Az érintés illúziói (testi illúziók, tapintási illúziók) olyan multimodális jelenségek, amelyek a szomatoszenzoros szférában a speciális észlelési feltételek modellezése következtében jönnek létre .
Az érintés legrégebbi ismert illúziója az arisztotelészi illúzió, amelynek lényege, hogy ha egy kis kerek tárgyat (például borsót) két keresztbe tett ujj (mutatóujj és középső vagy mások) közé teszünk, akkor érintésérzés lép fel. nem egy, hanem két tárgy. Az illúziót fokozza a keresztbe tett ujjak könnyű csúszása a tárgyon. A 17-19. században ismertek utalások erre a jelenségre.
A testillúziók tanulmányozása és felépítése egy kísérlettel kezdődött, amelyben a gumikéz illúzióját hozták létre [Botvinick, Cohen, 1998]. A klasszikus tanulmány, amelyre sok későbbi is épül, így néz ki: az alany előtt az asztalon egy kéz gumimodellje fekszik, az alany valódi keze pedig el van rejtve előle a képernyő mögött, és nem látom. Ebben az esetben a gumi és a valódi kezek párhuzamosak egymással. A kísérletvezető egyszerre érinti meg ezeket a kezeket két egyforma ecsettel. Néhány percnyi stimuláció után az alany azt kezdi érezni, hogy az érintések a gumikéz felületén lokalizálódnak, és olyan érzése is van, mintha egy művégtagja lenne, mintha az a testének része lenne.
2016-tól kezdve a világ különböző országaiban számos tudós vizsgálja a testi illúziókat, modern módszereket alkalmazva az észlelési reakciók regisztrálására, különösen a bőr elektromos aktivitásának mérésével.
Az érintés illúzióinak megjelenésének okai a pszichológusok és fiziológusok kutatásának fő témája, minden újabb kísérlettel új szomatopercepciós mechanizmusokat tisztáznak és fedeznek fel, amelyek bizonyos testi illúziók hátterében állnak . Jelenleg az okok között szerepel:
A testillúziók tanulmányozása segít megmagyarázni a saját test észlelésének fiziológiai és kognitív mechanizmusait, ami fontos:
| optikai csalódások | |
|---|---|
| Illúziók |
|
| A kultúrában | |
| Összefüggő |
|