Váltólevél (vagy váltó ) - szabad formában elkészített dokumentum , amelyet a kölcsönfelvevő a kölcsön (vagy kölcsön ) átvételekor bocsát ki a hitelezőnek .
Az adósságkötelezettség a kölcsön összegét és visszafizetésének futamidejét jelzi. E dokumentum szerint a hitelfelvevő kötelezettséget vállal arra, hogy a kölcsönt az előírt határidőn belül visszafizeti, a kölcsönadó pedig jogosult arra, hogy ezt az időszakot követően visszakövetelje a hitelfelvevőtől [1] . Azokban az esetekben, amikor törvény vagy megállapodás előírja, hogy a pénzeszközök felhasználásának időtartamára a pénzbeli kötelezettség összege után kamatot kell fizetni, a kamat összegét az Orosz Bank 2007. évi 2011. évi hatályos irányadó kamata (törvényes kamat) határozza meg. a vonatkozó időszakokra, kivéve, ha jogszabály vagy megállapodás eltérő összegű kamatról rendelkezik.
A váltó írásos formája megkönnyíti a megállapodás bizonyítását, de nem képezi magának a szerződésnek a lényegét. Ugyanakkor számos olyan eset van, amikor az írásos forma, mint bizonyíték, nem könnyen megkülönböztethető a szerződés lényegétől. A legjobb példa erre az úgynevezett absztrakt szerződés, amely nem jelöli meg a tartozás alapját, hanem csak azt mondja ki, hogy A személy megígéri, hogy fizet vagy tartozik B-nek ekkora és ilyen összeget, anélkül, hogy megmagyarázná, miért. Az ilyen jellegű szerződések általában az elszámolások végén jönnek létre olyan felek között, akik valamilyen jogviszonyban álltak, és csak a vállalkozás végén határozták meg a kölcsönös adósságjogokat és -kötelezettségeket, az egyik fél bizonyos összeg megfizetésére vonatkozó kötelezettség formájában. a másikra, vagy ún. adósságelismerés esetén, amikor az adósság fennállása vagy nagysága vitatott volt [2] .
E szerződések ereje pontosan az egyik fél bizonyos összegű adósság vállalására irányuló akaratának kifejezésének utolsó pillanatára korlátozódik, mivel ez a kifejezés itt olyan homályos korábbi események helyére került, amelyek nem adhatók alapjául adósság. Ha egy ilyen nyilatkozatot írásba foglalnak, és nincs más bizonyíték a megtörtént akaratnyilvánításra, akkor a tartozás nemcsak bizonyíték, hanem a tartozás alapja is. Ennek megfelelően egyes törvények, amelyek lehetővé teszik az absztrakt szerződést, megkövetelik, hogy azt írásban, esetenként meghatározott formában kössék meg. Fontos megérteni, hogy a szerződés nem az írásbeli okirat alapján, hanem éppen a megkötésének indoka alapján érvényes, míg a tartozás csak a tartozás bizonyítéka. Minden adósságkötelezettség tehát vitatható érvényessége és a benne foglalt akaratnyilvánítás tekintetében [2] .
Az ókori Rómában az adósságkötelezettségeket a bevételi és kiadási könyvbe történő bejegyzések formájában állították össze. A könyv hasonló volt a bankárok vagy pénzváltók könyvéhez , azzal az egyetlen különbséggel, hogy egyszerűbb volt. 2 rovatból állt: kiadások és bevételek. A könyvben rögzített tartozások harmadik félre átruházhatók . A kölcsön visszafizetésekor a megfelelő bejegyzést törölték a könyvből. Ezek az adósságkönyvek hatósági jelentőséggel bírtak, hiszen a minősítés, népszámlálás során kötelező volt benyújtani. A két fél közötti vita esetén az ellenfél könyvét fogadták el bizonyítékként [3] .
Az Orosz Birodalom törvénykönyve lehetővé tette, hogy a kölcsönből eredő pénztartozást szóban és írásban is lehessen készíteni. De a hitelező csak akkor tudta igazolni a kölcsönzött pénzhez való jogát, ha a tartozást írásban rögzítették [2] .
Szótárak és enciklopédiák |
|
---|---|
Bibliográfiai katalógusokban |