A Harz Roller a Felső Harzban tenyésztett éneklő házi kanári fajta . A kanári-tenyésztés a Felső-Harzban, Lautenthal és Sankt Andreasberg között a 19. század közepére európai hírnevet szerzett. 2001 óta működik a Harz Roller Múzeum Sankt Andreasbergben.
A türelmes tenyésztés eredménye egy nagyon kellemes dallamos, változatos, zárt csőrrel ható éneklés lett. A Harz-henger dallama főként négy strófából (túrákból) áll: egy süket csengőből, egy kopogásból, sípokból és egy süket csengőből. A tompa tekercs a legfontosabb elem. Ugyanakkor a madár „r”-t énekel, kigördülve a „yu”, „o” vagy „u” magánhangzókkal kombinálva, ami aztán például „rururu”-ként hangzik. A knorre mellett az énekes basszusgitárra vált . Itt különösen nagyra értékelik a mély kruruurrut. Egy zöngétlen harang jelenik meg az "l" miatt magánhangzókkal kombinálva. A madár "lululu"-t vagy "lololo"-t énekel egy mély "lululu"-ra, kissé lerövidített formában. A sípoknál a rövidített, halk egyedi hangok jól hallhatók, a „d”-vel kombinálva, amely „doo” vagy „dow” néven hallható, gyakran a koncert végén. Ha egy madár „li”-t használ éneklés közben, akkor azt harangnak, ha „ri”-t harangszónak nevezik. Vannak úgynevezett másodlagos túrák is: csattogás, sokkoló és mormogó túra.
Ennek a népszerű kanári fajtának a tenyésztése, valamint a ketrecek építése számukra fontos mellékjövedelem volt a bányászok számára . Különösen a 19. század második felében volt fellendülés a kanáritenyésztésben. A széles körben elterjedt legenda ellenére a tenyészmadarakat nem használták a bányákban az oxigénszint mutatójaként, mivel túl drágák voltak ehhez. Erre a célra a Harz bányászai a befogott vadmadarakat használták fel.