Kaymakli

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2022. január 29-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 2 szerkesztést igényelnek .

Kaymakli ( törökül Kaymaklı  „tejszínes”, „krémes”) az egyik legnagyobb földalatti város a Kappadókia -völgyben a modern Törökországban . 18 kilométerre található Nevsehir tartomány fővárosától . Menedékül szolgált a vallásüldözés elől menekülő korai keresztények számára. [egy]

A város puha vulkáni kőzettufába vájt alagutak és csarnokok rendszere . A Kaymakli nyolc emeletből áll. [2] Az első szintet a hettiták építették . Később, a római és bizánci uralom időszakában a mesterséges barlangok területe csak nőtt, ami végül egy földalatti város kialakulásához vezetett.

A padlókat áttetsző szellőzőkutak kötik össze, amelyek alján tartályok találhatók. A portálok bejáratait hatalmas kőkorongok segítségével blokkolták. Ehhez egy lyukat készítettek a közepén, ahová egy tartórudat helyeztek be a tárcsa tekercséhez, majd keresztrúddal rögzítették. [3] A föld alatti óvóhelyek főként kétszobás "lakásokból" álltak, amelyekben a szellőzőrendszernek köszönhetően állandó, +27 °C hőmérsékletet tartottak fenn. [4] A barlangokban konyhákat, istállókat, borospincét, gyóntatószékes kápolnát, több hónapos élelmiszer tárolására alkalmas tárolót is találtak. Körülbelül 15 000 ember rejtőzhetett el a város falai között. [egy]

Kaymaklit egy 9 kilométeres alagút köti össze Kappadókia másik földalatti városával - Derinkuyuval . [2] 1964 óta nyitottak a turisták előtt. Igaz, a Kaymakli nyolc szintje közül csak négyet lehet megtekinteni, az alsóbb szinteken régészeti munkákat végeznek.

Lásd még

Jegyzetek

  1. 1 2 Derinkuyu és Kaimakli földalatti városok A Wayback Machine 2009. június 9-i archív másolata
  2. 1 2 Kaymakli Underground City archiválva : 2010. február 12. a Wayback Machine -nél
  3. Derinkuyu és Kaymakli archiválva : 2011. október 7. a Wayback Machine -nél .
  4. Információ a Razgovorium fórumról . Letöltve: 2010. március 13. Az eredetiből archiválva : 2011. szeptember 26..

Linkek