A gonotróf ciklus a vérszívó ízeltlábúak (vérszívó kétszárnyú és egyes kullancsok) táplálkozási és szaporodási folyamata, amelyre jellemző , hogy minden peterakást vérszívás előz meg [1] .
Így a nőstény vérszívó rovar élete egymást követő gonotróf ciklusok sorozatából áll. Vagyis egy adag vér levétele szükséges és elegendő egy adag tojás érleléséhez.
Ezt a kapcsolatot először G. A. Kozhevnikov tárta fel 1903-ban.
A véretetés gyakorisága és a petefészkek emésztési és fejlődési folyamatainak párhuzamossága, amit gonotróf harmóniának neveznek , minden vérszívó kétszárnyúra jellemző: a szúnyogokra , szúnyogokra , szúnyogokra , szúnyogokra és szúnyogokra - a képzeletbeli dipterózisok kórokozóira .
A gonotróf ciklus a vérszívó atkákra is jellemző - az akarodermatitisz kórokozóira : ixodid (1 ciklus), argas és gamas (ez utóbbinak több ciklusa van) [2] .
VN Beklemisev (1940, 1944) szerint minden gonotróf ciklus három szakaszból áll: a zsákmánykeresés, a támadás és a vérszívás; a vér emésztése és a tojások érlelése. Sella (M. Sella, 1920) az Anopheles nemzetségbe tartozó szúnyogok ciklusának 1. és 2. fázisát 7 szakaszra osztotta, amelyek a vér emésztésének mértékében és a petefészkek fejlődésében különböznek egymástól.
A gonotróf ciklus az ideiglenes ektoparazitákra jellemző - a gazdaszervezeten állandóan élő paraziták gyakran és kis adagokban szívnak vért, és ezzel párhuzamosan egyenként fejlődnek ki bennük az embriók és fiatal formák születnek, vagyis az állandó paraziták nem rendelkeznek gonotróf harmónia [3] .
A gonotróf ciklusok meghatározzák a vérszívó ízeltlábúak szerepét a vektorok által terjesztett betegségek hordozójaként , szerepet játszanak a paraziták gócainak fennmaradásában, és kedvező körülmények között hozzájárulnak azok magas elterjedéséhez [4] .