Csalás

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2021. május 1-jén felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 6 szerkesztést igényelnek .

A ravaszság az ember tulajdonsága; ravaszság, ravaszságra és gonosz szándékokra és tettekre való hajlam, külső jóindulattal borítva; cselekvések, viselkedés, ilyen szándékok jellemzik [1] . A ravaszság veszélyes, még kommunikáció közben is, és nem teszi lehetővé, hogy azonnal megállapítsa a rejtett ellenséges szándékok jelenlétét, amelyek később hirtelen megjelennek. Más szóval, csalás az, amit egy ilyen ember tesz.

A fogalom eredete

A "csalás" főnév a "kovácsolás" igéből származik. Az ókori szlávok körében a kovácsmesterséget érthetetlenségbe burkolták, a szentséghez kapcsolták. Kezdetben a "ravaszság" bölcsességet, ügyességet jelentett. Egy kovács (opciók: „alamos”, szerb-luzác „kovach” és ukrán „koval”) kovácsolással, nyakkendővel, putével kovácsol. Öblöket építeni egyben intrikákat, lázadást is jelentett . Kötött put - kusza. És ugyanakkor hasonlítsa össze a „kovácsolja sorsát”, „kovácsolja a boldogságot” kifejezésekkel. Idővel a megtévesztés nemcsak csalást, hanem egyfajta kétarcú tervet is jelentett. Kölcsönök. st.-sl. lang., ahol alattomos - suf. származéka kovar "ravasz ember" < "ügyes, ravasz, ravasz ember" < "kovács" (kovati "kovácsolni" szóból). Házasodik másik orosz kovati kovy "a gonoszt kitalálni, cselszövést csinálni."

A művészetben

Az irodalom és a művészet gyakran alattomos karaktereket tartalmaz. Például Iago Shakespeare Otellójában .

Források

  1. T. F. Efremova. "Az orosz nyelv új szótára. Magyarázó és származékos." (nem elérhető link) . "GRAMOTA.RU" (2001–2002). Letöltve: 2021. május 1. Az eredetiből archiválva : 2012. február 22. 

Lásd még