Woodville, Edward, Baron Scales

Edward Woodville ( angolul  Edward Woodville ; 1450-es évek vége, Grafton Regis, Northamptonshire , Anglia Királyság  - 1488. július 28., Saint-Aubin-du-Cormier, Bretagne hercegsége ) - angol arisztokrata, a fürdő lovagja , a harisnyakötő lovagja , Elizabeth Woodville testvér , IV. Edward király felesége . III. Richard hatalomátvétele után elmenekült Angliából, Henry Tudorral együtt visszatért, és Wight -sziget utolsó ura lett a történelemben . 1486-ban részt vett a Reconquistában , 1487-ben fontos szerepet játszott Lambert Simnel felkelésének leverésében . 1488-ban magántulajdonban expedíciót szervezett a kontinensre, hogy segítse II. Ferencet , Bretagne hercegét a francia király ellen, és meghalt a csatában. Az idősebb testvér ráhagyta azokat a földeket, amelyek korábban Scales báróké voltak , ezért sok forrás Edwardot is bárónak nevezi. Ezt a címet azonban hivatalosan nem viselte.

Életrajz

Edward Woodville egy alázatos kenti lovagi családhoz tartozott . Apja, Sir Richard Woodville nagyon megtisztelő házasságot kötött számára Luxemburgi Jacquette- tel , Lancaster János Bedford hercegének ( IV. Henrik fia ) özvegyével , és 1448-ban megkapta a Rivers báró címet . Edward valószínűleg az 1450-es évek végén [1] vagy 1455 körül [2] született . Öt fia közül ő volt az utolsó és az egyik legfiatalabb gyermek a családban (összesen Richardnak és Jacquette-nek több mint tíz gyermeke volt) [1] [3] .

1464-ben Edward legidősebb nővére, Erzsébet feleségül vette IV. Edward királyt . Ennek eredményeként Woodville-ék az uralkodó belső köréhez tartoztak, és a családfő megkapta az Earl Rivers címet . 1472-ben az ifjú Edward elkísérte testvérét Anthonyt (akkor Rivers 2. grófja), aki Bretagne -ba ment, hogy segítsen II. Ferenc hercegnek egy ezernyi íjász különítményével; a Woodville-iek érkezésének köszönhetően XI. Lajos francia király felhagyott a Bretagne-val való háborús tervekkel [4] . 1475-ben IV. Edward sógorát a Bath lovagjává , 1480-ban pedig Portsmouth és a hampshire -i Porchester kastély kormányzójává tette . 1482-ben Edward részt vett Gloucesteri Richárd (a király testvére) hadjáratában Skóciában [5] , mint zászlós lovag [ 1] .

IV. Edward 1483 áprilisában bekövetkezett hirtelen halála után a trón kisfiára, V. Edwardra szállt. Azonnal megindult a harc a hatalomért a néhai király testvére, Richárd, aki végrendeletből lett régens, és a királyné testvérei között; Woodvilleék a lehető leghamarabb meg akarták koronáztatni unokaöccsüket, hogy lemondjanak a formális régensről és uralkodjanak magukon. Befolyásuk kiterjesztése érdekében a királyi tanácson keresztül terjesztették Sir Edward kinevezését a flotta admirálisává. Nem sokkal az ifjabb Woodville távozása után Richard államcsínyt hajtott végre – letartóztatta és kivégeztette Anthony Woodville- t, IV. Edward fiait bezárta a toronyba , majd később bejelentette törvénytelen származásukat, és maga is átvette a trónt. Richard III. Még koronázása előtt, 1483 májusában megpróbálta átvenni az irányítást a Woodville-i flotta felett. Sir Edward, aki akkor Southamptonban tartózkodott , két hajóval el tudott menekülni . Bretagne-ba hajózott, és ott csatlakozott Henry Tudorhoz  , a Lancaster párt trónkövetelőjéhez [1] [7] .

1485-ben Tudor partra szállt Angliában. Edward Woodville a hadseregében volt, és Bosworthnál harcolt , ahol III. Richardot legyőzték és megölték. A győztest Henry VII néven koronázták meg . Ő tette Woodville-t, uralkodásának első évében Wight -sziget lordjává, Porchester Castle és Carisbrook Castle on the Wight kormányzójává. Sir Edward azonban már 1486-ban Spanyolországba ment, hogy részt vegyen a kasztíliai és aragóniai háborúban a mórokkal (talán ez valamiféle fogadalom teljesítése volt) [1] . Az andalúziai Loja városának megrohanásakor egy kő megsebesítette az arcát, elvesztette mellső fogait, de ezt a sérülést a becsület jelének vette. A krónikás szerint a „ katolikus királyoknak ” , Ferdinándnak és Izabellának , akik meglátogatták őt a kórházban és kifejezték együttérzésüket, Woodville a krónikás szerint ezt mondta: „Urunk, aki felemelte ezt a ruhát, csak azért nyitotta ki az ablakot, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni, mi volt belül” [8] .

Angliába visszatérve Sir Edward nagyban hozzájárult Lambert Simnel lázadásának legyőzéséhez  , aki IV. Edward , a York-dinasztia utolsó tagja unokaöccseként adta ki magát. Amikor a csaló leszállt Lancashire -ben , Woodville a könnyűlovasság élén elsőként szembeszállt vele, és késni tudott, aminek köszönhetően VII. Henriknek sikerült sereget állítania (1487). A történészek megjegyzik, hogy Sir Edward a mór támadás és színlelt menekülés taktikáját alkalmazta, aminek hatékonyságát Spanyolországban is láthatta. A Stoke Field-i döntő csatában a jobbszárnyat irányította; Simnelt legyőzték és elfogták. Egy évvel később Woodville-t Harisnyakötő lovaggá tették [1] .

1488-ban Bretagne-i Ferenc , akit a franciák inváziója fenyegetett, VII. Henrikhez fordult katonai segítségért. Megtagadta a herceget, majd Woodville magánexpedíciót szervezett. A White-on 400-700 íjászból álló haderőt toborzott, akikhez 40 helyi nemes csatlakozott, és Saint-Malóban szállt partra, miközben útközben elfogott egy francia hajót. A Sainte-Aubin-du-Cormier-i csatában 1488. július 28-án Sir Edward emberei a breton hadsereg élcsapatában álltak. Bátran küzdöttek, de a franciák át tudták törni a breton harcvonal gyenge középpontját, és teljes győzelmet arattak. Woodville, aki nem volt hajlandó megadni magát, majdnem minden emberével együtt meghalt a harcban [9] .

Cím

Edward egyik testvére, Anthony Woodville feleségül vette Elizabeth Scales-t, a 8. Scales bárónőt ( suo jure ). A bárónő 1473-ban gyermektelenül halt meg, de Anthony ennek ellenére megtartotta vagyonát, és haláláig a parlamentben volt, többek között báró Scales-ként. Mivel nem lévén örökös, birtokait Edwardra hagyta. Nyilván soha nem kapta meg Skales földjét, de sok forrásban (főleg kontinentális eredetű) máig Skales bárónak hívják. A spanyolok az ifjabb Woodville hazájukban való tartózkodása alatt Mérleg grófnak ( Conde d'Escalas ) hívták, Jean Molinet francia krónikás Seigneur Scales ( Le Seigneur d'Escales ) néven említi . VII. Henrik a francia királynak, VIII. Károlynak írt levelében a „Sir Edward Woodville, magát Lord Scales-nak nevezi” kifejezést használta; ez az egyetlen forrás, amely Woodville jogcíméről beszél [10] . A feltételezések szerint Sir Edward úgy döntött, hogy nem érvényesíti öröklési jogait [11] .

Ősök

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 4 5 6 Wilkins, 2004 .
2. ↑ Ustinov, 2012 , p. 350.
3. ↑ Weir, 1999 , p. 124.
4. ↑ Ross, 1974 , p. 206.
5. ↑ Ross, 1983 , p. 74.
6. ↑ Horrox, 1991 , p. 90.
7. ↑ Ustinov, 2012 , p. 302.
8. ↑ Wilkins, 2010 , p. 9.
9. ↑ Mackie, 1952 , p. 87.
10. ↑ Wilkins, 2010 , p. 183.
11. ↑ Wilkins, 2010 , p. 133.

Irodalom

• Ustinov V. A rózsák háborúja: Yorkie-k vs. Lancasterek . - M. : Veche, 2012. - 432 p. — ISBN 978-5-9533-5294-9 .
• Horrox R. Richard III: A Study of Service. - Cambridge: Cambridge University Press, 1991. - 372 p.
• Mackie J. A korábbi Tudorok: 1485–1558. – Oxford: Oxford University Press, 1952.
• Ross C. Edward IV. – University of California Press, 1974.
• Ross C. Richard III. – University of California Press, 1983.
• Weir A. Brit királyi családok: A teljes genealógia. – London: The Bodley Head, 1999.
• Wilkins C. The Last Knight Errant: Edward Woodville és a lovagság kora. – London: IB Tauris & Co. Kft., 2010. - 234 p. - ISBN 978-1-8485-149-8.
• Wilkins C. Woodville, Sir Edward († 1488) // Oxford Dictionary of National Biography. – 2004.

Tematikus oldalak	A Peerage
Szótárak és enciklopédiák	Oxfordi életrajz
Genealógia és nekropolisz	Elkésünk
Bibliográfiai katalógusokban GND : 140732659 ISNI : 0000 0003 7582 9588 J9U : 987007342431605171 LCCN : nb2009030667 SUDOC : 145765016 VIAF : 103508245 WorldCat VIAF : 103508245