Hastings, Henry, Hastings báró

Henry Hastings ( ang .  Henry Hastings ; 1235-1269 körül)  - angol feudális báró, a második bárói háború egyik vezetője Simon de Montfort oldalán , Henry de Hastings Ashil és Ada Huntingdon lánya fia David skót herceg , Huntingdon grófja . 1264 decemberében Simon de Montfort Hastings báróként behívta a parlamentbe , de ezt a címet a király soha nem ismerte el. 1295-ben fiát, John Hastingst I. Eduárd Hastings 1. bárónak hívta .

Eredet

Henry az angol Hastings nemesi családból származott . A Domesday Book említ 2 testvért, Theoderic-et és Walter "The Deacon", akik számos földet birtokoltak Essexben és Suffolkban , de nem tudni, hogy a később említett Hastings rokonai voltak-e. Henrik első megbízhatóan ismert őse I. Vilmos de Hastings volt, I. Henrik Beauclerk király gondnoka , aki a norfolki Achille - kastély tulajdonosa volt [K 1] . I. Vilmos unokája, II. Vilmos de Hastings aktívan részt vett a bárók első háborújában , a földnélküli János király ellen , 1217-ben elfogták a lincolni csatában . II. Vilmos fia, Henrik III . Henrik király támogatója volt , részt vett katonai társaságaiban. Feleségül vette Huntingdon Adát, Dávid skót herceg lányát, Huntingdon grófját, I. Vilmos király fivérét, Skócia Oroszlánját . Ada gyermektelen bátyjának , Johnnak , Huntingdon és Chester grófjának egyik örököse volt , aminek köszönhetően Henrik vagyona jelentősen megnövekedett: a király „bérbe” adta neki és feleségének, a megye értékének harmadát kitevő birtokokat. Chester. Párizsi Máté Henriket „kimagasló lovagnak és gazdag bárónak” nevezi. Birtokai 11 megyében helyezkedtek el, magjuk Észak- és Nyugat- Midlandsben [2] [3] [4] .

Életrajz

Heinrich állítólag 1235-ben született [K 2] . Születési helyét nem adják meg, bár a " The Complete Peerage " azt jelzi, hogy a norfolki Aschille-ben született [3] [6] .

1250-ben apja meghalt. Henry, aki ekkor körülbelül 15 éves volt, megörökölte a családi birtokokat, ami körülbelül 600 font bevételt hozott évente. 1251 elején III. Henrik király gyámságot létesített a kiskorú örökös birtokai felett, legalább 8 főre osztva. A fő gyámok a király féltestvérei voltak - Guy és Geoffrey de Lusignan, valamint Guy de Rochefort. Henry és nővérei házasságának rendezési jogát Guy de Lusignan kapta, de körülbelül egy évvel később eladta szomszédjának, William III de Cantelupe-nak . Henry maga is a királynő gondozása alatt állt, évi 10 fontot kapott. 1252 és 1261 között feleségül vette Joan de Cantelupot, Vilmos lányát és George de Cantelup, Abergavenny báró húgát . Ebből a házasságból két fiú és három lány született [3] [4] .

1255-ben Henrik elkísérte a királyt Skóciába, és közben elvesztette lovát. 1256. május 10-én nagykorúvá nyilvánították, és III. Henrik előtt tisztelegtek birtokaiért. 1260 augusztusában Hastingst először hívta be a király katonai szolgálatra, de már 1261-ben Simon de Montfort, Leicester grófja hívei közé tartozott , aki fellázadt III. Henrik ellen [3] .

Több oka is lehet annak, hogy Henry miért támogatta Leicester grófját: vagy a West Midlandben élő közös érdekeik, vagy a Cantelupam és Segrave családdal való szoros kapcsolat játszott szerepet. Ráadásul Hastingék hátrányos helyzetűnek tarthatták magukat amiatt, hogy a király nem engedte meg nekik, hogy Chester grófjainak örökségéből teljes részt kapjanak. Ismeretes, hogy Henrik nehezményezte III. Henrik féltestvéreit, a Lusignaneket, mert kirabolták a gondozásuk alatt álló birtokokat, és 200 fontot is követeltek tőle azért, mert a kisebbségi időszak lejárta után átruházták a birtokát. Ezenkívül a királynő gondozása alatt Hastins barátságot kötött néhány korabeli nemes fiatallal, különösen Geoffrey de Lucyval, aki később a végrehajtója lett, és aki szintén szenvedett a Lusignan család durva bánásmódjától. Ez a csoport, amelybe Hastings és Lucy mellett William de Moonshency és Nicholas Segrave tartozott, kiemelkedő szerepet játszott a konfliktusban. 1261 telén ők alkották az ellenállás magját, amely elutasította Oxford királyi rendelkezéseit. III. Henrik megkövetelte tőlük, hogy küldjék el személyes pecsétjüket, hogy Kingston- i Szerződésbe erősítsék , ha kegyelmet akarnak kapni. A jelek szerint azonban továbbra is engesztelhetetlen ellenfelei maradtak a királynak, mivel Thomas Wykes krónikás szerint Hastings és barátai voltak azok, akik a parlament 1263 májusi ülésén támogatták Simon de Montfort panaszát a király elmulasztása miatt. megfelel az oxfordi rendelkezéseknek. Nem sokkal ezután III. Henrik megpróbálta felhívni őket, hogy vegyenek részt a walesiek elleni katonai hadjáratban, megígérte, hogy lovaggá üti őket, de nem reagáltak a felszólításra [3] .

Ugyanebben 1263-ban a királlyal folytatott konfliktus háborúvá fajult , amelyben Hastins a bárói ellenzék oldalán találta magát, és egyike lett azon nemeseknek, akiket Bonifác canterbury érseke kiközösített . Ugyanezen év december 13-án Henrik a többi báró mellett aláírt egy dokumentumot, amelyben megállapodtak abban , hogy betartják azt a határozatot, amelyet a választottbíróság eredményeként IX. Lajos francia király meghoz Az Amiens - i Misa néven ismert döntés, amelyben az angol király oldalára állt, újabb konfliktusfordulót idézett elő [3] [7] .

1264 áprilisában Hastings Kentben tartózkodott Gilbert de Clairrel , ahol részt vett Rochester ostromában . Május 14-én Montfort seregének tagjaként részt vett a lewesi győzelmes csatában is . Ezt megelőzően Hastingst lovaggá ütötték. Egyes források szerint ez a csata előtti reggelen, mások szerint még május 4-én történt Londonban . A csatában a Montfort seregének bal szárnyán állomásozó londoniak egyik parancsnoka volt. A győzelem után Montfort lett Anglia tényleges uralkodója. Hastingst nevezte ki Scarborough , Kirtling ( Cambridgeshire ) és Winchester kastélyainak rendőrtisztjévé . Júniusban egyike volt azoknak a bíróknak, akik segítették Simon de Montfort ifjabb -t a William de Braose elleni bosszújában , és 10 000 márka pénzbírsággal sújtotta. December 14-én Henry felszólítást kapott Simon de Montforttól, mint Hastings báró az általa hívott parlamentbe , amely 1265. január 20-án ülésezett Westminsterben. 1265 februárjában pedig részt kellett vennie egy lovagi tornán a Dunstable-ban, amelyet töröltek [3] [8] [9] .

1265. augusztus 4-én Hastings Montfort seregének tagjaként részt vett az eveshami csatában , amely Leicester grófjának halálával és a királyi hadsereg győzelmével végződött. Henry megsebesült benne, és Thomas de Claire fogságába esett, négy lovagja közül pedig a fele meghalt. A vagyonát elkobozták. 1266 januárjában vagy februárjában III. Henrik ezekből az uradalmakból 100 font jövedelmet adományozott feleségének, a többit pedig 8 támogatója között osztotta fel [3] [5] .

Legkorábban 1266-ban Hastins elnyerte szabadságát, majd májusban csatlakozott a lázadó Robert de Ferrershez, Derby grófjához Chesterfieldben . Csak azért úszta meg az őrgróf elfogását, mert abban a pillanatban vadászni indult, majd Kenilworth -be ment , amit John de la Ware-ral, Leicester néhai grófjának régi vazallusával együtt tartottak 1266 júniusától decemberéig, és pusztítottak. a környező földeket. A december 20-i tiszteletreméltó feladás után Hastingst, mint a kenilworthi helyőrség vezetőjét, aki levágta a királyi követ kezét, a birtok visszaadása miatt kiszabott kenilworth-i ítélet értelmében tőlük származó bevétel összegére bírságolták 7 forintra. év [3] [10] .

Miután megkapta a szabadságot, Hastings hamarosan megszegte ígéretét, hogy nem fog fegyvert, és csatlakozott a száműzöttekhez szigetén , és a vezetőjük lett. 1267 júniusában azonban kénytelen volt alávetni magát a királynak, és elismerni a kenilworthi ítéletet. Úgy tűnik, különösebb nehézség nélkül kifizette a bírságot, főleg, hogy láthatóan csökkentették a bírság összegét, ami 5 év bevétele volt, nem pedig 7 [3] .

Legacy

Henrik legkésőbb 1269. március 5-én halt meg, valószínűleg a háború során szerzett sérülései következtében. A Coventry i Minorita kápolnában temették el . Felesége, aki özvegyi részként évi 230 font jövedelmet kapott, 1271 júliusa körül meghalt, és férjével együtt temették el [3] .

Henrik örököse, János ekkor még kicsi volt, így birtokai ismét értékes királyi pártfogónak bizonyultak. A király János felügyeleti jogát testvérének, Cornwalli Richárdnak és fiának, Edmundnak adta . Már 1269-ben eljegyezte William de Valens egyik lányát, III. Henrik féltestvérét. 1275-ben a pápa azt állította, hogy ezt a házasságot azért kötötték, hogy rendezzék a Hastingek és a Lusignanok közötti viszályt [3] .

Hastings bárói címét a király nem ismerte el. John Hastingst csak 1295-ben hívta be az angol parlamentbe I. Edward, így őt tekintik az első Hastings bárónak. Ezenkívül Henry Hastings anyja, a Huntingdon-i Ada révén John a skót királyi dinasztia rokona volt , amelynek kihalása után 1291-ben sikertelenül terjesztett igényt a skót trónra [11] . Henrik második fia, Edmund de Hastings I. Edward király bizalmát élvezte , aminek köszönhetően feleségül vett egy gazdag örökösnőt, megkapva a skót Menteith megye egy részét , majd 1299-ben Hastings inchmahomi báróként behívták az angol parlamentbe . 12] .

Thomas Wykes krónikás, aki királypárti volt, rámutatott, hogy Henry Hastings túlzott büszkeséggel és kegyetlenséggel rendelkezett, és " malefactorum maleficus gubernator " -nak nevezte [3] .

Házasság és gyerekek

Felesége: Joan de Cantelupe (megh. 1271. július), III. Vilmos de Cantelupe és Eva de Braose lánya. Gyermekek [2] :

• John de Hastings (1262. május 6. – 1313. február 10.), 1/2. Hastings báró 1295-től, Abergravenny ura 1273-tól [2] .
• Edmund de Hastings († 1326. július 24.), Hastings báró Inchmahomból 1299-től [2] .
• Audra (Alda) de Hastings ; 1. férj: 1285-től Rhys ap Maredud (megh. 1292); 2. férje: Sir Robert de Champagne [2] .
• Laura de Hastings (megh. 1339. július 2. előtt); férj: 1297 júliusa előtt Thomas de Lattimer (megh. 1333/1334. február 2. előtt), Braybrook 1. bárója Lattimer [2] .
• Joanna de Hastings , apáca, Nottingham hercegnője [2] .

Jegyzetek

1. ↑ A források nem említik Vilmos kapcsolatát Walter "The Deacon"-nal. Kísérleteket tettek arra, hogy William Mashereltől, Walter egyik fiától származzon, de ennek a verziónak kronológiai problémái vannak. A kapcsolat ugyanakkor valószínű, hiszen a Ralph és William [2] névhasználat mindkét nemzetségben gyakori volt .
2. ↑ A születési év kiszámítása az alapján történik, hogy 1256. május 10-én ismerték el nagykorúnak [5] [6] .

1. ↑ 1 2 3 4 5 6 Lundy D. R. Sir Henry de Hastings // The Peerage 
2. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 Hastings  . _ A Középkori Genealógiáért Alapítvány. Hozzáférés időpontja: 2020. október 7.
3. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 Kingsford CL, Ridgeway HW Hastings, Sir Henry (1235?–1269) // Oxford Dictionary of National Biography .
4. ↑ 1 2 Kingsford CL Hastings, Henry (megh. 1268) // Dictionary of National Biography. — Vol. XXIV. Hailes-Harriott. - P. 125-126.
5. ↑ 1 2 Richardson D. Magna Carta Ősök. — Vol. III. - P. 324-327.
6. ↑ 1 2 The Complete Peerage... - Vol. VI. Gordon Hustpierpointba. - P. 345-346.
7. ↑ Bateman S. Simon de Montfort. - S. 201-202.
8. ↑ Bateman S. Simon de Montfort. - S. 211-215.
9. ↑ Bateman S. Simon de Montfort. - S. 220-221.
10. ↑ Bateman S. Simon de Montfort. - S. 243.
11. ↑ Watson F. Hastings, John, első Lord Hastings (1262–1313) // Oxford Dictionary of National Biography .
12. ↑ Stringer K. Hastings, Edmund, Lord Hastings of Inchmahome (1263x9–1314) // Oxford Dictionary of National Biography .

Irodalom

• Bateman S. Simon de Montfort. Élet és tettek / Per. angolról. E. A. Morena-Gogoleva. - Szentpétervár. : Eurázsia, 2004. - 320 p. - 1500 példány.  — ISBN 5-8071-0146-4 .
• Kingsford CL, Ridgeway HW Hastings, Sir Henry (1235?–1269) // Oxford Dictionary of National Biography . — Oxf. : Oxford University Press , 2004-2014.
• Kingsford CL Hastings, Henry († 1268) // Dictionary of National Biography / Szerk.: Leslie Stephen és Sidney Lee. - L .: Smith, Elder & Co. , 1890. - 1. köt. XXIV. Hailes-Harriott. - P. 125-126.
• Richardson D. Magna Carta Ancestry: A Study in Colonial and Medieval Families, 2. kiadás, 2011 . - 2. kiadás. - 2011. - 20. évf. III. — ISBN 9781461045205 .
• Anglia, Skócia, Írország, Nagy-Britannia és az Egyesült Királyság teljes párosítása / Szerkesztette HA Doubleday, Duncan Warrand és Lord Howard de Walden. - 2. átdolgozott kiadás. – London: A St. Catherine Press, 1926. évf. VI. Gordon Hustpierpointba.

Linkek

• Hastings  _ _ A Középkori Genealógiáért Alapítvány. Hozzáférés időpontja: 2020. október 7.

Tematikus oldalak	A Peerage
Szótárak és enciklopédiák	Nemzeti életrajzi szótár Oxfordi életrajz
Genealógia és nekropolisz	WikiTree Elkésünk