Zeno, Reniero

Reniero Zeno
Reniero Zeno

Reniero Zeno
A Velencei Köztársaság 45. dózse
1252-1268
Előző Marino Morosini
Utód Lorenzo Tiepolo
Születés kb 1200
Halál 1268. július 7
Temetkezési hely
Házastárs Loisia da Prata ( ez. )
Rang admirális
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Raniero Zeno ( olasz  Reniero Zeno ; ? - 1268. július 7. ) - Velence 45. dózse .

Viharos életet élt. 1242 - ben aktívan részt vett egy lázadás leverésében Zárában . 1243-ban Zénónt Savoyai gróf elfogta, és II. Frigyes császár parancsára szabadon engedték azzal a feltétellel, hogy Zénón kinyilvánítja a velencei tisztességtelen politikát a császárral szemben. Később podestaként szolgált Piacenzában és Fermóban , ahol 1252-ben hírt kapott, hogy velencei dózsává választották [1] . 1256-ban támogatta a keresztes hadjáratot Ezzelino da Romano ellen , akit a lakosság elleni atrocitások miatt kiközösítettek.

Előtte Velencét főként a tengeri jog szabályozta, amely a Földközi-tenger nyugati részén fekvő összes keresztény államban közös volt . Zénón új, kifejezetten velencei tengeri törvénykönyv kidolgozását utasította, amelyet a Nagy- és Kistanács , valamint a velencei népgyűlés fogadott el.

A Latin Birodalom 1261-es összeomlása után Zénón óvatos és ravasz politikát folytatott a Bizánci Birodalommal, aminek eredményeként 1268-ban békeszerződést írtak alá, amely visszaállította Velence kereskedelmi elsőbbségét a Levantában . Néhány héttel a szerződés ratifikálása után Zénón meghalt, és nagy tisztelettel temették el Santi Giovanni e Paolóval együtt .

Jegyzetek

  1. Norwich D. A Velencei Köztársaság története Archiválva : 2020. január 31. a Wayback Machine -nél . - M., 2010. - S. 213.

Irodalom