| Falu | |
| Kerület | |
|---|---|
| 54°47′15″ é SH. 20°53′00″ K e. | |
| Ország | Oroszország |
| A szövetség tárgya | Kalinyingrádi régió |
| városi kerület | Guryevsky |
| Vidéki település | Dobrinskoe |
| Történelem és földrajz | |
| Első említés | 1255 |
| Korábbi nevek | Kaimen (1946-ig) |
| Klíma típusa | átmenet a tengeriről a mérsékelt övi kontinentálisra |
| Időzóna | UTC+2:00 |
| Népesség | |
| Népesség | ↗ 341 [1] ember ( 2010 ) |
| Digitális azonosítók | |
| Telefon kód | +7 40151 |
| Irányítószám | 238323 |
| OKATO kód | 27209807011 |
| OKTMO kód | 27707000181 |
Zarecse egy falu a kalinyingrádi régió Guryevszk városi körzetében . Dobrinszkij vidéki település része .
Középen a Kuró- lagúna és a Pregol völgye között volt a porosz Kajm volost, melynek központja Kaimen volt. Itt 8. századi temetkezéseket találtak. A kaimeni temetkezési területek a legjelentősebbek Labiau környékén és általában Kelet-Poroszországban. Nyilvánvalóan a porosz sáncoktól nyugatra feküdtek a szent ligetben, amely a Német Rend irataiban már 1459 -ben szerepel . Itt a Római Birodalom idejéből származó temetkezések dominálnak, de vannak késő pogány és korai rendű temetkezések is. A talált sírok arra utalnak, hogy Kaimen a késő pogány korszakban egy jól lakott voloszt központja volt.
Kaimen első említése 1255 januárjában történik , amikor II. Ottokár cseh király Rudau várának elfoglalása után Tapiau irányába költözött. Nobili Kayma harc nélkül alávetette magát neki, áttért a keresztény hitre, és maga mögött hagyta a túszokat.
A porosz Kaim várat először 1258 -ban említik . A Sambia földeinek akkori felosztása szerint a Német Lovagrend és a samlandi székesegyházi káptalan között a rendhez szállt, amely 1261 -től megkezdte erődítményeinek továbbfejlesztését. A gát mellett folyó patak, majd a Kaymen Malom-patak elzárásával a rendmérnökök egy nagy tavat hoztak létre, amely nyugat felől védte a várat. Árkot ásva egy szigetet alakítottak ki, amelyen tömbházat építettek.
A litvánok 1308 -ban és 1350 - ben foglalták el Kaimen várát .
A támadásokkal szembeni nagyobb ellenállás érdekében Siegfried von Dachenfelt (1347-1359) rendi marsall és Königsberg parancsnoka kezdeményezésére a várat kőből újjáépítették és vízzárókkal vették körül. Ettől a pillanattól kezdve a Kaimen-kastély a kammeramt, a Rend közigazgatási és gazdasági negyedének központja lett. 1424-ben egy von Trenk nevű porosz vogt vagy kamarás volt Kaimenben. A Kajmentől délre fekvő, erődként használt régi sáncot a Rend építette rá.
Albrecht herceg a Kaimen-kastélyt tette vadászkastélyává, amelyet János Zsigmond választófejedelem is szívesen használt . Az újjáépítés és bővítés Blasius Berwart építész irányításával zajlott 1582/83-ban. A nagy választófejedelem 1668 - ban a várat a tartomány (állami földek) központjává tette. A 19. században a kastély egy birtokbérlő otthona volt. 1827-ben a kastély alapja teljesen sértetlen volt. 1945 után tönkrement, és új kiegészítések rontották el. A háború előtt még a földszinten volt egy jó állapotú szoba, a közelben 2 rendi keresztes boltozattal. 2010- ben már csak töredékesen megőrződött külső falak maradtak fenn, elnőtt növényzet alá rejtve.
Kaimenben 1886-tól 1925-ig egy 2 osztályos iskola működött, amelybe boteneni és wilditteni diákok is jártak. Az iskola utolsó igazgatója Bruno Schmidt kántor volt. Az iskola épülete az 1980-as években leégett. A falmaradványokra lakóépület épült.
A 651 hektáros Kaimen birtok birtokként az államkincstárhoz tartozott.
| Népesség | |
|---|---|
| 2002 [2] | 2010 [1] |
| 310 | ↗ 341 |