A fémvésés a mechanikai megmunkálás egyik fajtája, amelyben a főszerszám ( dolbyak ) oda-vissza mozgást végezve megmunkálja a munkadarabot, így eléri a kívánt méretet, horonyszámot, fogakat vagy kulcshornyt. A vésés a mechanikus összeszerelési folyamatok kritikus fázisa. A hornyolás nagyon közel áll a vágással- gyalulással végzett anyagfeldolgozás egy másik fajtájához .
A vésés fő célja:
A vésés meglehetősen pontos művelet az anyagfeldolgozás során, és jelentős erőfeszítést igényel, ezért a véséshez a következő berendezéseket használják:
A vésés fő eszköze az úgynevezett véső. A vágó egy speciálisan kialakított és élezett vágó, amely a hornyolófej vágótartójába van beszerelve. A vágó működés közben gyakori oda-vissza mozdulatokat végez (fel és le), és a vágóéllel levágja a forgácsokat az anyag megmunkált felületén. A munkadarab viszont előtolást végez kézi vagy automatikus üzemmódban. Véséskor hűtőfolyadékokat (kenő hűtőfolyadékokat) használnak.
Vágók gyártásához gyorsacélokat és kemény ötvözetlemezekkel ellátott berendezéseket használnak .
A fogaskerekeket speciális fogaskerék-alakító gépeken kalapálják speciális marókkal. A fogaskerék-alakító vágó vágóélekkel ellátott fogaskerék. Mivel általában lehetetlen a teljes fémréteget egyszerre levágni, a feldolgozás több szakaszban történik. A feldolgozás során a szerszám a munkadarabhoz képest oda-vissza mozgást végez. Minden dupla löket után a munkadarab és a szerszám a tengelye körül forog. Így a szerszám és a munkadarab mintegy „beszalad” egymásnak. Miután a munkadarab teljes körforgást végzett, a maró előtolási mozgást végez a munkadarab felé. Ez a folyamat addig folytatódik, amíg az összes szükséges fémréteget el nem távolítják.