Temetése Herxheimben

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2020. július 6-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 3 szerkesztést igényelnek .

A herxheimi temetkezés a Rajna - vidék-Pfalz tartományban található Herxheim bei Landau községben található , a neolitikus vonalas fakultúrához  tartozó tömegsír . 5300 és 4950 közötti időszakra keltezve. IDŐSZÁMÍTÁSUNK ELŐTT. Egyedülállóan jelentős számú, feldolgozás és halál utáni manipuláció nyomait hordozó maradvány, amelyet egyes régészek a kannibalizmus bizonyítékaként értelmeznek .

A temetésre 1996-ban, az építési munkák során bukkantak rá, majd évekig feltárták és tanulmányozták. Az ásatások során egy neolitikus települést és a közelében tömegsírokat tártak fel.

Leírás

Az újkőkori Herksheim tipikus falu volt akkoriban, 10-12 hosszú házból állt, amely a szomszédos területekkel mintegy 15 hektárt foglalt el. A régészek szerint 100-200 ember élhetne állandóan a településen. A település a tömegsírok kivételével lényegesen nem különbözik a vele egykorúaktól. A falu határában mintegy 80 temetkezési gödör volt olyan közel egymáshoz, hogy kezdetben védelmi ároknak tartották. A gödrökben azonban nagyszámú emberi maradványt találtak. A maradványokat összekeverték, így nehéz volt pontosan megszámolni az eltemetettek számát, de a "minimális becslés" módszere szerint összesen legalább ötszáz embert temettek el, de valószínűleg többet is. A temetésen nem voltak jelei a lineáris sávos kerámia kultúrájára jellemző temetkezési rítusok betartásának, de a csontmaradványok vizsgálata azt mutatta, hogy a testekkel posztumusz bonyolult manipulációkat végeztek - a koponyákról levágták a bőrt, a agyat vettek ki, a csontokon kőszerszámmal számos bemetszést ejtettek, néha termikus feldolgozás nyomai voltak.

Értelmezések

A herxheimi temetés élénk vitát váltott ki a régészek között. A csontváz koponyáján és csontjain keletkezett sérülés nagyon hasonló volt a mészárlás során keletkezett nyomokhoz, ami egyes csontok hőkezelésének nyomaival együtt kannibalizmus feltételezésére adott okot. A kannibalizmus nem jellemző Közép-Európa neolitikus lakosságára, és különféle elméletek születtek ennek az ellentmondásnak a magyarázatára. Egyikük szerint a térség lakóit súlyos természeti katasztrófa (például aszály vagy járvány) érte, ami arra kényszerítette őket, hogy végső esetben rituális kannibalizmushoz folyamodjanak.

A stroncium 87 és stroncium 86 izotópjainak elemzése 54 gödörbe temetett ember koponyájának fogzománc mintáiból kimutatta, hogy azok Herxheimtől jóval délebbre fekvő gránitban gazdag hegyvidékről származnak, az akkoriban mezolitikus vadászok és vadászok által lakott területről. gyűjtők Európa legősibb lakosságából [1] [2] . Ez egy másik magyarázatot ad erre a gyakorlatra: a Lineáris Fazekas kultúra képviselői rendkívül ellenségesek lehetnek a kívülállókkal szemben, és nem tekinthetik őket egyenrangú embereknek. Végül néhány szakértő bírálta általában a kannibalizmus változatát. Amellett, hogy a kannibalizmus atipikus volt a korabeli kultúrára nézve, azt jelezték, hogy a székletükben hiányzik az emberi mioglobin , bár ennek jelen kell lennie az emberi hús huzamos fogyasztásakor. A holttestekkel való manipulációt összetett temetési gyakorlatokkal magyarázták. Egy másik nehezen megmagyarázható tény magának a herxheimi településnek meglehetősen kicsi mérete és a gödrökben lévő maradványok száma közötti eltérés, amely egyetlen pillanatban messze meghaladja a falu teljes lakosságát. Az egyik javasolt magyarázat szerint Herksheim egyfajta kultuszközpont volt, amely egyesítette a szomszédos rokon közösségeket.

Lásd még

Jegyzetek

  1. Alisa Hujić: Paläodontologische Untersuchungen an Skelettresten der bandkeramischen Grubenanlage von Herxheim bei Landau/Pfalz. Archiválva : 2017. január 14. a Wayback Machine Magisterarbeitnél. Eberhard Karls Universität, Tübingen 2009.
  2. Hans Holzhaider: Archaeologie in Deutschland: Rituelle Massaker – oder Kannibalismus Archiválva 2020. július 1-én a Wayback Machine -nél . In: Suddeutsche Zeitung . 3. 2011. június.

Irodalom