Goleniscsev-Kutuzov, Arszenyij Arkadijevics

Arszenyij Arkagyevics Goleniscsev-Kutuzov
Születési dátum 1848. május 26. ( június 7. ) .
Születési hely
Halál dátuma 1913. január 28. ( február 10. ) (64 évesen)
A halál helye
Állampolgárság (állampolgárság)
Foglalkozása költő , prózaíró , udvari tisztviselő
Több éves kreativitás 1869-1913
A művek nyelve orosz
Bemutatkozás „Hasis” vers (1875)
Díjak Puskin-díj (1894)
Díjak
Szent Anna rend I. osztályú Szent Stanislaus 1. osztályú rend
A Lib.ru webhelyen működik
Wikiforrás logó A Wikiforrásnál dolgozik
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Arszenyij Arkagyevics Goleniscsev-Kutuzov gróf ( 1848-1913 ) - orosz udvarmester ( főkamarás , 1912 ), költő, prózaíró, publicista a Kutuzov családból .

Életrajz

1848. május 26-án  ( június 7-én )  született . Apja, Arkagyij Pavlovics a Lengyel Királyság államtitkára volt ; nagyapja Pavel Vasziljevics Goleniscsev-Kutuzov tábornok , 1832-ben megkapta az örökös grófi méltóságot.

Apja 1859-es halála után a család Moszkvába költözött, ahol 1865-ben Arszen aranyéremmel végzett a 4. gimnáziumban , és belépett a Moszkvai Egyetem jogi karára . Különösen nagy hatással voltak rá N. I. Krylov előadásai , akivel Goleniscsev-Kutuzov személyesen is közel került. 1867-ben betegség miatt félbeszakította tanulmányait a moszkvai egyetemen, és Európába távozott. 1869-ben a Szentpétervári Egyetemen folytatta tanulmányait , ahol 1871-ben szerzett jogi diplomát . Az Állami Kancellárián lépett szolgálatba (három év után elbocsátották). A nehéz anyagi helyzet miatt (1877) édesanyja , Shubino birtokára költözött Tver tartományba [1] .

Irodalmi debütálására 1869-ben került sor (versek a Zarya folyóiratban); hírneve az 1870-es évek közepén jött létre, amikor a Delo és a Vestnik Evropy folyóiratokban publikálták [2] . 1873-ban közel került V. V. Stasovhoz , állandó szereplője lett zenei találkozóinak. Sztaszov segítségével megjelentette a „Hasis” című verset (1875), amely számos kritikát váltott ki, köztük I. S. Turgenyev visszafogott választ . Muszorgszkij képviselő közeli barátja és kreatív munkatársa volt . Goleniscsev-Kutuzov versei alapján írta a zeneszerző a Nap nélkül (1874) és a Songs and Dances of Death (1875-1877) énekciklusokat, az Elfelejtett balladát (1874), A látomás című románcot (1877); Golenishchev-Kutuzov írta a „ Sorochinsky Fair ” opera librettóját .

1876-os házassága után Arszenyij Arkagyevics életmódja megváltozott. 1888-ig a Shubino családi birtokon élt, érdeklődni kezdett a megyei nemesi tevékenységek és a gazdasági ügyek iránt [3] .

A széles irodalmi hírnév meghozta számára az első „Nyugalom és vihar” című versgyűjteményt (1878). Külön kiadvány volt A bajok drámai krónika (Vaszilij Shujszkij) (1879), amelyet Muszorgszkij Borisz Godunovjának benyomása alatt írt .

Vallásos és misztikus hangulatok uralkodtak a Nyugalom és vihar, valamint a Versek (1884) című verseskötetben, elmélkedés, szenvtelenség, szkepticizmus, csalódás kíséretében („Mefisztóhoz”); a szépségben kereste a nyugalmat – „bárhol és bármiben megnyilvánul: akár a környező természetben, akár az emberekben, akár az elvont gondolkodás területén”. Az 1884-es versgyűjtemény tartalmazta a „Svyatopolk halála” drámai jelenetet, a „Nagyapa megbocsátott”, „Hajnal”, „Régi beszédek” című verseket. Ezek a lírai költemények V. S. Szolovjov szerint egymást követő lépésekként kapcsolódnak egymáshoz ugyanazon „buddhista hangulatok” kialakulásában: itt „a halál és a nirvána költőjeként” lép fel [4] . Goleniscsev-Kutuzov költészetének "buddhista hangulatai" azonban nem annyira a halál poetizálása, mint inkább a természet határtalan erejének és az ember jelentéktelenségének tudatosítása előtte. Íme munkásságának tragikus dominanciája, amely a 20. század költőinek, különösen A. A. Bloknak és A. Belynek számos kutatását vetíti előre [5] .

Az 1880-as évek végén. Goleniscsev-Kutuzov gróf visszatért (családjával) Szentpétervárra, ahol 1888-ban megkapta a Nemesi Bank elvtársi (helyettes) igazgatói állását. 1889-ben a Nemesi és Parasztföldi Bank vezetője volt. 1895-től élete végéig Mária Fedorovna császárné személyes irodáját vezette .

Az 1890-es években a szentpétervári Goleniscsev-Kutuzov a szalon-arisztokrata irodalmi körök (köztük K. K. Szlucsevszkij "Péntekek" ) központi alakja lett. 1894-ben Goleniscsev-Kutuzov versgyűjteménye két kötetben jelent meg [6] . 1905-ben háromkötetes gyűjteményes mű jelent meg; az első kötet az összes lírai költeményt, a második - verseket, a harmadik - drámai alkotásokat tartalmazta. Ekkor kezdett el dolgozni egy prózai trilógián: „A távoli hívások. Egy vándor emlékirataiból" [7] , amely az európai civilizáció múltjáról és jelenlegi állapotáról tartalmaz gondolatokat, „Oroszország számára elfogadhatatlan". Úgy vélte, hogy a francia forradalom eszméi „bérbeadva” „csak küzdelmet, zűrzavart és pusztulást hoznak az orosz nép életébe”. Goleniscsev-Kutuzov konzervatív, monarchista nézetei elvezették az orosz gyűlésbe .

1891-ben a Tudományos Akadémia Orosz Nyelv és Irodalom Tanszék levelező tagjává, 1900-ban tiszteletbeli akadémikussá, 1905-ben a Tudományos Akadémia rendes tagjává választották.

1912-ben „Naplementekor” versgyűjteményt és „Repülő lapokon” című prózagyűjteményt adott ki, pesszimista filozófiával, fatalizmussal és pesszimizmussal Oroszország jövőjéről.

Meghalt 1913. január 28-án  ( február 10-én )  ; Szentpéterváron, a szmolenszki ortodox temetőben temették el [8] .

1914-ben posztumusz gyűjteménye jelent meg műveiből 4 kötetben. A szovjet és a posztszovjet időkben Goleniscsev-Kutuzov műveit nem adták ki újra. Alkotó hagyatékának forradalom előtti kiadásai ma már bibliográfiai ritkaságnak számítanak.

A. A. Golenishchev-Kutuzovot a festészet ismerőjének és ismerőjének tartották, régi mesterek festményeit kereste, szerezte meg és restaurálta, miután otthon egy egész művészeti galériát gyűjtött össze. Golenishchev-Kutuzov festménygyűjteményével kapcsolatban, amely a régi holland, holland és olasz iskolák festményeiből állt, N. K. Roerich ezt írta: „Minden dolognak megvan a maga aurája. Az érzékeny szellem közeli aurát vesz fel a környező tárgyakban” [9] .

Bibliográfia

Család

1876-ban feleségül vette Olga Andreevna Gulevich (1860-1924) vezérőrnagy lányát , aki később Szentpéterváron társadalmi és jótékonysági tevékenységéről volt ismert; száműzetésben halt meg Nizzában. Lányuk, Tatyana (1879-1914), aki 1898-ban kapta a tiszteletbeli titkosítást , A. A. Kulomzin szaratóvi kormányzóhoz ment feleségül .

Jegyzetek

  1. ↑ Császári Moszkvai Egyetem, 2010 , p. 168-169.
  2. ↑ A. A. Goleniscsev-Kutuzov kísérletet tett az Otechesztvennye Zapiskiben való együttműködésre , de az általa benyújtott verseket N. A. Nekrasov elutasította .
  3. ↑ A. A. Goleniscsev-Kutuzovot a Tver tartomány Korcsevszkij kerületének nemesi vezetőjévé, a Korcsevszkij Békebírók Kongresszusának elnökévé és tiszteletbeli békebíróvá választották.
  4. ↑ Szolovjov V. S. Buddhista hangulat a költészetben // Bulletin of Europe. - 1894. máj. Június. - S. 329-332)
  5. ↑ A hang egyszerűsége és harmóniája, a kép fényessége, Goleniscsev-Kutuzov versének dallamossága, amely ragaszkodott a hagyományos szillabo-tonikához, sok zeneszerzőt ihletett meg: S. V. Rahmanyinov , Ts. A. Cui , A. S. Arensky írta románcát. verseit
  6. ↑ Műveinek kétkötetes gyűjteményét Puskin-díjjal jutalmazták  – lásd Goleniscsev-Kutuzov 2012. március 28-i archív példányát a Wayback Machine -n a Tver-vidék irodalmi térképén.
  7. ↑ Az első részt csak 1907-ben nyomtatták ki – „A távhívások”; más részek - "Az élet hív" és az "Isten hív" befejezetlen maradt
  8. ↑ Arseny Golenishchev-Kutuzov  (angol) . Copyright © 2021 Find A Grave. Letöltve: 2021. szeptember 28. Az eredetiből archiválva : 2021. szeptember 28..
  9. ↑ Kaidash S. Helena Roerich fiatal évei A Wayback Machine 2013. október 10-i archív példánya

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák