Egyenirányító dióda

Az oldal jelenlegi verzióját még nem nézték át tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2016. június 13-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 9 szerkesztést igényelnek .

Az egyenirányító diódák  a váltakozó áram egyenárammá alakítására használt diódák . Az elektrovákuumdiódákat és az ignitronokat felváltották a félvezető anyagokból és diódahidakból készült diódák (egy csomagban négy dióda). A pn-átmenet sebességére, kapacitására és az egyenirányító diódák paramétereinek stabilitására általában nincs speciális követelmény [1] .

Az egyenirányító diódák fő paraméterei:

Az egyenirányító diódák frekvenciatartománya kicsi. Az ipari váltóáram átalakításakor a működési frekvencia 50 Hz, az egyenirányító diódák határfrekvenciája nem haladja meg a 20 kHz-et.

A maximálisan megengedett átlagos előremenő áramerősség szerint a diódákat három csoportra osztják: kis teljesítményű diódák ( ≤ 0,3 A), közepes teljesítményű diódák (0,3 A < < 10 A) és erős (teljesítményű) diódák ( ≥ 10 A). A közepes és nagy teljesítményű diódák hőelvezetést igényelnek, ezért vannak szerkezeti elemeik a radiátorra való felszereléshez .

A dióda paraméterei közé tartozik a környezeti hőmérséklet tartomány (általában -60 és +125 °C közötti szilíciumdiódák) és a ház maximális hőmérséklete.

Az egyenirányító diódák közül külön említést érdemelnek a Schottky-diódák , amelyek fém - félvezető érintkezőn alapulnak, és magasabb működési frekvenciával (1 MHz vagy annál nagyobb), alacsony előremenő feszültségeséssel (kevesebb, mint 0,6 V) jellemezhetők.

Hídkör diódák bekapcsolásához

A hatásfok növelése érdekében az egyenirányító diódákat áthidaló (ritkábban félhíd) áramkörben kapcsolják be úgy, hogy a terhelés mindkét félciklus alatt tápfeszültséget kapjon.

Lásd még

Jegyzetek

  1. Egyenirányító diódák . Letöltve: 2013. június 8. Az eredetiből archiválva : 2012. december 25..

Linkek