Jobbágyokirat ( erőd is ) - az Orosz Birodalom jogszabályaiban a „jobbágyügyekben” könyvbe vett ügylet (körülbelül megfelel a modern közjegyzői igazolásnak és a tulajdonjogok bejegyzésének).
Az 1649-es tanácsi törvénykönyv (X. fejezet, 240-259. cikkely) szerint az „erődök” elnevezés nem csak erődítményt , oklevelet , jelzálogjogot , okiratot és egyéb, a jobbágyrend által kötött cselekményt jelentett, hanem általában minden írásos kötelezettséget, ill. szerződések ( mindenféle rabság , kölcsönzött , bérelt , lelki emlékek, összejátszás, esküvői emlékek) [1] .
Az írásos szerződéseket – legalábbis a 17. századtól – „területi hivatalnokok” kötötték , akiket 1701 - től jobbágyhivatalnoknak neveztek . Az erődítmények tervezését állami szinten szabályozták: eleinte a jobbágyügyi hivatalnokok a fegyvertár , 1706 -tól a moszkvai városháza , 1719 -től az Igazságügyi Kollégium fennhatósága alá tartoztak . 1775- ben az Igazságügyi Kollégiumot felszámolták, és a folyamatban lévő tartományi reform részeként a felügyeletet decentralizálták; A jobbágy-nyilvántartással a polgári bírósági és megyei bírósági kamarák kezdtek foglalkozni.
A közjegyzői szabályozás 1866 -os bevezetése előtt a jobbágyokiratok két típusát különböztették meg:
Az első típusba az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogok átruházásáról szóló cselekmények (adásvételi okiratok, jelzálogjogok, okiratok), a második - titkos jogi aktusok [2] (végrendeletek, kölcsönlevelek, ingóságok jelzálogjogai stb.) tartoztak. Ezeket és más cselekményeket "jobbágyügyekben" követték el, amelyek a polgári bíróság kamaráiban voltak elhelyezve.
1866 után a titkos cselekmények végrehajtása a közjegyzők kezébe került, a korábban a jobbágyügyekben a „jobbágyrendben” végzett cselekmények nyilvántartása (amelyek csak 1866 után tartották meg a „jobbágycselekmények” elnevezést) a közjegyzői levéltárakba kerültek, amelyeket kezeltek. vezető közjegyzők által. 1866 után a jobbágyokiratokat a közjegyzői hivatalban elkészítették és könyveibe bejegyezték, melynek kivonatát jóváhagyásra bemutatták a főjegyzőnek, bejegyezték a jobbágy-nyilvántartásba és bejegyezték a jobbágyokirat-nyilvántartásba. A jobbágykönyv kivonatát a szó pontos értelmében jobbágycselekménynek nevezték.