Dinamikus fényszórás

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2018. február 12-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 2 szerkesztést igényelnek .

A dinamikus fényszórás olyan jelenségek kombinációja, mint a frekvencia ( Doppler-eltolás ), a mozgó (browni) részecskékből álló közegen áthaladó fény intenzitása és iránya.

A „dinamikus fényszórás” fogalmát gyakrabban találhatjuk meg, amikor a „ dinamikus fényszórási módszerre ” mint a részecskeméret mérésére szolgáló módszerre, valamint az ezt a módszert tervezési és jelfeldolgozó algoritmusaikban megvalósító eszközökre utalunk.

A lézeres korrelációs spektroszkópia módszere

A dinamikus fényszórást a lézeres korrelációs spektroszkópiában használják a szuszpenzióban lévő részecskeméret meghatározására. A mért részecskék méretei a szórt fény hullámhosszával azonos nagyságrendűek legyenek. Amikor egy fénysugár áthalad egy szuszpenzión, annak rugalmas (Rayleigh) szóródása következik be. A DLS esetében lézersugárzást alkalmaznak, amely koherens és monokromatikus. A mért érték az ún. autokorrelációs függvény ( ACF ) , amelyet a szórt sugárzás intenzitásának időbeli változása határoz meg : $G(t_{d})={1 \over N}\sum _{i}{I(t_{i})I(t_{i}-t_{d})}=\langle I(t )I(t-t_{d})\rangle$ $G(t_{d})$ $t_{i}$ $I(t_{i}-t_{d})$ ${\displaystyle t_{d))$

Dinamikus fényszórás

A lézeres korrelációs spektroszkópia módszere

Lásd még