Lovaglás a szerelem szigetére

A "Lovaglás a szerelem szigetére" [1] ( franciául  Voyage de l'isle d'amour ) Paul Tallement francia regénye , amelyet 1663 -ban írt, és Vaszilij Trediakovszkij fordított 1730- ban oroszra .

Összetétel

A regényt Tirsis, a főszereplő két levél formájában írta barátjának, Litsidának. Tirsis elmeséli barátjának, hogyan utazott Cupidoval a Szerelem szigetére, és milyen viszontagságok vártak ott: találkozás a gyönyörű Amintával és a szenvedély megjelenése, a szépség ezt követő elárulása, vigasztalási kísérletek szerelmes két lány, Phyllis iránt. és Iris, és végül indulás a szigetről.

A regény kompozíciójának sajátossága abban rejlik, hogy minden hullámvölgyet, ami a hőst ért, költői betét kíséri.

A regény hősei

• Tirsis egy fiatal férfi, aki Luxus földjére utazva egy vihar következtében véletlenül a Szerelem szigetén köt ki. Ott találkozik a gyönyörű Amintával, és beleszeret. Útja során különféle megszemélyesített érzésekkel találkozik: áhítat, elővigyázatosság, szánalom stb.
• Aminta egy gyönyörű lány, akibe a regény főszereplője, Tirsis beleszeret. Miután megismerte egy fiatal férfi érzéseit, a Kegyetlenség barlangjába menekül. A történet előrehaladtával sok akadály akadályozza meg a hőst abban, hogy kapcsolatba lépjen vele, és ennek eredményeként megcsalja őt.
• Szerelem, Értelem, Érzések, Tisztelet, Szeretet, Óvatosság, Nyugtalanság, Remény, Csend, Titokzatosság, Kegyetlenség, Szánalom, Őszinteség, Pozíció, Töprengés, Unalom, Elkülönülés, Féltékenység, Düh, Zavar, Szellem, Irigység, Halál, Bosszúság, Becsület, A szégyen, hidegség, magabiztosság megszemélyesített érzések és fogalmak, amelyekkel a hős a Szerelem szigetén találkozik.

A regény földrajza

• A Kisszolgák az a hely, ahol Tirsis utazása kezdődik. Ott meglátja Amintát – szerelme tárgyát – és találkozik Ámorral.
• A Csend vára egy erőd, ahová a Tisztelet vezeti Tyrsist, szemrehányást tesz neki érzelmeinek elsietettsége miatt. A kastélyt Precaution, Reverence lánya uralja. De Tirsis ott találkozik Amyntával. A Várcsend sajátossága abban rejlik, hogy ott a szerelmesek nem szavakkal, hanem pillantásokkal, sóhajokkal vallják meg érzéseiket egymásnak. Aminta ezt felismerve elmegy.
• A Kegyetlenség barlangja az a hely, ahol Amynta visszavonul. Szerelmi könnyek patakja folyik benne, mely a Kétségbeesés tavába ömlik. Ezen a téren a szerelmesek általában véget vetnek az életüknek.
• Az Őszinteség Kastélya - a Szánalom leányzója odavezeti Amintát és Tirsist, és ott a szerelmesek kinyilvánítják érzéseiket.
• A Közvetlen Luxus Kastélya az a hely, ahol a szerelem érzése győzedelmeskedik, ott minden kívánság teljesül.
• Az Emlékezés sivataga a sziget legmagasabb hegye. A tetejéről Tirsis látja kedvese elárulását.
• Városok elfogulatlansága, Panache (szerelem), elbűvölő. Az utolsó városban találkozik a lányokkal - Phyllis-szel és Irisszel.

Fordította: Trediakovsky

Annak ellenére, hogy a regény eredeti szövegét 1663-ban írták, Trediakovsky több mint fél évszázaddal később - 1730 -ban - kezdte fordítani . Ekkor már egész Európa más típusú regényeket olvasott (például kalandos és pikareszk, mint Lesage Gilles Blas vagy családi krónikák, mint például Henry Fielding monumentális regénye , a Tom Jones, a megtaláló története. ).

A tizennyolcadik század orosz olvasója a következő okok miatt fogadta melegen ezt a regényt:

1) az orosz kultúra új minősége, amely az érzelmességen és az érzékiségen alapul;

2) egy hasonlóan új típusú személyiség, amely I. Péter reformkorában született ;

3) „a nyugat gáláns szerelemkultúrája iránti vágy” [2] ( O. B. Lebedeva ).

Ennek a fordításnak óriási jelentősége volt, hiszen eddig egyetlen ilyen nyomtatott könyv sem volt. Yu. M. Lotman még azt is megjegyezte, hogy a "Lovaglás a szerelem szigetére" "Az egyetlen regény" lett [3] .

Az Utazás a szerelem szigetére című művével együtt Trediakovszkij John Berkeley ( Argenida , 1621 ) és Fenelon ( Telemakhosz vándorlása , 1699 ) regényeit fordította oroszra.

Jegyzetek

1. ↑ Ellentmondások vannak a "Love" szó helyesírásában különböző forrásokban, beleértve a franciát is ( [1] Archivált 2021. május 9. a Wayback Machine -nél ). A modern orosz nyelvű forrásokban a szót általában nagybetűvel írják: [2] , [3] ), de az 1730-as kiadás címlapján kisbetűvel.
2. ↑ Lebedeva O.B. Az orosz irodalom története a XVIII. . www.infoliolib.info . Letöltve: 2021. május 5. Az eredetiből archiválva : 2021. május 5. (határozatlan)
3. ↑ Lotman Yu. M. T. 2. // Válogatott cikkek: 3 kötetben - M. , 1992. - S. 27. - 480 p.

Irodalom

• Lebedeva O. B. A XVIII. századi orosz irodalom története: Tankönyv. M.: Feljebb. iskola: Szerk. Központ "Akadémia", 2000. 415 p.
• Lotman Yu. M. T. 2. // Válogatott cikkek: 3 kötetben - M. , 1992. 480 p.
• Trediakovsky V.K. Válogatott művek. M.; L., 1963.