Zakrevskaya, Agrafena Fedorovna

Agrafena Fedorovna Zakrevskaya
Születési név Kövér grófnő
Születési dátum 1799( 1799 )
Halál dátuma 1879. december 6. (19.).( 1879-12-19 )
A halál helye Firenze
Apa Tolsztoj, Fedor Andrejevics ( 1758-1849 )
Anya Sztyepanida Alekszejevna Durasova ( † 1821 )
Házastárs 1818 - tól Arszenyij Andrejevics Zakrevszkij
( 1786-1865 )
Gyermekek 2 lánya
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Agrafena Fjodorovna Zakrevszkaja grófnő , szül. Tolsztaja grófnő ( 1799/1800 [ 1 ]  - 1879. december 6. ) - az „ aranykor ” híres szépsége, E. A. Baratynsky , A. S. A. Puskin és P. S. A. Puskin verseinek érdeklődésének témája és címzettje . A Moszkva melletti Ivanovskoye birtok úrnője , ahol egész Moszkva összegyűlt az 1830-as években.

Életrajz

A híres bibliofil gróf Fjodor Andrejevics Tolsztoj és Sztepanida Alekszejevna Durasova lánya, a leggazdagabb aranybányász, I. S. Myasnikov unokája . Agrafena volt az egyetlen gyermek a családban, és az óhitű nagymama, Agrafena Ivanovna Durasova kedvence, akiről a nevét kapta. Apja elkényeztette, ő maga pedig őrülten szerelmes anyjába, aki egyike volt azon orosz hölgyeknek, akik „sarka alatt” tartották férjét.

Agrafena családi kötelékei kiterjedtek: N. A. Durasov moszkvai gazdag unokahúga, F. P. Tolsztoj művész unokatestvére, valamint L. N. és A. K. Tolsztoj írók unokatestvére ; E. I. Trubetskoy hercegnő másodunokatestvére .

A szülők nem tudtak jó oktatást adni lányuknak, Grushenka teljes tétlenségben nőtt fel, minden szabadidejét francia regények olvasásával töltötte. Magas, impozáns, sápadt szépség lett, és bálokon röpködött fiatal apjával. Agrafenát határtalan kedvesség jellemezte, szeszélyes megjelenésű, szeles karaktere és nevetése volt, de görcsös szórakozása gyorsan hisztérikus zokogásba fajult.

1818. szeptember 24-én Agrafena feleségül vette a 35 éves A. A. Zakrevskyt , egy jelentős vagyon nélküli tábornokot. Az esküvőre Moszkvában, az egykori Szent György-kolostorban lévő Szent György-templomban került sor [2] . Házasságukat a császár segítette elő, tudva Zakrevszkij pénzeszközeinek elégtelenségét. Eljegyzésük alkalmából V. L. Puskin ezt írta barátjának, P. A. Vjazemszkijnek :

... Tolstaya, Tolstaya Stepanida lánya összeesküdt Zakrevszkij tábornok adjutánsnak, és nemrég monogramot kapott. Az apja évi százezres jövedelmet jelölt ki leendő ifjú házasainak. Zakrevsky nem beszél franciául, és Fedor Andreevich azt állítja, hogy szüksége volt egy ilyen vőre.

Házasságukat nem lehetett boldognak nevezni, nem volt béke és jólét a házban. Öt évvel később Agrafena Fedorovna külföldre ment kezelésre, és a világ nem számított rá, hogy visszatér. A. Ya. Bulgakov írta [3] :

Bárcsak ne lenne igaz, amit Grushenkáról mondanak; de ez egy jövedelmező üzlet: minden ebből az elkényeztetett kökörcsinből fog származni. Nincs, aki megnyugtassa, és maga az apa is példát mutat a hülyeségre. És itt annyit beszélnek ugyanarról, hogy attól tartok, Arseny nem kapja meg... Hallottam, hogy egy firenzei bálon Coburgsky bejelentette, hogy nem mehet el vele Livornóba; elájult, és a szokásos rohamot kapta... Nincs kétségem Zakrevszkaja érkezése felől, és ez csak azért, mert Nesselrode grófnő Bécsben látta őt kifelé menet. Lehet, hogy minden hülyeség külföldön marad... Tegnap este megyek Zakrevszkijhez. A tornáchoz közeledve sokféle közúti kocsit látok. Épp most léptem be Arsenyékhez – az első dolog, amivel találkoztam, a felesége volt. Képzelheti Zakrevszkij örömét. Agrafena Fjodorovna üde, mint a rózsa, kicsit kedvesebb lett: nagyon vidám és örül, hogy itt lehet. Ugyanaz a kökörcsin, 10 tárgyról beszél egyszerre ...

1823-ban férjével Finnországba távozott , ahol főkormányzóvá nevezték ki. Finnországban Agrafena szívességet adott azoknak a fiataloknak, akik a férjével voltak, de Armfeldt gróf különösen élvezte őt. Hobbija éppoly gyakori volt, mint amennyire gyorsak a csalódásai. Puskint "bizalmasává" tette.

Költők múzsája

Baratynsky

1824-1825-ben. Jevgenyij Baratinszkij altiszt Helsingforsban tartózkodott A. A. Zakrevszkij tábornok hadtestének főhadiszállásán . Ebben az időben szerette a feleségét. Zakrevskaya alakja elsősorban Nina, a „ Bál ” című vers főszereplője képében tört meg. A szerelmi élményeket olyan versek inspirálják, mint a „Számomra észrevehető elragadtatással”, „Tündér”, „Nem, a pletyka megtévesztett”, „Igazság”, „Édes mérget iszunk szerelemben”, „Vakmerő vagyok, és nem az. csoda...”, "Mennyi vagy néhány nap múlva."

Néha gyengéd Tündér Egy álom varázsában látok És minden tudományommal együtt Készen áll a szolgálatra. Örvendve a megtévesztett lelkében, Álmaimat babrálom neki; De mit? furcsa és álomban Olcsó boldogság számomra: Mindig ajánld fel az ajándékait Ő egy bizonyos állapot Ami rosszindulatúan intelligens, Megmérgezik vagy elpusztítják...

Baratynsky Putyatának írt levelében ezt írja: „Sietek, hogy lássam őt. Gyanítani fogod, hogy kissé el vagyok ragadtatva: tényleg néhány; de remélem, hogy a magány első órái visszaadják a józan eszemet. Írok néhány elégiát, és nyugodtan alszom." És azonnal ezt írta: „Milyen szerencsétlen gyümölcse az idő előtti tapasztalatnak az a szív, amely mohó a szenvedélyre, de már nem képes egyetlen állandó szenvedélynek hódolni, és elveszett a határtalan vágyak tömegében! Ilyen M. és az enyém álláspontja” [4] .

Puskin

Puskin és Zakrevszkaja gyakori találkozása a pétervári fényben 1828 -ig nyúlik vissza . Puskin verseket szentelt neki: "Arckép" (a híres jellemzővel: "mint törvénytelen üstökös kiszámított világítótestek körében"), "Bizalmas", "Fiatal éveidben" és "Boldog, akit tévútra választanak". A. V. Mescserszkij herceg szerint Zakrevszkaja „okos, élénk nő volt, sok kalandban volt része, amit, mint mondták, szépségének köszönhette”. (Emlékiratok, A. V. Mescserszkij, 1901, 135. o.)

Puskin a következő sorokat szentelte neki:

Vallomásaid, gyengéd panaszaid Mohón elkapok minden kiáltást: A szenvedélyek őrültek és lázadók Milyen elragadó nyelv! De hagyja abba a történeteit Tai, tai álmaid: Félek a tüzes fertőzésüktől, Félek megtudni, mit tudtál.

P. A. Vjazemszkijhez írt, 1828 őszén írt levelében Puskin azt írja, hogy Zakrevszkaja „a stricikjává tette őt”. A költő lapjaiban szerepel Zakrevszkaja [5] ugyanazon év májusában készült rajza-portréja , ahol a grófnő pózát George Doe portréjából reprodukálják.

Élet utolsó évei

1848-ban I. Miklós császár Scserbatov herceget Zakrevszkij tábornokra váltotta Moszkva polgármestereként. Míg Zakrevszkij rendet rakott, gyönyörű felesége világi életet élt. Agrafena Fedorovna itt is gyűjtötte maga köré a fiatalokat, akik a grófi szolgálati sikereknek köszönhették mecénását, neki köszönhették a legkockázatosabb kalandokat, nem szégyellte magát semmitől. Moszkva jól szórakozott báljain és fellépésein a Studenets dachában és a Podolszkij kerületi Ivanovszkijban , de moszkvai estjei nem voltak sikeresek. A moszkvai hölgyek kerülték a társaságát, ami azonban nem nagyon zavarta. Agrafena Fjodorovna mindig csak a férfiak társaságát szerette, és nem tudta, hogyan beszéljen a hölgyekkel.

Kedves volt, mindenkinek segíteni akart, de gyakran az igazságszolgáltatás rovására. Az akkoriban üldözött óhitűek, neki köszönhetően, Zakrevszkijben közbenjárót találtak maga Filaret előtt . Agrafena Fedorovna arról is ismert, hogy Franciaországból Oroszországba rendelt egy különleges kutyafajtát - a vendee griffonokat , amelyek sajátos rosszindulatúságukkal és nagy méretükkel tűntek ki, ezért kiválóan tudtak farkast üldözni. Ezeknek a kutyáknak az utódait 1893 -ban Szentpéterváron a telivérkutyák szerelmeseinek társaságának VI. kiállításán mutatták be "Francia mellű kopók" néven, és 12 kutyából állt. De „rosszindulatból” később ezt az egész fajtát „kitenyésztették”.

1861 -ben történt lemondása után Zakrevszkij és felesége Firenzébe távozott. 1865 -ben bekövetkezett halála után Agrafena Fedorovna nyaranta Livornóban , az év többi részében pedig Firenzében élt, ahol 1879 decemberében összetört szívvel halt meg . A montemurlói Golocheto birtokon, férje melletti sírban temették el.

Gyermekek

Zakrevskyéknek sokáig nem voltak gyerekeik, ami nagyon szomorúvá tette őket.

Ősök

Díjak

1826-ban megkapta a Szent Katalin II. fokozatú (kis kereszt) rendet. A Rend mottója: „Szeretetért és hazáért”. Ezt a rendet udvarhölgyek kapták jótékonysági tettekért. Sok jótékonysági munkát végzett, sokáig a moszkvai árvaházak vezetője volt. ( lásd a cikket: A Szent Katalin rend kiskeresztjével kitüntetettek névsora )

Jegyzetek

  1. ↑ Zakrevskaya halálának metrikus rekordja 84 éves korát jelzi. TsGIA SPb. f.19. op.123. 35. 61. o.
  2. ↑ GBU TsGA Moszkva. F. 2124. - Op. 1. - D. 1762. - S. 20. Az egykori Szent György-kolostorban lévő Szent György-templom metrikus könyvei. . Letöltve: 2021. szeptember 26. Az eredetiből archiválva : 2021. szeptember 26.
  3. ↑ Bulgakov testvérek. Levelezés. T. 2. - M .: Zaharov, 2010.-672 p.
  4. ↑ Bryusov V. Ya. Baratynsky E. A.  // Új enciklopédikus szótár. — old. : JSC "Izd. az előbbi esete Brockhaus-Efron. - T. 5 .
  5. ↑ A. S. Puskin. Portré c. A. F. Zakrevskoy. 1828 május 26 Rizs. tintával egy lapon a „Hiába ajándék, véletlenszerű ajándék:” című vers listája. Puskin jelzéssel: „1828. május 26.”. Puskin ház. Szentpétervár. Jegyzetfüzet 80. L. 1. A. M. Efros szerint

Irodalom

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák
  • Orosz életrajz