| Épület | |
| Igazi középiskola épülete | |
|---|---|
|
Das Tilsiter Realgymnasium / Oberschule fur Jungen zu Tilsit | |
| Igazi középiskola épülete | |
| 55°04′26″ s. SH. 21°53′58″ K e. | |
| Ország | Oroszország |
| Város | Szovetsk (Kalinyingrádi régió) , Kapitana Gastello utca 6 |
| Építkezés | 1910-1913 év _ _ |
| Állapot | Az Orosz Föderáció népeinek helyi jelentőségű kulturális örökségének tárgya. Reg. 391510391510004 ( EGROKN ) sz. Cikkszám: 3930190000 (Wikigid adatbázis) |
| Állapot | összeomlik |
A Szovetszki fiútorna épülete építészeti emlék, egy olyan épület, amelyben a város egyik fő oktatási intézménye található. Az épület önkormányzati jelentőségű kulturális örökség tárgya.
A 19. század 20-as és 30-as éveiben Tilsit gazdasági fellendülést élt át. Tilsitben volt egy gimnázium , ahol a régi nyelveket tanulták: latint és görögöt, de nem volt iskola a természettudományok és az egzakt tudományok tanulmányozására, a kereskedelem és a termelés fejlődéséhez Tilsitben szükség volt egy ilyen oktatási intézmény jelenlétére. Ez egy új iskola megnyitását okozta (amelyet aztán reálgimnáziummá alakítottak át). 1839. október 30-án történt. Az első iskolaépület a Wasserstraße 10. szám alatt volt (ma Mamin-Sibiryak utca). Az első rektort Konditt Ottó, a születésű tilsi származású hívta meg, aki korábban a königsbergi egyházi iskolában dolgozott. Az első érettségi vizsgákra 1843-ban került sor. A megnövekedett beiskolázás miatt egy nagyobb épületre volt szükség, amelyet 1850-ben avattak fel a Schulstraße 10/11. 1857-ben az iskolában új igazgatót neveztek ki - Robert Tagmannt, aki alatt az iskolát I. rendű reáliskolává alakították át. A megfelelő jogot 1860-ban adták ki.
Az iskola új, magas státusza nagy változásokat hozott: nőtt a pedagógusok fizetése, az érettségi bizonyítványok nagyobb jelentőséget kaptak. Ennek következtében azonban a tandíjak is emelkedtek. Az iskola 1864-ben ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Nem sokkal ezután Tugmann igazgató meghal. Louis Koch lett az örököse. 1869-ben a Kohlstraße-n új tornatermet nyitottak tornaeszközökkel. A következő évben megkezdődött a francia-porosz háború, az iskolai bizottság rendkívüli érettségi vizsgát tűzött ki, amely után minden középiskolás önként mehetett a frontra. 1874-ben az iskola épülete megkapta a nyugati szárny bővítését, ahol további tantermeket és egy szalont helyeztek el. A tanulók száma folyamatosan nőtt, és 1876-ban elérte a 450 főt. 1879-ben az iskola kiemelt figyelmet kapott a porosz állam részéről. 1882-ben egy I. rendű reáliskola királyi reálgimnáziummá alakult.
1888-ban Louis Koch igazgató életkora miatt nyugdíjba vonult, utódja a 35 éves Max Dangel lett, akivel az iskola 1889-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Az évfordulóra Knaake tanárnő gyűjteményt írt a gimnázium történetéről. Az ünnepélyes ünnepség több napig tartott a tornaterem dísztermében, számos díszvendég, egykori diák jelenlétében, akik megosztották egymással fiatalkori emlékeiket, és szerettek volna viszontlátni régi iskolatársaikat. Az ünnepség befejezése után nagy bankettre került sor az étteremben. Ez volt az egyetlen nagy évforduló. A gimnázium 100. évfordulójának 1939-es megünneplése a második világháború kitörésének árnyékában maradt, a 150. évforduló ünneplése pedig más keretek között, Szovetszktől távol zajlott. A tanulók száma a 19. század utolsó éveiben megközelítőleg 300 fő volt. A heti óraszám (torna és zene nélkül) az 1889/90-es 248-ról 1899/1900-ra 232-re csökkent. A 20. század elején a gimnázium tanulóinak száma ugrásszerűen megnőtt, ami új épület építését tette szükségessé. Emellett az 1912/13-as tanévben egy reálgimnázium is átalakult a frankfurti rendszer szerint. A reálgimnáziumra való felkészítés céljából felsőbb reáliskolát szerveztek. Hosszas tárgyalások után a két oktatási intézmény egy épületben egyesült a vár malomtavának másik oldalán, egy gyönyörű festői helyen, ahol a város új arisztokratikus negyede kapott helyet. Az új épület építése 1910-ben kezdődött, majd 1913-ban mindkét iskola elköltözött.
A főépületben 19 tanterem, 3 fizika-, 3 biológia és egy kémia terem, két szalon modelltermekkel, egy természettudományi, földrajz-ének és idegen nyelvi terem kapott helyet. Emellett kapott helyet a diákkönyvtár, a tanári szoba, a gyülekezeti terem, az igazgatói iroda, az iskolai gondnokok szobái. A főépülethez tartozott a tornaterem és a másik oldalon található igazgatói bérház is.
Az 1914/15-ös tanév igen változékony volt. A képzés kezdetén 14 osztály működött, 415 tanuló és 20 tanár volt, de az első világháború kapcsán pedagógusok mozgósításra került sor, az osztályok kénytelenek voltak 10 csoportot összefogni. Az első világháború után a gimnáziumot tovább fejlesztették, mivel a társadalomban megnőtt a matematika és a természettudományok jelentősége, és az angol nyelv tanulása került előtérbe.
A tanulólétszám is rohamosan nőtt, ha 1913-ban 404 tanuló volt a gimnáziumban, akkor az 1921/22-es tanévben számuk elérte az 581 főt, 1930/31-ben pedig a 695 főt.
A tandíj 1924/25-ben minden évben 120 márka volt, 1926/27-ben már 200 márkára, 1931/32-ben pedig már 250 márka volt a gazdasági világválság kezdete ellenére. A Weimari Köztársaság korszakának oktatásának jellegzetes vonása a szülői tanács megválasztása és az önkormányzati diáktanácsok megalakulása. A minden évben megválasztott szülői tanács feladata volt a fiatalok higiénés állapotának gondozása, valamint a kispénzű családok tanulóinak megsegítése, az iskola egészségügyi felszereléseinek ellátása, a sportversenyek lebonyolítása, térítési díjak és adományok kifizetése, kirándulási napokat, kirándulásokat szervezni. Az érettségi bizonyítvány megszerzéséhez 9 évig kellett tanulni, a tanév áprilisban kezdődött és a következő év húsvétjával ért véget. Az iskola nem korlátozódott az egyszerű tudásátadásra. Nevelési elemet is tartalmazott, kialakult az a gyakorlat, hogy a felső tagozatosok nyáron 14 napra vidéki bentlakásos iskolába jártak. A természetben való tartózkodás és az élmények megosztása kitörölhetetlen nyomot hagyott. A vidéki bentlakásos iskolákban való tartózkodás az iskolai élet legcsodálatosabb emlékei közé tartozott.
1933-ban jelentős változások mentek végbe. 1932/33-ban a gimnáziumban 610 tanuló tanult, 413 tilsi, 74 más városból, 123 környékbeli diák lakott panzióban. 1933-ban megszűnt az iskolában működő tanári bizottság, az iskolai tantervekbe bevezették a nemzetpolitikai tantervet. A nyári táborokban való tartózkodás az ifjúsági szakszervezet dolga lett. 1937-ben az intézmény megkapta a "fiúközépiskola" nevet, a tanévek számát 8-ra csökkentették. 1939 őszén volt az iskola századik évfordulója, de a világháború kitörése megváltozott. az iskola élete. Sok középiskolás jelentkezett önként a katonai iskolába, és otthagyta az iskolát. 1943 márciusában az iskola "évfordulós érettségit" ünnepelt. Száz évvel ezelőtt az első végzős elhagyta az iskolát. A jubileumi bizonyítvány megünneplése az iskola fejlődésének csúcspontja lett, és egyben a közelgő végét jelentette. A következő évben már csak 3 gimnazista tett érettségi vizsgát, ugyanebben az évben, 1944-ben az iskola megszűnt.
A háború után a Honvédelmi Minisztérium katonai kórháza a gimnázium épületében kapott helyet, 2010-es bezárása után a műemlék épület fokozatosan leromlik, összedől.