Alekszandr Mihajlovics Guljajev | ||||||
---|---|---|---|---|---|---|
Születési dátum | 1935. február 24. (87 évesen) | |||||
Születési hely | Szovjetunió | |||||
Ország | Szovjetunió → Oroszország | |||||
Munkavégzés helye | MPEI | |||||
alma Mater | MPEI | |||||
Akadémiai fokozat | a műszaki tudományok doktora | |||||
Akadémiai cím | Egyetemi tanár | |||||
Díjak és díjak |
|
Alekszandr Mihajlovics Guljajev (született 1935 ) - szovjet és orosz tudós, a műszaki tudományok doktora , professzor . [egy]
Több mint 180 tudományos közlemény szerzője [2] , szabadalmak társszerzője [3] .
1935. február 24-én született .
Az iskola befejezése után 1952-ben belépett a Moszkvai Mérnöki Fizikai Intézetbe , de a Moszkvai Energetikai Intézetben szerzett diplomát (1958-ban). Alekszandr Gulyaev minden későbbi munkatevékenysége az MPEI Félvezető Elektronika (Félvezető Eszközök) Tanszékéhez kapcsolódott. [2]
1958 márciusától 1963 novemberéig a tanszék asszisztenseként dolgozott (1962-1963-ban osztályvezető-helyettesként tevékenykedett). 1963-ban belépett a Moszkvai Energetikai Intézet posztgraduális iskolájába, ahol 1967-ben doktori disszertációt szerzett "Vékony indium-antimonid rétegeken alapuló Hall-érzékelők fejlesztése és vizsgálata" címmel. 1970 márciusától a tanszék adjunktusaként dolgozott; ugyanazon év szeptemberében az Egyesült Királyságba küldték szakmai gyakorlatra. Üzleti útról hazatérve 1971 szeptemberétől 1979 februárjáig az esti elektronikai mérnöki tanszék dékánja volt, ezt a munkát ötvözve az MPEI felvételi bizottság elnökhelyettesi feladataival (az egyetem esti tagozatán). 1979 februárjában Gulyaev a Villamosmérnöki Kar megbízott dékánja lett, 1980 szeptemberétől 1986 júniusáig pedig az ETP dékánja volt.
1990-ben védte meg doktori disszertációját „Akusztoelektronikai és galvanomágneses eszközök létrehozására szánt indium-antimonid filmek előállítási technológiája és elektrofizikai tulajdonságai nem orientáló szubsztrátumokon” témában, 1991-ben professzor lett. 1991 májusától 2001 júniusáig a tanszék vezetője; majd 2006-ig az osztályvezető első helyettese volt. 11 tudomány kandidátusának volt témavezetője és egy tudománydoktori konzulense. [2] 1993-tól a „Fluktuáció és degradációs folyamatok félvezető eszközökben” című éves tudományos és módszertani szeminárium tudományos igazgatója.