Az Ashoka oszlopai (oszlopai) kőemlékek, amelyek szabadon álló függőleges pillér formájában állnak , amelyeket az ie 3. század közepén helyeztek el. Ashoka indiai király parancsára Mauryan állam kulcsfontosságú központjaiban .
Az oszlopokon lévő, brahmi nyelven készült és J. Prinsep által 1837-ben megfejtett feliratok az indiai írás legrégebbi példái [1] . Az oszlopok tetején eredetileg szent állatok képeivel ellátott szoborcsoportokat helyeztek el. A dharma kerekét és a horogkeresztet ábrázoló képekkel is díszítették .
Az oszlopokat kicsire és nagyra osztják; utóbbiak 12-15 méter magasak és körülbelül 50 tonnát nyomnak. Az oszlopokat zsúfolt helyeken állították fel, néha több száz mérföldre a készítés helyétől. Minden emlékmű mellett egy kísérő állt, aki elmagyarázta az írástudatlan lakosságnak a felirat jelentését. Az ilyen oszlopok felszerelése az állami propaganda hatékony eszköze volt [2] .
Az Ashoka oszlopai utánzás tárgyává váltak a későbbi indiai uralkodók számára (lásd Heliodor oszlop , vasoszlop ). Indián kívül a 13. században Mengrai sziámi király másolta le őket .
Amióta India muszlim uralkodói módszeresen elpusztították az állatszobrokat, a mai napig mindössze 19 oszlop és csak hat szoborcsoport töredéke maradt fenn. Nyilvánvalóan az ókorban sokkal több volt. A ledőlt oszlopokat a 19. században a brit gyarmati hatóságok rekonstruálták.
Másoknál jobban megőrződött a markolat ún. az oroszlán fővárosa Sarnathban , amelynek stilizált képét 1950 - ben India nemzeti jelképévé nyilvánították . Ezt a fővárost 1851-ben fedezte fel A. Cunningham brit régész, akit az a megtiszteltetés is ért, hogy Sanchiban felfedezte az oszlopot .
Az oszlopok hieratikus állatábrázolásait az achaemenida művészet hatása fémjelzi [3] . Ezek az indiai szobrászat legősibb remekei. A mai napig múzeumokba kerültek, az oszlopokon másolatok kerültek helyettük.