A Magyar Népköztársaság újságírása a magyar újságírás fennállásának időszaka a második világháború után , amikor az országban kialakult egy szocialista ideológiai és irányítási rendszer, amely tükröződik a sajtó munkájában és az olvasókkal való kapcsolatában, tartalom és kérdések kialakítása.
Budapest felszabadítását követő első órákban megjelent a Sabadshag újság száma . Március 25-én láthatták az olvasók a „Sabad Nep” („Szabad emberek”) újság első számát, melynek alcíme: „A megjelenés harmadik éve”. A helyzet az, hogy az újság 1942-ben kezdte meg a létezését, akkor még a föld alatt. Az 1945-ös modell "Sabad Nep" 4-6 oldalas volt, és körülbelül 140-150 ezer példányban nyomtatták.
Ebben az időszakban volt különösen nagy a nyilvánosság érdeklődése a sajtó iránt, ami a magyarok közéleti és politikai élet iránti nagy érdeklődésének volt köszönhető. Megjegyzendő, hogy a háború utáni években a gazdálkodók kispártja ( PMSH ) élvezte a legnagyobb polgári támogatást. Az álláspontját védő kiadvány a „Kish Uyshag” volt, amellyel „Sabad Nep” gyakran vitatkozott.
Egy másik népszerű párt, a szociáldemokrata orgánuma a 100 000 példányban megjelent Nepsava újság volt. A Nemzeti Parasztpártot Sabad So segítette.
A nácizmus alóli felszabadulás utáni első években a magyar sajtó igen sokszínű és heterogén volt, ami tökéletesen tükrözte a többpártrendszer jelenlétét .
A pártsajtó megalakulása az ellenzéki kiadványok bezárásával kezdődött: a Sabad Nep nyomására a Reggel újságot bezárták, míg a Mai Nap esti napilapot csak hetente jelentették meg.
1948. június 15-én a Sabad NEP először jelent meg a VPT központi szerveként. Nepsava a Magyar Szakszervezetek Tanácsának szerve lett.
Az akkori „Sabad Nep” nagyon emlékeztetett a szovjet „Pravdára” mind fejlesztésében, mind az anyagok témájában. Így a VPT szócsövet a Pravdához hasonlóan a keringés gyors növekedése jellemezte. Az egyetlen visszaesés az 1956-os felkelés után következett be.
| Év | A „Sabad Nep” példányszáma, ezer példány. |
|---|---|
| 1945 március vége | 140-150 |
| 1945 május | 193 |
| 1956 nyara | 690 |
| 1956 év vége | 580 |
| 80-as évek eleje | 701 |
A Sabad Nep példáján nyomon követhető egyéb, a kommunista sajtó sajátos szerepével kapcsolatos publikációkban megjelenő vonások is. Jellemző vonás az a vágy, hogy olvasóikat minél jobban bevonják a kérdések, problémák megvitatásába, bővítsék a sajtóban való részvételüket. A levelek elemzéséhez új állandó fejléceket vezetnek be: „Ajánlat”, „Az olvasók írnak”. Április 20-án hirdetményt nyomtattak az újság oldalain, miszerint a szerkesztőségbe értekezletre hívták meg a munkahelyi tudósítókat és a faliújságok alkalmazottait . És 1945 augusztusától egy ideig megjelent a "Post" Sabad Nep "" heti melléklet. A melléklet négy oldala teljesebb áttekintést adott a szerkesztőkhöz érkezett levelekről.
A magyar sajtó sok tekintetben egyenrangú volt a Szovjetunió példájával. Tehát egy időben volt egy "Kulturális élet a Szovjetunióban" címszó. Az újság a sajtómunkásoknak 1948-as szakmai ünnepük alkalmából gratulálva azt írta: "...nagyon fontos, hogy a Szovjetunióban létrejött sajtó példa legyen mindannyiunk számára."
A Magyar Kommunista Párt III. Kongresszusa előtt a „Kongresszus előtti verseny előrehaladása” című újságban külön rovat jelent meg, a kongresszus ideje alatt pedig nem jellemző formában - 16 oldalon - jelent meg.
A Sabad Nep-et aktívan használták propagandistaként és agitátorként. Fókuszában az agrárreform, a fasizmus és a jobboldali erők elleni küzdelem, a hároméves gazdasági terv és a további ötéves tervek népszerűsítése állt [1] .
Az általános vezetést a párt látta el, a sajtót pedig a politikai rendszer intézményének tekintették. A Központi Bizottság közvetlenül felügyelte a párt központi nyomtatott szerveinek és a legfontosabb kiadványok, a rádió és a televízió munkáját, kinevezte a szerkesztőbizottságok vezetőit és tagjait. A helyi kiadványok a vállalkozói pártbizottságok szerveiként működtek. A szerkesztőt a pártbizottság plénuma nevezte ki. A pártbizottságok alatt az agitációs és propagandabizottságok tanácsadó testületként is működtek.
Az 1956-os események után egy másik „ellenőrző szerv” is megalakult, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa alá tartozó Tájékoztatási Osztály. „A pártdokumentumokban ennek az osztálynak a fő feladata az állami szervek és intézmények tájékoztatási tevékenységének fejlesztése, koordinálása. A Tájékoztatási Osztály kezdeményezi és részt vesz a sajtó munkáját szabályozó különféle jogszabályok kidolgozásában ... újság- és folyóirat-kiadási engedélyeket ad ki, papírra pénzeket oszt el.
Az államigazgatásnak még két szintje volt: a Rádió- és Televízióbizottság és a Kulturális Minisztérium, amely az irodalmi és művészeti folyóiratok felett gyakorolta az ellenőrzést.
1953- ban Nagy Imre vette át a miniszterelnöki posztot . Ebben az időszakban jelentek meg a sajtóban kísérletek arra, hogy értékeljék azt az utat, amelyre Magyarország a második világháború után lépett. Sokat írtak az elkövetett hibákról . Ami Magyarország politikai és szellemi elitjét illeti, ebben a szakaszban mély politikai ellentétek szabdalták.
Ebben az időben a magyar értelmiségiek - írók, filozófusok, újságírók - óriási szerephez jutottak. Hatalmas hatást gyakoroltak a Szovjetunió közvéleményére. Kivételes helyet foglalt el a híres Petőfi Kör és ideológiai vezetője Lukács György tevékenysége .
A Petőfi Kör a diákok és a fiatal értelmiség vitaklubja volt, amely a Komszomol magyar analógja, a Dolgozó Fiatalok Szakszervezete rendszerében politikai nevelőtestületként működött. Itt vetődött fel a sajtószabadság kérdése. Voltak kiadványok, amelyek a körhöz való közeledést igyekeztek elérni: Iordalmi Uyshag (Irodalmi Újság) és Beke esh Saboshag (Béke és szabadság).
A kör 1956 tavaszának végére a pártok soraiban formálódó antisztálinista ellenzék fő fórumává vált. A résztvevők többsége kijelentette, hogy ragaszkodik a marxizmushoz, dominált a szocializmus megtisztítása a sztálini „torzulásoktól”. A kör vezetőjét, Lukács Györgyöt Nagy Imre hívta meg az új kormányba, amely október 27-én, a felkelés idején tette le az esküt . A Sabad Nep október 28-án közölte az új miniszter üzenetét a volt rendszerrel szembeszálló magyar fiataloknak. Lukács elismerte jogát ahhoz, hogy elégedetlen legyen a politika antidemokratikus jellegével, a nemzeti sajátosságok figyelmen kívül hagyásával, megjegyezte a követelések zömének jogosságát, biztosította a fiatalokat arról, hogy a kormány levonja a következtetéseket az "elmúlt napok szomorú eseményeiből".
Az 1956-os események után a „Sabad Nep” nevet „ Nepsabadshag ” („Népszabadság”) névre keresztelték, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt központi szerve lett [1] . Eleinte 110 000 példányban csökkent a példányszám. Az 1960-as évek elejétől ismét aktív növekedésnek indult. 1975-re körülbelül 700 különböző folyóirat jelent meg.
1984-re a napilapok, hetilapok, folyóiratok és egyéb folyóiratok teljes éves példányszáma meghaladta az 1,4 milliárd példányt. Az előfizetők száma 1979 végén 8,8 millió fő volt, ekkorra a Nepsabadshag napi példányszáma 701 ezer példány volt, a regionális pártlapok összesen 1 millió 277 ezer példányban jelentek meg egyszeri példányszámban.
1950-1975-ben. Háromszorosára nőtt a Magyarországon megjelenő folyóiratok száma, és nagyjából ennyivel nőtt a teljes éves példányszám is.
A közönség jellege alapján megkülönböztethetők az általános politikai, társadalmi, nemzeti, közigazgatási-területi és egyéb kiadványok.
Az MIT (Magyar Távirati Ügynökség) a világ egyik legrégebbi hírügynöksége . Ez lett az egyik első magyar nyelvű intézmény is. Az MIT már fennállásának harmadik évében megállapodást kötött az információcseréről a Reuters - szel, a Gavas -szal és a Wolf Telegraph Bureau -val .
Magyarország felszabadításával szoros együttműködés kezdődött az MIT és a TASS között . Az MIT legnagyobb külföldi kirendeltsége Moszkvában működött. Összességében az 1981-es adatok szerint az ügynökségnek 19 regionális levelezőpontja és 24 külképviselete volt. Ezen osztályok munkájának eredménye mintegy ötven kiadvány napi és heti megjelenése lett. Az év során az MIT mintegy 500 cikket készített Magyarországról a külföldi sajtó számára.
Maga az ügynökség öt nagy kiadásból állt: külpolitikai, belpolitikai, belpolitikai és kulturális, ipari, mezőgazdasági és sportosztályokra osztva. Külföldön is megjelentek a programok.
A TASS-szal napi 4 alkalommal történt hírváltás, Moszkvába naponta 25-30, Budapestre Moszkvából 200-250 üzenet.
A szocializmus éveiben az országban különféle újságíróképzési formákat folytattak: az egyéves képzéstől a Budapesti Egyetem újságíró szakán végzett képzésig. L. Eötvös. Az ötvenes évek végére létrehozták a Magyar Újságírók Szövetségénél az Újságírói Iskolát , ahová különböző egyetemeken végzett szerkesztői tapasztalattal rendelkezőket fogadtak. Így a tanulás iránya a kiadók kiváltságává vált.
Az újságírás iskolai tanulmányai a hallgató felkészültségétől függően egy-két évig is eltarthatnak. Az előadásokat és a szemináriumokat gyakorlati munka egészítette ki a szerkesztőbizottságban, amelyből tanulni küldték. Ahogy azt sejteni lehetett, a leendő újságírók többsége már egyetemi diplomával érkezett egy bizonyos szakon, ami később meghatározhatta a szakirányát. Minden hallgatót az Újságírók Szövetsége szekcióinak felépítésének megfelelő csoportokra osztottak: nemzetközi ügyekre, közgazdászokra, agrárszakemberekre, belpolitikai problémákkal, kultúrával foglalkozó szakemberekre stb.
Különös figyelmet fordítottak az újságírók ideológiai képzésére, sok szerkesztőséget nem csak az Újságírók Szövetségének iskolájába, hanem az SZKP Központi Bizottsága alá tartozó Társadalomtudományi Akadémiára is küldtek . A legtehetségesebbek versenyen bekerülhettek az MGIMO -ba .