népszámlálás szerint) 508 fő, beleértve az életkort:
munkaképesnél fiatalabb - 129 fő.
munkaképes - 277 fő.
idősebb, mint munkaképes - 102 fő.
A falusi települést 1670-ben alapították.
A falu történetének több változata is van. Egyikük egy Kulga nevű emberrel áll kapcsolatban. A régi idősek történetei szerint a Razin-felkelés egyik résztvevője, tartva a cári kormány megtorlásától, a folyó (ma Kulegash folyó) közelében telepedett le az erdőben, családjával együtt, 15 km-re északra a Kámától. Nemzetisége szerint mari volt, neve Kulga (mari nyelven Kolga). Innen származik Kulegash (Kolegesh) falu neve. "Esh" - oroszra fordítva - család. Szó szerint oroszra fordítva azt jelenti: "a Kulga család". Oroszul a falu neve kicsit másképp hangzik - Kulegash.
Kulegash lakosai nagy nehézségekkel néztek szembe. Rengeteg munkát kellett befektetni a lakásépítésbe, az erdő kivágásába, a vetéshez szánt földet. A mezőgazdaságban háromtáblás vetésforgó érvényesült, az elmaradott mezőgazdasági eszközök (eke) alkalmazásával, így a termések gyengék voltak. A prémes állatok halászata és vadászata széles körben fejlődött.
A falut határvonal két részre osztotta. Az egyik oldalon megkeresztelkedett Mari, a másik oldalon megkereszteletlen Mari lakott. A lakóknak volt háztartási telkük, de kicsik. Földet csak férfiak kaptak. A falu nem volt a földesuraké, volt a faluban főispán, községi jegyző. A lakosok adót fizettek, aki nem tudott fizetni, azt erőszakkal elvitték. A kereskedők gyakran jártak Kulegashba Pyanoy Borból, és aprópénzért vitték el a mariak prémjét, kenyerét és állati termékeket.
A vidéki mezőgazdaságban a kapitalizmus fejlődésével felgyorsul a parasztok kulákokká, középparasztokká és szegényparasztokká való rétegződése.
A szovjethatalom létrehozása főleg békés eszközökkel valósult meg.
1918 áprilisában a fehér-cseh csapatok elfoglalták Volkovo falut. A vörösök Kulegash faluban álltak, és csata tört ki közöttük, ennek következtében a fehérek Kamenny Klyuch felé vonultak vissza, de a vörösök, érezve a fehérek fölényét, kénytelenek voltak nyugat felé vonulni. Fehérnek nem sikerült sokáig a helyünkön maradnia. 1918. október végén a 28. Azin-hadosztály 245. szmolenszki ezredének támadása alatt visszavonultak.
1919 áprilisában ismét kemény idők következtek a sárúton, Kolcsak 400 000 fős hadserege keletről nyomult előre. A fehérgárdisták Bimából nyomultak előre. 1919 nyarán a Kolchak hordák vereségeket kezdtek el szenvedni minden fronton, nyilvánvalóvá vált, hogy Kolchak teljes veresége már nincs messze. A szovjet hatalom helyreállt a vidéken.
A fiatal szovjet köztársaságot az ellenségek szoros gyűrűje vette körül. Pusztítás és éhínség uralkodott az országban. Élelmiszerhiány volt, szén, kerozin, a vasúti szállítás megszakításokkal működött.
A kazanyi tartományi pártbizottság javaslatára szentpétervári munkások csoportja (M. P. Sahunov és mások) érkezett Krasznij Bor faluba, hogy segítsenek az Elabuga kanton élelmezési különítményeinek élelmiszert küldeni a Vörös Hadsereg, Moszkva és Petrograd. A szegényekre támaszkodva, bizottságokba szerveződve kezdték lefoglalni a kenyeret a kulákoktól és a spekulánsoktól. Samutov Izerge volt akkoriban a szegények bizottságának elnöke. A bizottság tagjai körbejárták a falvakat, és megszervezték a tojás, köles, borsó, keksz, bogyó gyűjtését, és Krasznij Borba vitték, hogy Jelabugába küldjék. Ismét eljöttek a hétköznapok. A frontokon továbbra is fenyegető volt a helyzet. Véres csaták zajlottak a déli és a nyugati fronton. A Vörös Hadsereg beteg és sebesült katonái gyakrabban érkeztek Pyany-Borba.
A belső ellenség sem alszik. A kulákok arcátlanokká válnak, egyre inkább megtorlással fenyegetik a komszomol tagjait. Az 1919-ben megalakult párt Bimszkij-megyei végrehajtó bizottsága (Izsboldin Kuzma házában) úgy dönt, hogy felfegyverzi az összes kommunistát és komszomol tagot, és beállítja a községi tanács feladatát.
1920-ban az RCP (b) Elabuga kontonja nevében megszervezték az RKP (b) Pyanobor regionális bizottságát, amely a Guryev V. N. Pyanobor pártsejt elnöke lett, és titkárává Guryev V. N.-t választották.
A kerületi bizottság öt volosztot vezetett: Pyanoborskaya, Kuchukovskaya, Salaushskaya, Chekaldinskaya, és köztük Bimszkaja, amelyhez Kulegash falu is tartozott.
A polgárháború befejezése után hazánk gazdasági építkezésbe kezdett, amit 1921-ben egy szörnyű éhínség akadályozott meg, étkezdéket szerveztek a gyerekeknek, hogy megmentsék őket az éhezéstől. Kulegashban kettő volt belőlük: az úgynevezett „orosz étkező” Szemjonov S. S. házában és az „amerikai étkező” Ishtuganov Ishim házában.
1929 decemberében az elvtárs Krasznij Borból érkezett. Apyshev a GPU alkalmazottja, azzal a céllal, hogy kolhozot szervezzen. A kolhoz a Kommunar nevet kapta, és Petrov Trofim Ippolitovich lett az első elnöke.
1926-27-ben a tanyákra költöző parasztok egy része (például Uzhara, Borodino, Izener) elkezdett visszatérni épületeivel Kulegash faluba, Kam-Klyuch faluba. A komszomol tagjai nagy agitációt és tömegmunkát végeztek a kolhoz szervezésében és az új technológia kidolgozásában. Az első komszomol szervezet Kulegashban 1924-ben jött létre.
1927-28-ban Krasznij Borról telefonkapcsolat jött létre, ami megkönnyítette a Komszomol szervezet és a Községi Tanács munkáját.
1937-ben telepítették az első rádiót a Községi Tanács épületében, két évvel korábban pedig megkapták az első autót, és Subaev Sibat lett az első sofőr.
1941. június 22-én kezdődött a Nagy Honvédő Háború. Kulegashból az anyaország 64 védője ment a frontra, elvitték a legjobb lovakat és még sok mást. Valamivel több mint 100 munkás maradt a faluban, főként nők, idősek és gyerekek, akikre a munkafront teljes terhe nehezedett.
1950-ben a Kulegash községi tanács egyesítette Kulegash, Kam-Klyuch, Baituganovo és Ozhbuy falvakat. 1962-ben a Községi Tanács központját Volkovo faluba költöztették, és a Falutanács Volkovszkij néven vált ismertté, majd 1978-ban ismét Kulegash faluba költöztették.
2006 márciusában az SKhPK polgárainak közgyűlésének döntése alapján "Kulegash" csatlakozott az "Ak Bars Bank" holdinghoz.
Jelenleg Kulegash falusi státuszú. A vidéki település jogállását és határait a Tatár Köztársaság 2005. január 31-i 14-ZRT „A területek határainak megállapításáról és a település jogállásáról” Agryzsky önkormányzati körzet „és a Tatár Köztársaság törvénye határozza meg. összetételében az önkormányzatok" [3] .
| Népesség | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| 2010 [4] | 2011 [5] | 2012 [6] | 2013 [7] | 2014 [8] | 2015 [9] | 2016 [10] |
| 486 | ↘ 485 | ↘ 470 | ↘ 458 | ↘ 449 | ↗ 458 | → 458 |
| 2017 [11] | 2018 [12] | 2019 [13] | 2020 [2] | |||
| ↘ 443 | ↘ 433 | ↗ 435 | ↘ 415 | |||
| Nem. | Helység | Helység típusa | Népesség |
|---|---|---|---|
| egy | Baituganovo | falu | |
| 2 | Volkovo | falu | |
| 3 | Kulegash | község, közigazgatási központ | |
| négy | Ozhbuy | falu |
| Az Agryz régió önkormányzati képződményei | |||
|---|---|---|---|
| városi település Agryz város Vidéki települések Azevskoe Bimskoe Devyaterninsky Iz-Bobyinsky Isenbaevskoe Kadryakovskoe Kadybash Kichketan Krasznoborszkoje Kryndinsky Kudasevszkoje Kulegashskoye Kuchukovskoe Novobizyakinskoe Szalausszkoje Sarsak-Omginskoe Staroslyakovskoe Starochekaldinskoe Tabarlinskoe Tersinsky Sharshadinskoye | |||