Kukai | |
---|---|
japán 空海 | |
| |
Születési név | Saeki no Mao (japánul: 佐伯眞魚) |
Születési dátum | 774 [1] [2] |
Születési hely | |
Halál dátuma | 835. április 22 |
A halál helye |
|
Ország | |
Foglalkozása | lexikográfus , nyelvész , költő , kalligráfus , bhiksu , filozófus |
Apa | Saeki no Atai Tagimi [d] |
Anya | Tamayorigozen [d] |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Kukai ( jap. 空海 Ku: kai , "üresség tengere") ( 774 - 835. április 22.), Japán jelentős vallási, kulturális és társadalmi személyisége a Heian-korszak elején. A Shingon buddhista iskola alapítója, a Kobo- daishi (japán 弘法⼤師 - "Nagy Tanító - a Dharma terjesztője ") cím viselője . Saichóval , a japán Tendai buddhizmus alapítójával együtt vezette a Nara buddhizmusból a Heian buddhizmusba való átmenetet , és a buddhista tantra (japán mikkyo: 密教) tanításait Tang Kínából hozta el. A kalligráfia mestereként ismert Saga császár és Tachibana no Hayanari korszaka három legnagyobb kalligráfusa közé tartozik.
Született Saeki tartományban, Tado megyében, Byobugaura városában (a mai Zentsuji város, Kagawa prefektúra ) . Apja - Saeki no Atai Tagimi (佐伯直⽥公) megyefőnök, a híres tudós, Adano Ootari (jap. 阿⼑⼤⾜) lánya felesége. Születésekor a Mao (真魚) nevet kapta. A Shingon iskola évkönyvei Kukai születési dátumát jelzik - június 15., ami megfelel a kínai tantrikus hagyomány híres megalapítójának, Amoghavadzsrának , akinek újjászületését Kukainak tekintették, de születésének pontos dátuma nem ismert. .
788-ban (Enryaku 7. éve ) Mao Heijo-kyo (a mai Nara ) akkori fővárosába utazik . A fővárosba érkezése után a Saeki-in családi templomban él, amelyet anyai nagybátyja, a sintó pap és az udvari tanácsadó, Saeki no Imaemishi (佐伯今⽑⼈, 719-790) épített a Saeki család központi ágából.
789-ben egy 15 éves fiatal elkezdi tanulmányozni a retorikát, a gyermeki jámborság konfuciánus kódexét, a krónikákat és az irodalmat ugyanazon Saeki no Imaemishi irányítása alatt, aki Iyo Shinno , Kammu császár fiának otthoni tanítójaként szolgált. . 792-ben belépett a Daigaku-ryo Egyetemre, Kyo új fővárosában (a mai Kiotó ). Az egyetemen a „ Myogyo ” (japán 明経道) törvénykönyvet és a klasszikus kínai irodalmat: „ Zuo Zhuan ”, „ Songs Book ” és „ Book of History ” tanulja.
793-ban kiábrándult az egyetemi tanulmányokból, mert meg volt győződve arról, hogy a tartományi nemesség szülötte nem tud jó karriert csinálni a fővárosban, és 19 évesen visszavonult a hegyekbe, és a buddhista aszkézisnek szentelte magát. 24 évesen megírja „A három tanról szóló értekezést” (japánul: ro: ko shiiki, 聾瞽指帰), ahol összehasonlítja Konfuciusz , Tao és Buddha tanításait, és arra a következtetésre jut, hogy a harmadik feltétel nélkül jobb a világinál. doktrínák. Ettől kezdve a kínai utazásig minden Kukai-ról szóló információ homályos és töredékes. Valószínűleg azokban az években, amíg a Kimpu-szen hegyekben Yoshino-ban és Ishizuchi-yama-ban Shikokuban , Kukai mélyen foglalkozott a buddhista dharma tanulmányozásával.
Van egy jól ismert epizód, amikor megszerezte a Mahavairochana Sutra másolatát , amely a fiatal aszkéta első találkozása volt a tantrikus tanítással. Ezenkívül közvetett bizonyítékok arra utalnak, hogy kínaiul és szanszkritul tanult.
Valószínűleg ezekben az években Kukai egy bizonyos shramanától kapott beavatást az Akashagarbha megidézésének gyakorlatába . A „Treatise on the Three Doctrines” előszavában jelzi, hogy Awa tartományban és a Murota-fokon (Shikoku) fekvő Tosa tartományban „invokáció gyakorlásával” foglalkozott. Miközben a Mikurodo-barlangban meditált, Kukainak a „Hajnalcsillag” ( Vénusz ) látomása volt a szájába repülve. Kukai állítólag ezen a ponton érte el a megvilágosodást. Ismeretes az is, hogy akkoriban a Mikurodo-barlang közelebb volt a vízparthoz, és csak az eget és a tengert lehetett belőle látni, ezért választotta Kukai szellemi nevét, ami „ég és tenger”-nek is fordítható. . Korábban Gonzót (勤操) tartották annak a shramanának, aki beavatta Kukait az Akashagarbha gyakorlásába, de most azt állítják, hogy Kaimyo (戒明) lehet a narai Dayan-ji templomból. A tény az, hogy Kaimyo is Sanukiból származott, és később Kukai úgy hivatkozik rá, mint aki elhozta Japánba a "Mahájána értelmezését" (jap. 釈摩訶衍論, shaku maka enron).
Kukai tonzúrájáról van egy változat, miszerint 20 évesen szerzetesi fogadalmat tett Gonzótól Izumiguni Makyosan-ji (jap.槇尾⼭寺) templomában. Egy másik változat szerint 25 évesen vette a tonzúrát, de ha feltételezzük, hogy 803-ban tudott arról, hogy a hajózás veszélye miatt a következő évre halasztják a Tang Birodalomba irányuló küldetést, akkor ez a legvalószínűbb. Valószínűleg 31 évesen vette fel a tonzúrát a Todai -ji Kaidan-in Templomban (東大寺戒壇院, Nara), közvetlenül mielőtt 804-ben elindult a Tangba. A 804-es rendelések nyilvántartásában fel van jegyezve, hogy április 7-én vette fel a tonzúrát, de mióta hívják „Kukai” néven, nem világos, bár ez az irat először szerepel.
A Kamakura-korszak szövege , a "Go-yugo:" (japánul 御遺告) arra utal, hogy amikor engedély nélkül tonzírozták (akkoriban a rangfelvételhez adminisztratív engedély kellett), "Muku"-nak (japánul) hívták. : muku:, 無空, "a tér semmi"). Ugyanez a dokumentum megemlíti, hogy miután 20 éves korában felvette a tonzúrát Dayan-ji-ben, "Kyokai"-nak (japán kyo:kai, 教海, "tanulás tengere"), majd "Joku"-nak hívták. (japán joku: 叙空, "az üresség beszéde"), de a 20 éves korú tonzúrájának magát a változatát cáfolják, mint fikciót.
803-ban a gyógybájitalok jó ismerete miatt Kínába küldték gyógyszertudományt tanulni, de a hajó indulását a viharok miatt lemondták, a következő évben pedig a Tang Birodalomba hajózik hosszú távú tanulmányi irányzattal. , de most szerzetesként . Abban az időben a külföldre tanulni készülő szerzetesek között sok a közép- és alsótársadalom képviselője volt, és a kínai nyelv ismerete bizonyára növelte az esélyeket, de hogy Kukai pontosan hogyan került közéjük, az egyelőre ismeretlen.
A 18. Tang-i küldetés részeként ott volt még Saicho és Tachibana no Hayanari , valamint Ryosen (japán 霊仙, 759-827), aki később elnyerte a " Tripitaka Tanár" címet Kínában (japán 三蔵法師, sanzo:師). -ho: si). Akkoriban Saicho már a császár gyóntatója volt, és a „Rítusok és Szemlélődések Tíz Udvari Mesterének” (内供奉⼗禅師, nai-gubu-ju: zen-shi) egyike volt. A buddhista papság akkoriban szigorúan szabályozott rangrendszerében Kukai csak egy homályos shramana volt.
804. május 12-én négy missziós hajó a fedélzetén hagyta el Naniwa (a mai Osaka ) kikötőt, július 6-án pedig Hakata (modern pref. Fukuoka ) kikötőjébe mentek, ahonnan a Matsura megyei Taura-öbölbe mentek. Hizen tartomány (modern pref. Saga ), majd Miiraku városának hívásával (a mai Nagaszakitól nyugatra ) Kína felé vette az irányt. Kukai az első hajón, Saicho pedig a második hajón volt. A misszió harmadik és negyedik hajója egy vihar miatt kénytelen volt visszatérni, és csak az első és a második érte el a kínai partokat.
A hajó, amelyen Kukai úton volt, szörnyű viharba keveredett, jelentősen eltért az iránytól, és 804. augusztus 10-én Fuzhou tartományban horgonyzott le . A hajó kalóz gyanúja miatt a misszió 50 napig nem tudott parti bérletet szerezni. Aztán Kukai beavatkozott a dologba: nagykövet helyett kínai nyelvű üzenetet írt a Fujous kormányzójának. Külön kérvényt is írt, hogy bejusson Chang'anba , jelezve, hogy 20 évre jött tanulni. Meggyőző előadásának és ügyes kalligráfiájának köszönhetően Kukai-t a hivatalos misszió tagjaként ismerték el, és november 3-án engedélyt kapott, hogy belépjen Chang'anba, ahová december 23-án érkezett meg.
805 februárjában (a Yongzhen korszak 1. éve a Tang-naptárban) Kukai a Siming-si Templomban ( ⻄明寺) szállt meg, amely otthona lett Csangban.
Kukai első Chang'an tanítója Pandit Prajna volt , a Liquan-si Templom Tripitaka mestere (kínaiul: 醴泉寺). Valószínűleg eleinte Kukai emelte a szanszkrit tudásszintjét, amely nélkül a tantrikus tanítás tanulmányozása lehetetlen volt. Prajna Kukai számos szútra szanszkrit szövegét és a buddhista kánon új fordítását kapta.
Májusban Kukai a Zöld Sárkány Templomába megy a tantrikus vonal 7. pátriárkájához - Hui Guo -hoz (kínai 恵果, 746-805), akinek irányítása alatt további hat hónapig tanul. Az első találkozáskor Hui Guo megállapította, hogy Kukai már elvégezte az aszketikus gyakorlatot a megfelelő mennyiségben, és azonnal hozzálátott a mélyreható utasításokhoz. Kukai már június 13-án megkapta az Anyaméh Mandala Nagy Könyörületessége abhiseket , júliusban pedig a Gyémánt Mandala abhiseket .
Augusztus 10-én Kukai megkapja a beavatást és a vacharya- vidyadhara címet, valamint egy új spirituális nevet - "Mindent megvilágító gyémánt" (遍照⾦剛, kínai Bianzhao Jingang, japán Henjo: Kongo :). A későbbi évszázadokban ezt a nevet használták a Shingon rituálékban.
Hála jeléül Kukai vacsorát rendez, amelyre 500 Amoghavadzsrához és a Zöld Sárkány templomhoz kötődő embert, valamint a Daxinshan kolostor (kínaiul: 大興善寺) szerzeteseit hívták meg.
Augusztus közepétől sokak segítségével elkezdődött a mandalák, tantrikus rituális tárgyak készítése, a kánoni szövegek másolása. Hui Guo átadta Kukainak az acharya ruháit és ereklyéit. Ezeket a különleges szimbolikus jelentéssel bíró tárgyakat a Vajrabodhi -Amoghavajra-Hui Guo vonal mentén továbbították, és tartalmaztak sharira -t , 8 szent képet, 5 rituális ruhát és tárgyat - összesen 13 ereklyét. Válaszul, hálából a Lineage közvetítéséért, Kukai egy revénát és egy füstölőt ajándékoz Hui Guo-nak.
December 15-én Hui Guo 60 éves korában elhunyt. 806. január 17-én (Yuan He 1. éve), a kalligráfia elismert mestereként Kukai az összes diák nevében ódát írt Hui Guo tiszteletére a császári palota falára.
Aztán ugyanazon év márciusában elhagyja Chang'ant, és áprilisban érkezik Yue tartományba , ahol további 4 hónapig marad. Itt gyógyszerészeti, műszaki és egyéb tudományokat tanul, és továbbra is gyűjti a buddhista kéziratokat. Takashina no Toonari 3. rangú méltóságot, aki a negyedik hajó vihara miatt visszatért Japánba, sietve ismét a Tangba küldték, és rajta keresztül Kukai kérte a Tang-adminisztrációt, hogy engedjék vissza Japánba. hogy „egy 20 éves képzési tervet teljesített két évre, és a tanulásra szánt összes pénzt elköltötte. A szerzetes a megfelelő engedély megszerzése után Ming (a mai Ningbo ) tartomány egyik kikötőjéből indult hazájába . Útközben a hajó erős viharba keveredett, és a Tamanouchi-öbölben keresett menedéket kb. Fukuejima ( Goto -szigetek ), és Kukai itt hirdeti először a tantrát. Ezt követően a szigeten található Taiho-ji (jap. 大宝寺) templomot "Nyugati Koya-san "-nak nevezték. Kukai megtudja, hogy a Fukuejima templom fő szentélye Akashagarbha bodhiszattva szobra, és elzarándokol oda, és reggel az egész éjszakai ima után meglátja a Vénusz fényét, amit jó előjelnek és megerősítésnek tart, hogy az átvitel. az idegen országban kapott Vadzsrajána védelme Japán számára lesz. Az esemény emlékére elnevezi a Myōjōin templomot (明星院, "A Hajnalcsillag maradványa").
„Szegényen távoztam, gyümölccsel tértem vissza” – indokolta ezekkel a szavakkal küszöbön álló visszatérését Kukai.
806 októberében (A Daido 1. éve ) Kukai hajón épségben megérkezett Hakata kikötőjébe. Hakata Gofuku-machi kerületében Kukai megalapította a Tochoji templomot., és a legenda szerint megalapította a Chinkoku-ji templomot (jap. 鎮国寺, „Volost Temple”) a sintó Munakata-taisha szentélyben. Ugyanezen év márciusában Kammu császárt leváltották, és Heizei császár váltotta fel a trónon . Október 22-én Kukai részletes leltárt küld az udvarnak a Tangból (japánul: 請来⽬録, shōrai-mokuroku) hozott anyagokról és ereklyékről, beleértve számos buddhista szöveget, a két világ mandaláit, a törzs birtokosainak képeit. , rituális tárgyak, az acharya ruhái és ereklyéi, és még sok más. Feltételezhető, hogy a leltár nem tartalmazott sok olyan tárgyat, amelyet ő hozott személyesen magának. „Az ismeretlent megtanulni, a hallatlant meghallani” – a Vadzsrajána tanításaival együtt Kukai a kultúra új formáját hozta Japánba.
Az a tény, hogy megszakította tervezett 20 éves tanulmányait, és mindössze két évig maradt Kínában, nagyban megzavarta a bírósági adminisztrációt, amely 809-ig nem adott engedélyt a fővárosba való belépésre, és 806 októberi érkezésétől kezdve Kukai kénytelen volt kénytelen-kelletlen várni az engedélyre Dazaifuban. 807-ben Kukai a Kanzeon-ji kolostorban telepedett le.Dazaifuban, ahol két évig lakik, és utasításokat ad az ott tartózkodó személyeknek - ebből a célból nyilván számos tantrikus képet és diagramot készített.
809-ben Heizei császárt Saga császár eltávolítja a trónról . Kukai eleinte a Makyosan-ji templomban él Izumi tartományban , majd július óta a fővárosban, Takaosan-ji- ben (高雄山寺) – a Wake klán (japán 和気) ősi templomában – várja a parancsokat. .
Úgy gondolják, hogy nagyrészt Saicho aktív segítségének köszönhetően kapott engedélyt a fővárosba való belépésre. Ezt követően barátságuk körülbelül 10 évig tartott. A tantrikus tanítások területén, de csak abban, Saicho felismerte Kukai felsőbbrendűségét, és hallgatói tisztelettel bánt vele. Később azonban Saicho előállt az „Egy Lótusz Dharma Szekér” (japánul 法華一乗, ho: ke ichijo :) tanával, míg Kukai ragaszkodott a vadzsrajána szigorú szétválasztásához, ami miatt kapcsolatuk fokozatosan megromlott, és 816 eleje (7 év Konin) - végül összeomlás. A szakítás oka általában az volt, hogy Kukai megtagadta, hogy bemutassa Saichot a „Belső Bölcsesség 150 Részének” (japánul: rishukyo: 理趣経, Skt. ), Saicho legjobb tanítványának, aki Kukaihoz szökött. Az elmúlt években azonban ezt a verziót megtámadták.
810-ben (A Daido 5. éve) puccskísérlet történt ( a Kusuko-incidens ), és a Chinkoku-ji templomban imaszolgálatot tartottak Saga császár és kísérete hosszú életéért.
811-től (1. Konin év) 812-ig Kukai az Otokuni-dera (乙訓寺) templom második apátjaként szolgál.
812. november 15-én a Takaosan-jiben megkapják a Gyémántok Világa Mandala abhiseket. Azok között, akik megkapták, Saicho volt. Továbbá december 14-én adják át az Anyaméh Világa Mandala abhiseket. 190 ember kapta meg, köztük Saicho, tanítványai Encho, Kojo és Taihan.
813. november 23-án Saicho felkereste Kukait azzal a kéréssel, hogy adja át neki a „150 különös szútra” szövegét, de azt a választ kapta, hogy a Vadzsrajána tanítás szóbeli közvetítés és meditációs gyakorlat révén valósul meg, nem pedig a szövegek elolvasásával.
815 tavaszán Tokuitsu Aizuból, Kochi és Mantoku Shimotsukeno szerzetesei és más befolyásos papok Tokoku tartományból (Sov. Kanto régió ) petíciót kaptak, hogy küldjék tanítványaikat és követőiket a tantrikus kánon átírására. Ezzel egy időben felkérést küldtek Nishi-Chikushi tartományba, hogy adományokat gyűjtsenek. Körülbelül ugyanebben az időben Kukai megírta A kinyilatkoztatott és titkos dharma tanát (弁顕密⼆教論).
816. június 16-án adománygyűjtést kér Koya-san , mint fő spirituális központ szükségleteire, július 8-án kapja meg a legmagasabb rendeletet. A következő évben, 817-ben Taihant, Jichie-t és más diákokat Koya-sanba küldenek, hogy megteremtsék egy kolostor alapjait.
818 novemberében, miután megkapta a rendeletet, Kukai először ment Koyába, ahol a következő évig maradt.
819-ben, tavasszal a hegy környéke (7 ri ) a Koyasan szangha védnöksége alá kerül, és a Garan (jap. 伽藍) központi szentélyt helyezik el. Ugyanebben az időszakban Kukai dolgozott a „A „Buddhává válni ebben a testben” szavak jelentéséről”, „A szóbeli és írásbeli közvetítéssel történő megvalósításról”, „A bija Humról”, „A titok doktrínája” című értekezéseken. államügyek a megvilágosodott tudás tükrében”, „A zhuanshu és a lishu ősi statútumainak számtalan jelentéséről, képéről és nevéről .
819 júliusában Saga császár rendelete szerint az udvari hivatalban telepedett le. Egy ilyen rendelet okai nem tisztázottak, de a hivatal funkciói alapján valószínűleg az írástudók vezetésével vagy a császár és méltóságai nevében írt szövegekkel bízták meg. Így vagy úgy, 820 májusában Saga császár utasítására „Szem, ész és mérték az írás művészetében” címmel megírták a „Titkos államügyek doktrínája” összefoglalóját, amelynek célja az írásbeliség javítása volt. tisztviselők műveltsége.
821-ben Kukai felügyeli a Manno-ike- tó rendezési munkálatait , ahol sikeresen valósít meg egy innovatív ívgát projektet . 822-ben a kormány parancsára létrehozza a "Singon lakhelyet az Abhishek Hallban" a narai Todaiji templom területén. Ugyanebben az évben Heizei császár megkapta az abhisekát.
823-ban a kormány parancsára létrehozta a Vadzsrajána -To-ji kolostor új spirituális központját . Azóta a japán Vadzsrajána hivatalosan két ágra oszlik, és most Taimitsu-nak (Tendai Lineage) és To:mitsu-nak (To-ji Lineage) hívják. A To-ji kolostornak van egy másik neve is: " Dharmaraji temploma az állam védelmében" (japánul 教王護国寺, kyo: o: gokoku-ji), de nem korábban, mint a Kamakura időszakban jelent meg .
824 februárjában (Tencho 1. év) a Shinsen-en (神泉苑) templomban Kukai egy rituálét végez az eső megidézésére. Márciusban megkapja a II. rangú 3. cikk papi címét (jap. 少僧都, sho: így: zu), ezzel hivatalosan is biztosította státuszát a szerzetesi hierarchiában. Júniusban kinevezik To-ji második apátjává, aki az építkezésért felelős. Szeptemberben a Takaosan-ji megkapja a "Taigaku-ji" (japánul 定額寺, a név jelentése homályos - talán "a hivatalos fej temploma") státuszt, amely 14 szerzetesnek adott otthont, és a szerzetesek számát évente tonzálják. az állam szabályozza. Kukai 828-ban írja: „Előszó a művészetek, tudományok és a bölcsesség művelésének hajlékán való tanuláshoz”, és azonos nevű magániskolát nyit To-ji keleti oldalán, a kapott birtok épületében. Fujiwara no Tadanori befolyásos méltóság ajándékaként (jap. 藤原三守). Akkoriban csak a fővárosi arisztokrácia és a helyi nemesség tagjai vehették át az oktatást, de a Lakhely lett az első olyan rendszeres oktatási intézmény, amely minden osztály számára nyitott.
Az intézmény általános oktatású volt: konfuciánus, taoista és buddhista etikát, valamint művészetet tanított. A tanítás előszava ezt mondja: „A jólétet az embereknek kell adni. A hullámvölgyek elkerülhetetlenek az emberi úton”, elismeri az iskola létének függőségét a vezetők sorsától, és úgy érvel, hogy „ha az egyiktől származó adományt megsokszorozza az állam segítsége , a méltóságok és a papság erénye, a személyes tulajdonságok és az akarat ötvözete, akkor nem szakad meg és száz évszázadon át" – vagyis irányt hirdetnek a felvilágosodás fejlesztésére a császár, az arisztokrácia égisze alatt. és a buddhista egyház. Ezeknek az elképzeléseknek azonban nem volt sorsa, hogy megvalósuljanak: alig 10 évvel Kukai halála után az iskolát felszámolták. A modern időkben ezt az oktatási doktrínát hivatalosan a Koyasan és Shuchiin buddhista egyetemek örökölték.
830-ban (Tencho 7), Junna császár legmagasabb parancsára , Kukai megírja a „Titkos Mandala tíz kamrájának doktrínáját” (Jap. Secret Treasury, jap. 秘蔵宝鑰, hizo:ho:-ron).
831 májusában Kukai megbetegedett, és júniusban kérvényt nyújtott be, hogy mentsék fel II. rendű papi posztjáról, de a kérvényt a császár elutasította.
832. augusztus 22-én rendezték meg Koyasanban az első "Számtalan fény és virág szertartását" (万燈万華会, Mando:-mange-e). Az imaszövegben Kukai ezt írja: „Amíg maga a shunyata el nem tűnik, minden élőlény eltűnik, maga a nirvána nem tűnik el, imáim nem szűnnek meg.” Ezt követően a legenda szerint ősszel Kukai elzárkózott, elutasította a gabonaféléket, és minden napját meditációval töltötte, hogy elérje a szamádhit .
834 februárjában (Jova 1) a Shingon-in lakhelyen Todaiji alatt Kukai magyarázatot adott a Lótusz-szútra és A szív-szútra titkos kulcsa című értekezésére . December 16-án engedélyért folyamodott a királyi névhez, hogy utasításokat adjon a Shingon gyakorlatok módszereiről az udvarban az éves újévi ünnepségen. December 29-én írásos engedélyt kapott a kormánytól, és még korábban, december 24-én kapott parancsot a „Három Szerzetes-Uralkodó” (jap. 三綱, sango :)) To-ji intézetének létrehozására. . 835. január 8-tól hét napon át utasításokat végzett a bírósági gyakorlatokról. Ez a hagyomány csak a 19. században szakadt meg átmenetileg a buddhizmust és a sintót hivatalosan elválasztó Meidzsi reformok idején , majd újraindult az éves instrukció, de most To-jiban tartották, a császár hivatalos képviselőjének jelenlétében.
Január 22-én engedélyt adtak további három shingoni újonc tonzírozására.
Február 30-án a Koya-san-i Kongobu-ji kolostor megkapja a "Taigaku-ji" státuszt.
Március 15-én Koya-sanban Kukai átadta végrendeletét tanítványainak, és március 21-én meghalt. 62 éves volt.
Shinzei A tiszteletes Kukai életében a betegséget sorolja fel a halál okaként, a Japán Annals folytatása (japánul: 続日本後紀, shoku-nihon-ko:ki) pedig arra utal, hogy a holttestet elhamvasztották. A későbbi források azonban azt állítják, hogy Kukai mély meditációba kezdett.
Kukai 831-es betegsége után, szó szerint életét kockáztatva, minden erejével igyekezett szilárd alapot teremteni a Shingon iskola megőrzéséhez évszázadokon át. 835 decemberétől indulásáig három hónapon keresztül rendkívül elfoglalt volt, hogy utasításokat adjon az udvarban, új szerzeteseket fogadott, akiket tonzíroztak, és szorgalmasan ruházta át a vezetői feladatokat Kongobu-jiba. Miután az összes ügyet befejezte, ahogy azt általában hiszik, belépett az örök szamádhiba.
921. október 27-én (Engi 21) Kangen, Toji apát kérésére Daigo császár Kukainak "Kobo Daishi" (弘法大師) címet adományoz.
Koya-sanban, a garani Nagy Gyökér Sztupa elülső falának belsejéből egy emléktáblát (扁額, hengaku) helyeztek el, amelyre a „ko: bo:” (弘法) karaktereket a császári feliratok írták. kéz. Kukait eredetileg "Honkaku Daishi"-nek (本覚⼤師, Nagy Megvilágosodott Mester) hívták volna, de a "Kobo Daishi" végső címet a Dharma terjesztéséhez való hozzájárulásának elismeréseként hozták létre.
A középkorban a Kukai életének grafikai bemutatásai születtek. A leghíresebb a "Kobo Daishi életének festői krónikája" című illusztrált tekercs (jap. 弘法⼤師伝絵, ko:bo: daishi den-e). Szintén jól ismertek a Koya-i Nagy Mester lelki életéről szóló festmények (⾼野⼤師⾏状図画, ko:ya-daishi gyojo-zuga) és a Kobo Daishi lelki életéről szóló festménytekercs (弘法⼤師⾏状絵巻, ko:bo :-daishi gyo:jo:-emaki), aki jelentős szerepet játszott a Kukairól szóló legendák és mesék országszerte terjesztésében.
A Kobo Daishi cím népszerűségében felülmúlta a "Kukai" nevet, és ezer éve szinte köznévvé vált. Összességében a japán történelem során a császárok 27 embert neveztek "Daishi" címnek, de történelmi és kulturális kontextusban ez a cím elsősorban Kobo Daishi-hez kapcsolódik. Az erős buddhista hagyományokkal rendelkező városok lakosságának többsége Kukai nevének ismerete nélkül is „Daishi-san”-nak vagy „o-Daishi-san”-nak hívja.
A Shingon iskolában alapítójukat Kukai-t "Daishiként" tisztelik, és azt hiszik, hogy nem halt meg, hanem belemerült a szamádhiba. Az Okuno-in mauzóleumban megmarad a hit, hogy Kukai még él, és a „Namu Daishi Henjo Kongo” mantra (南無⼤師遍照⾦剛, „Dicséret néked, Nagy Tanár, Mindent megvilágító gyémánt!”) . Ugyanakkor a Shingon - Daigo-ha (醍醐派) egyik ágában, ahol még azelőtt elfogadták a menedéket a Tanárban, hogy a "daishi" címet megkapta, a mantrát "Namu Henjo Kongo"-nak ejtik. , a cím említése nélkül.
Shikoku szigetén, ahol Kukai született és nevelkedett, számos kegyhely fűződik a nevéhez, amelyek közül a leghíresebb a "88 zarándokhely", amelyet sokan látogatnak.
Koyasan lakói, Shingon szerzetesei és sok hívő szerint Kukai még mindig szamádhiban van az Okuno-in mauzóleumban. Az Okuno-in templom szerzetese, akinek különleges titulusa a "yuina" (jap. 維那, szó szerint "aki meg van kötve"), naponta kétszer átöltözik és ennivalót visz. A yuin kivételével senki sem nézhet be a mauzóleumba, és az információk felfedésének elkerülése érdekében a yuin kilétét mély titokban tartják.
Az első létező forrás, amely szerint Kukai szamádhiba merült, több mint 100 évvel a temetése után jelent meg, 968-ban. Ningai (951-1046) írta, a "Spiritual Succession from the Founding of Kongobu-ji Monastery" (japánul: 金剛峰寺建立修行縁起, kongo: buji konryu shugyo: engi, 49 nappal a halál után) elnevezéssel. Kukai teste megőrizte természetes színét, a haja és a szakálla tovább nőtt.
A "Múlt történetei" (Jap. 今昔物語, konjaku monogatari) azt jelzi, hogy a To-jival folytatott rivalizálás során Koya-san egyszer tönkrement, és To-ji apátja, Kangen kinyitotta a mauzóleumot. Állítólag arról számolt be, hogy Kukai egy miniatűr kő ereklyetartó templomban (厨子, zushi) ült egy kőkriptában. Kangen leborotválta a haját, amely körülbelül shaku hosszúságúra nőtt , lecserélte a köntösét, és újra lezárta a bejáratot.
Vannak olyan állítások is, hogy Kukai a szamádhiban való elmerülés után is néha Japán tartományaiban bolyong – bizonyítékként az a tény, hogy a Ho: ki-in templom szerzetesei , akik évente, március 21-én cserélik Kukai ruháját. , vegye észre, hogy egykori ruháit erősen szennyezte a föld.
Az Annals of Japan folytatásában megjegyzik, hogy Junna császár elrendelte Kukai holttestének elhamvasztását, és To-ji apátja, Jichie a Zöld Sárkány templomnak küldött levelében is beszámol arról, hogy a holttestet elhamvasztották. Ezenkívül a hírek szerint Takaoka Shinno (高岳親王), Kammu császár unokája a "tíz nagy tanítvány" között volt a maradványok temetésekor.
Kukai személyiségéről több legenda szól, mint valódi történelmi bizonyíték, és feltételezhető, hogy a hegyi kolostorok alapításáról és a meleg források létrehozásáról szóló számtalan legenda mellett az örök szamádhiba való elmerülés története nem más, mint egy másik. gyönyörű legenda.
878. november 11-én ( Gengyo 2 ) a Shingon Acharya tanárok vonalának fenntartásáról a jelen dinasztia uralkodása idején című kéziratban -shi fuho: sidai no koto) Kukai diákja, Shinga felsorolja azokat a tanulókat, akik személyesen kaptak beavatást Kobo Daishi: Shinzei, Shinga, Jichie, Doyu, Emmyo, Shinnyo, Gorin, Taihan, Chisen, Chuen - összesen 10 fő. Később a tíz arhathoz kezdték hasonlítani – Sákjamuni Buddha tanítványaihoz, és „Tíz Nagy Tanítványnak” nevezték őket (jap. 十大弟子, ju: dai-deshi).
Először a Tíz Nagy Tanítvány élete című kéziratban említik őket, valószínűleg a Keicho-korszakból (慶⻑, 1596-1615).
A Kukaitól közvetlen közvetítést kapott hallgatókon kívül sok más neve is ismert. Tito (智灯) 1684-ből származó „Kobo Daishi tíz nagy tanítványának életében” 20 ember szerepel, majd Doyu (道猷) a „Kobo Daishi tíz nagy tanítványának listája” megpróbál összeállítani egy teljes lista, és már 70 embert nevez meg.
A Kobo Daishi tíz nagy tanítványának élete is említi: Ken'e, Shintai (真泰), Dosho, Shinjo, Shinzen, Nyoini, Jogyo, Shinsai, Shingyo, Shintai (真体).
A "Kobo Daishi tíz nagy tanítványának listája" említi: Engyo, Saicho, Kojo, Encho.
Úgy tartják, hogy Kukai létrehozta a zarándoklat gyakorlatát a 88 Shikoku templomba, amelyeket ő maga látogatott meg. Saját feljegyzései szerint azonban csak 2-t látogatott meg közülük.
Nem. | templom neve | Város/falu | Prefektúra |
---|---|---|---|
egy | Ryozenji (霊山寺) | naruto | Tokushima |
2 | Gokurakuji (極楽寺) | naruto | Tokushima |
3 | konsenji (金泉寺) | Itano | Tokushima |
négy | Dainichiji (大日寺) | Itano | Tokushima |
5 | Jizoji (地蔵寺) | Itano | Tokushima |
6 | Anrakuji (安楽寺) | Kamiita | Tokushima |
7 | Jurakuji (十楽寺) | Ava | Tokushima |
nyolc | Kumataniji (熊谷寺) | Ava | Tokushima |
9 | Horinji (法輪寺) | Ava | Tokushima |
tíz | Kirihataji (切幡寺) | Ava | Tokushima |
tizenegy | Fujiidera (藤井寺) | Yoshinogawa | Tokushima |
12 | Shozanji (焼山寺) | Kamiyama | Tokushima |
13 | Dainichiji (大日寺) | Tokushima | Tokushima |
tizennégy | Jorakuji (常楽寺) | Tokushima | Tokushima |
tizenöt | Kokubunji (国分寺) | Tokushima | Tokushima |
16 | kan'onji (観音寺) | Tokushima | Tokushima |
17 | Idoji (井戸寺) | Tokushima | Tokushima |
tizennyolc | onzanji (恩山寺) | Komatsushima | Tokushima |
19 | Tatsueji (立江寺) | Komatsushima | Tokushima |
húsz | Kakurinji (鶴林寺) | Katsuura | Tokushima |
21 | Tairyuji (太竜寺) | Anan | Tokushima |
22 | Byodoji (平等寺) | Anan | Tokushima |
23 | Yakuoji (薬王寺) | Minami | Tokushima |
24 | Hotsumisakiji (最御崎寺) | Muroto | Koti |
25 | Shinshoji (津照寺) | Muroto | Koti |
26 | Kongochōji (金剛頂寺) | Muroto | Koti |
27 | Konomineji (神峰寺) | Yasuda | Koti |
28 | Dainichiji (大日寺) | conan | Koti |
29 | Kokubunji (国分寺) | Nankoku | Koti |
harminc | Zenrakuji (善楽寺) | Koti | Koti |
31 | Chikurinji (竹林寺) | Koti | Koti |
32 | Zenjibuji (禅師峰寺) | Nankoku | Koti |
33 | Sekkeiji (雪蹊寺) | Koti | Koti |
34 | Tanemaji (種間寺) | Haruno | Koti |
35 | Kiyotakiji (清滝寺) | Tosa | Koti |
36 | Shoryuji (青竜寺) | Tosa | Koti |
37 | Iwamotoji (岩本寺) | Shimanto | Koti |
38 | Kongofukuji (金剛福寺) | Tosashimizu | Koti |
39 | Enkoji (延光寺) | Sukumo | Koti |
40 | Kanjizaiji (観自在寺) | Ainan | Ehime |
41 | Ryukoji (竜光寺) | Uwajima | Ehime |
42 | Butsumokuji (佛木寺) | Uwajima | Ehime |
43 | Meisekiji (明石寺) | Seiyo | Ehime |
44 | Daihoji (大宝寺) | Kumakogen | Ehime |
45 | Iwayaji (岩屋寺) | Kumakogen | Ehime |
46 | Joruriji (浄瑠璃寺) | Matsuyama | Ehime |
47 | Yasakaji (八坂寺) | Matsuyama | Ehime |
48 | Sairinji (西林寺) | Matsuyama | Ehime |
49 | jodoji (浄土寺) | Matsuyama | Ehime |
ötven | Hantaji (繁多寺) | Matsuyama | Ehime |
51 | Ishiteji (石手寺) | Matsuyama | Ehime |
52 | Taizanji (太山寺) | Matsuyama | Ehime |
53 | Emmyoji (円明寺) | Matsuyama | Ehime |
54 | Emmeiji (延命寺) | Imabari | Ehime |
55 | Nankobo (南光坊) | Imabari | Ehime |
56 | Taisanji (泰山寺) | Imabari | Ehime |
57 | Eifukuji (栄福寺) | Imabari | Ehime |
58 | Senyuji (仙遊寺) | Imabari | Ehime |
59 | Kokubunji (国分寺) | Imabari | Ehime |
60 | Yokomineji (横峰寺) | Saijo | Ehime |
61 | Koonji (香園寺) | Saijo | Ehime |
62 | Hojuji (宝寿寺) | Saijo | Ehime |
63 | Kichijoji (吉祥寺) | Saijo | Ehime |
64 | Maegamiji (前神寺) | Saijo | Ehime |
65 | Sankakuji (三角寺) | Shikochuo | Ehime |
66 | Umpenji (雲辺寺) | Miyoji | Tokushima |
67 | Daikoji (大興寺) | Mitoyo | kagawa |
68 | Jinnein (神恵院) | Kan'onji | kagawa |
69 | kan'onji (観音寺) | Kan'onji | kagawa |
70 | Motoyamaji (本山寺) | Mitoyo | kagawa |
71 | Iyadaniji (弥谷寺) | Mitoyo | kagawa |
72 | Mandaraji (曼荼羅寺) | Zentsuji | kagawa |
73 | Shushakaji (出釈迦寺) | Zentsuji | kagawa |
74 | Koyamaji (甲山寺) | Zentsuji | kagawa |
75 | Zentsuji (善通寺) | Zentsuji | kagawa |
76 | konjodzsi (金倉寺) | Zentsuji | kagawa |
77 | Doryuji (道隆寺) | Tadotsu | kagawa |
78 | Goshoji (郷照寺) | Utazu | kagawa |
79 | Tennoji (天皇寺) | Sakaide | kagawa |
80 | Kokubunji (国分寺) | Takamatsu | kagawa |
81 | Shiromineji (白峯寺) | Sakaide | kagawa |
82 | Negoroji (根香寺) | Takamatsu | kagawa |
83 | Itinomiyaji (一宮寺) | Takamatsu | kagawa |
84 | Yashimaji (屋島寺) | Takamatsu | kagawa |
85 | Yakuriji (八栗寺) | Takamatsu | kagawa |
86 | Shidoji (志度寺) | Sanuki | kagawa |
87 | Nagaoji (長尾寺) | Sanuki | kagawa |
88 | Okuboji (大窪寺) | Sanuki | kagawa |
Tematikus oldalak | ||||
---|---|---|---|---|
Szótárak és enciklopédiák | ||||
Genealógia és nekropolisz | ||||
|