A munkások napja vagy a munkások napja ( pers. روز کارمند ) egy iráni ünnep , amelyet augusztus 26-án ünnepelnek ( a szoláris hidzsri naptár szerint 4 shahrivar ) [1] .
Mohammad Ali Rajaee elnöksége idején a Kulturális Forradalom Legfelsőbb Tanácsa felvette a munkások napját az iráni ünnepek és megemlékezések listájára . 1981. augusztus 2. és 1981. augusztus 30. között volt az ország elnöke, és beiktatása után két héttel, a miniszterelnökkel folytatott megbeszélésen meggyilkolták.
Mohammed Reza Pahlavi sah uralkodása alatt Irán pénzügyi és szociális helyzete siralmas volt. Egyes régiókban komoly éhínség fenyegetett. A munkásoknak ez az állapota vált az iráni iszlám forradalom egyik kiváltó okává, és Khomeini imám a forradalom előtti izgatásban a munkások helyzetére támaszkodott .
Rajai leendő köztársasági elnök 1980-ban, oktatási miniszterként a következőképpen beszélt az ünnep fontosságáról a munkások tiszteletére: „Fel kell szabadítani a fejünket a tudattól, hogy csak adminisztratív alkalmazottak vagyunk, üljünk le az asztalhoz. és foglalkozni kell azzal a ténnyel, hogy az emberiség a munkához elválaszthatatlanul összekapcsolódott. Az ember lehet alkotó, azt csinál, amit akar.
Irán legfelsőbb vezetője, Imám Khomeini ajatollah is többször beszélt a munkások fontosságáról, ami például beszédeiből is látszik:
„A gyárakban dolgozó munkások a nemzet győzelme és büszkesége”; "A munka a munkás imádata."
Az 1980–1988-as iráni–iraki háború során nehéz volt túlbecsülni a hazai fronton dolgozók, különösen az ipari és védelmi vállalatok dolgozóinak jelentőségét. Az újonnan létrejött Iszlám Köztársaság kormányának alapvető különbséget kellett mutatnia a korábbi iráni hatóságokhoz képest, amelyek uralkodása alatt a munkások könyörögtek, kérjék támogatásukat és munkára motiválják őket.
Talán ez volt az egyik oka annak, hogy a munkásnapot hivatalos szinten elismerték. Ezen a napon rendszerint díjazzák a kitüntetett dolgozókat, és hangversenyeket adnak a munkásnak az ország életében és boldogulásában betöltött szerepéért.