Az Észt Szovjetunióban 1990. március 18-án tartották a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának választásait [1] , amely 1932 óta az első szabad parlamenti választás Észtországban. Összesen 105 képviselőt választottak meg, ebből négy a katonaság képviselője. Összesen 392 jelölt volt a parlamenti mandátumra. A függetlenségpárti Népfront tömbje sok mandátumot szerzett. Ellenezte őket a „Munkás Kollektívák Közös Tanácsa”, amely észtországi többségében orosz ajkú kisebbség, valamint a függetlenséget hirdető, de a Szovjetunióval szoros kapcsolatot ápoló református kommunisták , mindketten 25 mandátumot kaptak. Az első ülésén az ECP korábbi tagját, Arnold Ruutelt választották meg a Legfelsőbb Tanács elnökévé , ami lehetővé tette számára, hogy továbbra is Észtország vezetője maradjon.
A megválasztott parlament volt felelős a modern észt történelem néhány legfontosabb döntéséért , például a Szovjetuniótól való függetlenség kikiáltásáért 1990. március 30-án, amelyet 73 igen és 0 nem szavazattal fogadtak el, és 27 képviselő bojkottálta a szavazást. . Elfogadta az Észt Köztársaság új alkotmányát is.
A szavazásra ugyanazon a napon került sor, mint a lett SSR választásaival .
| Résztvevő | Helyek | % | szavazatokat | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Népi Front | 43 | 40,95 | ||||
| KPI – Szabad Észtország | 27 | 25.71 | ||||
| Munkaszervezetek Egyesült Tanácsa | 25 | 23.81 | ||||
| Független | tíz | 9.53 | ||||
| Érvénytelen szavazatok | - | - | ||||
| Teljes | 105 | 100 | 911.903 | |||
| Regisztrált szavazók / részvételi arány | 1,164,603 | 78.2 | - | |||
| Forrás: Nohlen & Stöver, VVK [2] | ||||||
| Választások és népszavazások Észtországban | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| parlamenti választások |
| ||||||
| elnökválasztás | |||||||
| Európai Parlamenti választások | |||||||
| népszavazások | |||||||