Hoffmann, Carl (1827)

Karl Hoffmann
Születés 1827. november 4.( 1827-11-04 ) [1]
Halál 1910. május 9.( 1910-05-09 ) [1] (82 évesen)
Oktatás
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Karl von Hoffmann (1827. november 4. Darmstadt  – 1910. május 9., uo.) - német politikus, a Hesse-i Nagyhercegség miniszterelnöke, majd a Német Birodalom kereskedelmi és ipari minisztere, valamint a Német Birodalom minisztere. a Belső.

Életrajz

Ügyvéd családjában született. Tanulmányait a Giesseni Egyetemen szerezte , ahol jogot tanult, de tanulmányai befejezése után nem tudott jogosítványt szerezni ügyvédi praxis megnyitására. 1858-ban a hesseni külügyminisztériumban kis állást kapott, két évvel később asszisztensként elkísérte a Német Unió nagykövetét, Friedrich Beist grófot az 1864-es londoni konferenciára, ahol a jövő Szóba került Schleswig-Holstein. Két évvel később az osztrák-porosz-olasz háború eredményeit követő béketárgyalásokon vett részt Poroszországgal . 1867-ben kinevezték hesseni követnek Berlinbe, és egyúttal tagja lett az Északnémet Unió Tanácsának is, ahol magas és kemény hangja ellenére hamar tehetséges szónok hírnevére tett szert. Hoffmann az akkori hesseni első miniszter, Carl Friedrich Reinhard von Dahlwik partikuláris hajlamaival küszködött. Utóbbi lemondása után, 1872. szeptember 13-án az addigra már a Német Birodalom részévé vált hesseni kormány élére került. Az Unió Tanácsában német-nemzeti álláspontot képviselt, a Nagyhercegségben pedig régóta vágyott reformokat vezetett be, többek között 1875-ben a májusi porosz egyházi törvények szellemében racionalizálta az állam kapcsolatát a katolikus és az evangélikus egyházzal. . 1876 ​​májusában a Német Szövetségi Birodalom Kancelláriájának elnöke lett, 1879-ben belügyminisztériumi titkárrá és egyben porosz kereskedelmi és ipari miniszterré nevezték ki; de az Otto von Bismarckkal egy munkaügyi kérdésben fennálló nézeteltérés miatt 1880 augusztusában lemondott. Ugyanebben az évben, két hónappal később Strasbourgban Elzász-Lotaringia államtitkárává választották, és ezt a posztot az 1887-es választásokig megtartotta. 1882-ben az örökös porosz nemessé emelték. 1889-ben a Német Gyarmati Társaság alelnöke, 1891-ben gyarmati patkány lett.

Jegyzetek

  1. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár , Berlini Állami Könyvtár , Bajor Állami Könyvtár , Osztrák Nemzeti Könyvtár nyilvántartása #11908127X // Általános szabályozási ellenőrzés (GND) - 2012-2016.

Linkek