A megszentelt élet intézetei ( lat. Instituta vitae consecratae) a római katolikus egyház kánonjoga alapján létrehozott egyházi szervezetek vagy közösségek neve . Ezekben a közösségekben vagy szervezetekben a hívők felveszik a megszentelt élet bizonyos formáit a tisztaság, az engedelmesség és a szegénység fogadalmával , vagy a beavatás más formáival, amelyek a megszentelt élet adott intézményében léteznek.
A megszentelt élet intézményei szerzetesi ( rendek és gyülekezetek ) és világi ( apostoli élet társaságai ) vannak. A szerzetesrendek és gyülekezetek tagjai nyilvános evangéliumi fogadalmat tesznek a tisztaságra, a szegénységre és az engedelmességre, és a megállapított alapokmánynak megfelelően közösségi életet élnek. A katolikus egyház kánonjoga értelmében a szerzetesrendek és gyülekezetek tagjai az egyházi papságba tartoznak. Az apostoli élet társaságai a szerzetesrendek és gyülekezetek mintájára szerveződnek, de tagjaiknak nem kell szerzetesi fogadalmat tenniük.
A megszentelt élet világi intézményeinek tagjai lehetnek laikusok és papok is, akik közösen törekszenek egy-egy egyházi közösségre jellemző célok megvalósítására. A megszentelt élet világi intézményeinek közösségeit a szerzetesiekkel ellentétben a közösségi élet és a nyilvános fogadalom hiánya jellemzi. A megszentelt élet világi intézményei is rendelkeznek az egyházi hatóságok által jóváhagyott alapító okirattal, amely szerint e közösségek tagjai ilyen vagy olyan tevékenységet folytatnak.
A katolikus egyház kánonjoga megkülönbözteti a pápai jog megszentelt életének intézményeit, amelyeket a Szentszék hozhat létre, és ezért közvetlenül a pápának vannak alárendelve . Az egyházmegyei jog megszentelt életének intézményei is vannak , amelyeket egy adott egyházmegye ordináriusa hozott létre [1] .