Hidrogén-deuterid

hidrogén-deuterid
Tábornok
Chem. képlet HD
Patkány. képlet H2H _ _
Fizikai tulajdonságok
Moláris tömeg 3,02204 g/ mol
Termikus tulajdonságok
Hőfok
 •  olvadás -259 °C
 •  forralás -253 °C
Osztályozás
Reg. CAS szám 13983-20-5
PubChem 167583
Reg. EINECS szám 237-773-0
MOSOLYOK   [óó]
InChI   InChI=1S/H2/h1H/i1+1UFHFLCQGNIYNRP-OUBTZVSYSA-N
CHEBI 29237
UN szám 1049
ChemSpider 146609
Biztonság
NFPA 704 NFPA 704 négyszínű gyémánt négy 0 0
Az adatok standard körülményeken (25 °C, 100 kPa) alapulnak, hacsak nincs másképp jelezve.
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A hidrogén-deuterid  egy kémiai vegyület , amelynek molekulája két atomból áll, vagy két hidrogénizotóp vegyülete : a fő izotóp 1H ( protium ) és 2H ( deutérium ). A helyes képlete  H 2 H, de az egyszerűség kedvéért általában HD-nek írják.

Hely

A laboratóriumban nátrium-hidrid nehézvízzel való kezelésével nyerik [1] :

NaH + D2O → HD + NaOD

A hidrogén-deuterid a természetben előforduló molekuláris hidrogén összetevője. Valamennyi óriásbolygó légkörének alkotóeleme, mennyisége 30 és 200 ppm között van. A HD-t szupernóva-maradványokban és más forrásokban is kimutatták [2] .

A HD és H 2 mennyisége az óriásbolygók légkörében

Bolygó HD H2_ _
Jupiter 0,003% 89,8%±2,0%
Szaturnusz 0,011% 96,1%±2,5%
Uránusz 0,007% 83,0%±3,0%
Neptun 0,019% 80,0%±3,2%

A rádiósugárzás spektruma

A HD és a H 2 emissziós spektruma nagyon hasonló , de az emissziós frekvenciák eltérőek [3] .

A hidrogén-deuterid 2,7 THz -es fontos J = 1-0 forgási átmenetének frekvenciáját 150 kHz -en belülre hangolt FIR sugárzással mérték [4] .

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ Maria T. Bautista, E. Paul Cappellani, Samantha D. Drouin, Robert H. Morris, Caroline T. Schweitzer. A 2-dihidrogén-komplexek előállítása és spektroszkópiai tulajdonságai [MH(2-H2)PR2CH2CH2PR2)2 + (M = vas, ruténium; R = Ph, Et) és a tulajdonságok tendenciái a vascsoport triádján] // Az American Chemical Society folyóirata. — 1991-06-01. — Vol. 113. - Kiadás. 13 . — S. 4876–4887 . — ISSN 0002-7863 . doi : 10.1021 / ja00013a025 .
  2. ↑ David A. Neufeld, David J. Hollenbach, Michael J. Kaufman, Ronald L. Snell, Gary J. Melnick. Szupernóva-maradványok Spitzer-spektrális vonaltérképezése: I. Alapadatok és főkomponens-analízis  // The Astrophysical Journal. - 2007. augusztus. 664.- szám. 2 . — S. 890–908 . — ISSN 1538-4357 0004-637X, 1538-4357 . - doi : 10.1086/518857 . Archiválva az eredetiből 2019. október 27-én.
  3. ↑ W.E. Quinn, J. M. Baker, J. T. LaTourrette, N. F. Ramsey. A hidrogén-deuterid rádiófrekvenciás spektruma erős mágneses mezőben  // Fizikai áttekintés. — 1958-12-15. — Vol. 112. - Kiadás. 6 . – S. 1929–1940 . - doi : 10.1103/PhysRev.112.1929 .
  4. ↑ KM Evenson, DA Jennings, JM Brown, LR Zink, KR Leopold. Frequency Measurement of the J = 1 0 Rotational Transition of HD  //  The Astrophysical Journal. - 1988-07-00. — Vol. 330 . — P.L135 . — ISSN 0004-637X . - doi : 10.1086/185221 . Archiválva az eredetiből 2022. április 22-én.

Linkek