Reniero Zeno | |
---|---|
Reniero Zeno | |
| |
A Velencei Köztársaság 45. dózse | |
1252-1268 | |
Előző | Marino Morosini |
Utód | Lorenzo Tiepolo |
Születés |
kb 1200 |
Halál |
1268. július 7 |
Temetkezési hely | |
Házastárs | Loisia da Prata ( ez. ) |
Rang | admirális |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Raniero Zeno ( olasz Reniero Zeno ; ? - 1268. július 7. ) - Velence 45. dózse .
Viharos életet élt. 1242 - ben aktívan részt vett egy lázadás leverésében Zárában . 1243-ban Zénónt Savoyai gróf elfogta, és II. Frigyes császár parancsára szabadon engedték azzal a feltétellel, hogy Zénón kinyilvánítja a velencei tisztességtelen politikát a császárral szemben. Később podestaként szolgált Piacenzában és Fermóban , ahol 1252-ben hírt kapott, hogy velencei dózsává választották [1] . 1256-ban támogatta a keresztes hadjáratot Ezzelino da Romano ellen , akit a lakosság elleni atrocitások miatt kiközösítettek.
Előtte Velencét főként a tengeri jog szabályozta, amely a Földközi-tenger nyugati részén fekvő összes keresztény államban közös volt . Zénón új, kifejezetten velencei tengeri törvénykönyv kidolgozását utasította, amelyet a Nagy- és Kistanács , valamint a velencei népgyűlés fogadott el.
A Latin Birodalom 1261-es összeomlása után Zénón óvatos és ravasz politikát folytatott a Bizánci Birodalommal, aminek eredményeként 1268-ban békeszerződést írtak alá, amely visszaállította Velence kereskedelmi elsőbbségét a Levantában . Néhány héttel a szerződés ratifikálása után Zénón meghalt, és nagy tisztelettel temették el Santi Giovanni e Paolóval együtt .
Szótárak és enciklopédiák |
|
---|---|
Genealógia és nekropolisz | |
Bibliográfiai katalógusokban |
Velence dózse | |
---|---|
8. század | |
9. század | |
10. század | |
11. század | |
12. század | |
XIII század | |
14. század | |
15. század | |
16. század | |
17. század |
|
18. század | |
Lásd még Velence történelem idővonala A velencei dogok listája |