Elina Augustovna Zalite | |
---|---|
Lett. Elina Zalite | |
Születési dátum | 1898. október 19. [1] |
Születési hely | |
Halál dátuma | 1955. április 7. [1] (56 évesen) |
A halál helye |
|
Állampolgárság (állampolgárság) | |
Foglalkozása | író , költőnő |
Elina Augustovna Zalite ( lett Elīna Zālīte ; 1898. október 7. (19.), Trapene volost , Lettország – 1955. április 7., Riga) - lett szovjet író. A Lett SSR Kulturális Kulturális Dolgozója (1954).
Asztalos családba született .
1904-ben a család Ape -ba költözött . Ape-ban Elina általános iskolába járt. 1918-ban a Tartu Puskin Gimnáziumban érettségizett külsős hallgatóként. 1918-tól 1920-ig Aluksnében dolgozott tanárként . 1921 óta - Rigában.
Az irodalomban észt szövegek fordítójaként jelent meg (1922). 1930-ban "Erdei virágok" ("Sila ziedi") című versgyűjteményt adott ki. Ezután több színdarabot írt a polgári élet témáiról: „Veszélyes kor” („Bīstamais vecums”, 1927); "Őszi rózsák" ("Rudens rozes", 1939); „Song of the Oriole” („Vālodzes dziesmas”, 1940) és mások „Sunny Egypt” („Saules zeme Egipte agrāk un tagad”, 1937) utazási esszéket adott ki.
A Nagy Honvédő Háború után szovjet drámaíróként szerepelt a „Visszatért szülőföld” („Atgūtā dzimtene”, 1948), „Szó a nőkhöz” („Vārds sievietēm”, 1950), „Az erő forrása” („Spēka”) című darabokban. forrás”, post. 1950, szerk. 1951). Ő írta az első lett zenés vígjáték szövegét "A kék tavak földjén" ("Zilo ezeru zemē", 1954, zene : A. Zhilinsky ).
A Rainis temetőben temették el ( K. Zemdega szobrászművész sírköve , 1958 - emlékmű szobrászat).
1973-ban megnyílt a Zalite Emlékmúzeum [2] Ape-ban .
Sīra B., Elīna Zālīte, in: Apcerējumi par Latviešu padomju literatūras vēsturi, sēj. 1, Riga, 1955.
![]() | ||||
---|---|---|---|---|
Szótárak és enciklopédiák | ||||
|