Kozy Korpesh - Bayan Sulu - kazah lírai-epikus költemény a XIII - XIV. században , a XIX. század közepén rögzítették . A vers szóbeli változataiban ismert volt Sybanbay , Bekbau, Zhanak , Shozhe akyns előadásában . A körülbelül 20 változat közül a Zhanak változat a leghíresebb. Az írott változatban a Sablukov ( 1831 ), G. Derbisalin ( 1834 ), A. Frolov ( 1841 ), Ch. Valikhanov ( 1856 ) folklórgyűjtők által feljegyzett változatok a leggyakoribbak. Oroszul a verset M. Putyincev adta ki 1865 -ben , majd V. Radlov „Minták a türk törzsek népi irodalmából” című gyűjteményének 1870 -ben [1] harmadik kötetébe került .
Egy régi legenda Kozy Korpesh és Bayan Sulu tragikus szerelméről azt mondja, hogy néhány gyerekkori barát, Sarybay és Karabay megesküdtek, hogy feleségül veszik gyermekeiket, akiket még születésük előtt eljegyeztek. Anélkül, hogy megvárta volna fia születését, Sarybay vadászat közben meghal. A felnövekvő Goats és Bayan, akiket még nem látták, de házassági szerződés köti őket, végül egymásba szerettek. Telik az idő, és Karabay megváltoztatja életterveit. Megígéri, hogy a lányát a helyi paluan Kodarnak adja, aki egykor megmentette nyájait a jutától. Kodar gáttá válik a szerelmesek között. Ebben az örökkévaló háromszögben ő volt az első, aki letette a kecske túláradó fejét. Hogy bosszút álljon a gyilkoson, a szomorú Bayan ravaszsághoz folyamodik. Megígéri, hogy feleségül veszi Kodart, ha kutat ás neki forrásvízzel. Kodar munkához lát, egyre mélyebbre megy, és megkapaszkodik Bayan hosszú fonataiban. A lány hirtelen levágja a fonatát, és a kútban hagyott Kodar meghal. Így Kozy bosszút áll. Sírján a legenda hősnője megszúrja magát egy tőrrel.
A "Kozy Korpesh - Bayan Sulu" című vers érdekelte A. S. Puskint orenburgi látogatása során , hogy információkat gyűjtsön az E. I. Pugacsov vezetése alatt zajló parasztfelkelésről a "Pugacsov-lázadás története" és a "A kapitány lánya" című történet számára. Ezt követően egy verset találtak az archívumában, szövege 1837 -ben jelent meg a Puskin Bizottság Értesítőjében. Az öt lapra írt bejegyzést egy ismeretlen személy tette. Puskin bejegyzése némileg eltér a közönséges változattól. Nyikolaj Csesnokov urálszki helytörténész azt állítja, hogy a verset egy kazah nyelvet beszélő jajk kozák írta. A legvalószínűbb azonban, hogy a kazah költeményt a nagy orosz költő számára az ifjabb Zsuz kán Bokeev főhadiszállásának oroszul folyékonyan beszélő emberei rögzítették. Feltételezik, hogy Kozy Korpesh - Bayan Sulu alapján Puskin saját verset kívánt írni, de korai halála megakadályozta.
A verset nagyra értékelték S. A. Castane, N. A. Abramov és más tudósok. N. N. Pantusov , R. Sh. Abdurakhmanov, E. Z. Baranov folkloristák prózában publikálták a verset orosz nyelven . Első orosz nyelvű fordítását, amely 1928 -ban , 1941 -ben és 1949 -ben jelent meg, G. N. Tveritin orosz költő készítette. A szovjet időszakban M. O. Auezov kiadta a Zhanak egy változatát , először 1925 -ben Moszkvában , majd 1936 -ban Alma-Atában [1] .
A vers történelmi jelentőségét M. Gabdullin , I. Duisenbaev, A. Konyratbaev tanulmányozta . Szerintük a terület, folyók konkrét nevei ( Ayaguz , Urzhar, Lepsy , Kalba) az eposz kialakulásának valós történelmi feltételeiről tanúskodnak. Kelet - Kazahsztánban az Ayaguz körzetben a Tansyk állomás közelében található egy emlékmű, amelyet Kozy és Bajan sírjának neveznek [1] . Ennek a versnek körülbelül 20 változata van.
Egyes török nyelvű népek folklórjában a versnek más változatai is megtalálhatók. Például a baskírok körében „ Kuҙyikүrpas menan Mayangylyu ”, a barabai tatárok között „Kozy Korpesh”, az altájok között „ Kozy Erkesh”-nek [1] .
A vers alapján készült G. M. Musrepov "Kozy Korpesh - Bayan Sulu" című darabja , a "Szerelem költeménye" című film 1954 -ben Muszrepov forgatókönyve alapján.
1992-ben a híres kazah rendező és színész, Asanali Ashimov elkészítette a "Kozy Korpesh - Bayan Sulu" című filmet.
2011-ben Kazahsztánban a Valentin-nap alternatívájaként saját dátumot javasoltak - április 15-ét, amelyet Kozy Korpeshnek és Bayan-Sulnak szenteltek [2] .