Zsidenko, Alekszandr Jakovlevics

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2019. március 20-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 3 szerkesztést igényelnek .
Alekszandr Jakovlevics Zsidenko
Születési dátum 1907. március 12( 1907-03-12 )
Születési hely Elisavetgrad , Elisavetgrad Uyezd , Herson kormányzóság Orosz Birodalom , jelenleg Kropivnickij , Ukrajna
Halál dátuma 1982. április 28. (75 évesen)( 1982-04-28 )
A halál helye Moszkva
Affiliáció  Orosz Birodalom Szovjetunió
 
A hadsereg típusa Szárazföldi csapatok
Több éves szolgálat 1926-1960 _ _
Rang
Dandártábornok
Csaták/háborúk A banditizmus felszámolása a Transkaukázusban
A Nagy Honvédő Háború
Díjak és díjak Szovjetunió
Lenin parancsa A Vörös Zászló Rendje A Vörös Zászló Rendje A Vörös Zászló Rendje
A Vörös Zászló Rendje SU Szuvorov Rend 2. osztályú ribbon.svg Szuvorov Rend III fokozat A Vörös Csillag Rendje
A Vörös Csillag Rendje Jubileumi érem „A vitéz munkáért (katonai vitézségért). Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából. „A Kaukázus védelméért” kitüntetés "A Németország felett aratott győzelemért az 1941-1945-ös Nagy Honvédő Háborúban" érem.
SU Medal Húsz év győzelem a Nagy Honvédő Háborúban 1941-1945 ribbon.svg SU érem Harminc éves győzelem a Nagy Honvédő Háborúban 1941-1945 ribbon.svg „Berlin elfoglalásáért” kitüntetés SU Medal For the Liberation of Warsaw ribbon.svg
SU Medal Veterán a Szovjetunió Fegyveres Erői ribbon.svg SU Medal 30 éves a szovjet hadsereg és haditengerészet ribbon.svg SU Medal A Szovjetunió Fegyveres Erőinek 40 éve ribbon.svg SU Medal A Szovjetunió Fegyveres Erőinek 50 éve ribbon.svg
SU Medal A Szovjetunió Fegyveres Erőinek 60 éve ribbon.svg SU-érem Moszkva 800. évfordulója alkalmából ribbon.svg
Más országok
Sino Soviet Friendship Ribbon.svg

Alekszandr Jakovlevics Zsidenko ( 1907. március 12.  - 1982. április 28. ) - szovjet katonai vezető , vezérőrnagy (1958) - a Nagy Honvédő Háború résztvevője , a Szuvorov Hadosztály 222. gyalogsági Szmolenszk-Brandenburg Vörös Zászló Rendjének parancsnoka (1945) .

Életrajz

1907. március 12-én született Elisavetgrad városában, Herson tartományban.

Egy magánpékségben és egy lisztmalomban dolgozott, 1926 júniusától lakatossegédként a Krasznaja Zvezda mezőgazdasági gépgyárban, augusztustól hengermalomként a kerületi szakszervezet malmában, Elisavetgrad városában.

1926 decemberében beiratkozott az ukrán lovassági iskolába. S. M. Budyonny Elisavetgrad városában, ahol kadét és asszisztens volt. szakaszvezető.

1927 - ben felvették az SZKP (b) tagjává .

1929 szeptemberében, az iskola elvégzése után, a GPU meghatalmazott képviselőjének rendelkezésére bocsátották a ZSFSR-ben, majd a Transkaukázusban szolgált a 44. Lankaran határőrség előőrse vezetőjének asszisztenseként.

1930 februárja óta a kaukázusi GPU csapatai 8. ezredének junior parancsnoki állományának osztályparancsnoka.

1932 júniusától - a Transkaukázusi GPU csapatai (Tiflisben) a járási iskola harci egységének hadosztályparancsnok-helyettese, decembertől - a 41. Nakhichevan határosztály lövészkiképzési oktatója.

1933 augusztusától - az NKVD csapatok 82. Gandzsinszkij lovasezredének lovasosztályának parancsnoka.

1934 februárjától - szablyaosztály parancsnoka, ezrediskola vezetője és asszisztense. Az Azerbajdzsáni Kerület (Kirovabad) Határcsapatok NKVD 20. Ganja lovasezredének vezérkari főnöke.

1940 májusa óta a 42. Jabrayil határ menti különítmény vezérkari főnöke volt ugyanabban a körzetben (az Azerbajdzsán SSR Gadrup metrója).

Ezen egységek részeként részt vett a banditizmus felszámolásában a Kaukázuson. A Transcaucasian GPU Collegium 1930. április 15-i parancsára „A banditizmus elleni küzdelem kitüntetéséért” feliratú névleges karórát és egy oklevelet kapott.

A Katonai Akadémia levelező tagozatának 3. szakán végzett. M. V. Frunze (1941).

A Nagy Honvédő Háborúban 1941 augusztusától a 42. Dzsabrajil határosztag részeként részt vett egy iráni hadjáratban, és szeptember 10-én átvette ennek a határosztálynak a vezetői posztját.

1942. november 6-án az NKVD parancsára kinevezték a közép-ázsiai lövészhadosztály 194. Red Banner Taskent lövészezredének parancsnokává, az NKVD Külön hadseregének részeként. A hadosztály Taskent és Zlatoust városában alakult meg (1943. február 5. óta). Február közepén a 162. puska nevet kapta, és a központi frontra indult, érkezésével a 70. hadseregbe is bekerült. Összetételében Szevszk irányban harcolt, aminek eredményeként kialakult a Kurszk kiugró északi arca. 1943. július elején ugyanannak a 70. hadseregnek a tagjaként részt vett a kurszki csatában, a kurszki védelmi és orjol támadó hadműveletekben. Augusztus 13. óta a 65. hadsereg része, és részt vett a Csernigov-Pripjaty támadó hadműveletben. A Novgorod-Szeverszkij város felszabadításáért vívott harcokért a „Novgorod-Severskaya” nevet kapta (1943.09.16.).

1943. szeptember 28-án, amikor átkelt a folyón. A Gomel régióban található Szozhban az ezredparancsnok, Zsidenko ezredes súlyosan megsebesült, és 1944. január 29-ig kórházban ápolták. Felépülése után a Fehérorosz Front Katonai Tanácsába küldték (február 24-től Belorusszia 1.), majd 1944. március 11-től felvették a helyettesi posztra. a 49. roszlavli lövészhadosztály harci egységének parancsnoka, amely akkoriban a 70. lövészhadtest második lépcsőjéhez tartozott. Júniusban belépett a 33. hadseregbe, és harcolt vele a 2., 3. (július 6-tól) és 1. (október 19-től) fehérorosz fronton. Egységei a fehérorosz, minszki, mogiljovi, vilniusi, Kaunasi, Visztula-Odera, Varsó-Poznan offenzív hadműveletek során tevékenykedtek. 1945. február 14-től helyettesként tevékenykedett. ugyanezen 33. hadsereg 62. lövészhadtestének 222. lövész Szmolenszk-Brandenburg Vörös Zászlós Rendjének parancsnoka, március 28-tól pedig átvette a hadosztály parancsnokságát és harcolt vele a háború végéig. Utolsó pozícióban a hadosztállyal részt vett a berlini offenzív hadműveletben. Az egységek ügyes vezetéséért a háború utolsó szakaszában vívott csatákban Zsidenko ezredest megkapta a Vörös Zászló Rendet és a Szuvorov Rend 2. fokozatát.

A háború után, 1945 júniusától a hadosztály feloszlatása után a GSOVG Katonai Tanácsának és az NPO GUK-jának rendelkezésére állt, majd 1946 januárjától a Felső Katonai Akadémiára íratták be hallgatónak. K. E. Voroshilova. 1948 áprilisában végzett érettségi után benne hagyták, és a felsőbb alakulatok operatív művészeti és taktikai tanszékein töltötte be a főoktatói posztokat.

1958. június 24-e óta a Szovjetunió Fegyveres Erői Főnöksége 10. Igazgatóságának rendelkezésére állt (kínai üzleti úton).

1960. november 30-án tartalékba helyezték, Moszkvában élt.

1982. április 28-án halt meg, Moszkvában temették el.

Díjak

Szovjetunió A Legfelsőbb Főparancsnok parancsa (köszönet), amelyben Zsidenko A. Ya.-t említik [2] más államok

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 4 A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1944.04.06-i „A Vörös Hadseregben eltöltött hosszú szolgálatért végzett kitüntetésekről és kitüntetésekről” szóló rendelete alapján ítélték oda . Letöltve: 2016. október 1. Az eredetiből archiválva : 2017. augusztus 4..
  2. ↑ A Legfelsőbb Parancsnok parancsai a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja idején. Gyűjtemény. M., Katonai Kiadó, 1975. . Letöltve: 2014. szeptember 27. Az eredetiből archiválva : 2017. június 5..

Linkek

Irodalom