A kontraktualizmus [1] [2] egy filozófiai irányzat, amely a társadalmi és etikai normák szerepét és szerkezetét írja le. A kontraktualizmus legtöbb ága azon az elgondoláson alapul, hogy az ember irracionalitása miatt a társadalomnak olyan kormányt kell választania, amely fenntartja jólétét, és olyan normákat hoz létre, amelyek a többség által kötelező erejűek és megállapodásokon keresztül támogatottak.
Kontraktuális teoretikusok: Hugo Grotius (1625), Thomas Hobbes (1651), Samuel Pufendorf (1673), John Locke (1689), Jean-Jacques Rousseau (1762) és Immanuel Kant (1797); legutóbb John Rawls (1971), David Gauthier (1986) és Philip Pettit (1997).