Pierre Viret | |
---|---|
Születési dátum | 1511 [1] [2] [3] […] |
Születési hely |
|
Halál dátuma | 1571. május 4. [1] [3] |
A halál helye | |
Ország | |
Foglalkozása | teológus |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Pierre Viret svájci teológus és író.
Vire Orb Vaadt városában született, egy ruhakészítő fiaként. A papságra készülve Viret belépett a párizsi Montague College-ba, de korán szakított a katolikus egyházzal. Vire 1531-ben kezdte prédikálni az új tant szülővárosában. 1534-ben Genfbe érkezik, majd Bern védnöksége alatt és megbízásából dolgozik Neuchâtelben és Lausanne-ban. 1536-tól Lausanne (akkor Berntől függött) lett Vire tevékenységének központja, amely megszakításokkal 1559-ig folytatódott. Teológiát tart az akadémián, számos apologetikus és polemikus jellegű értekezésben szólal fel a napi kérdésekről, népszerű formában fejti ki a protestáns dogmát.
A Viret által Lausanne-ban bevezetett egyházi intézmények teljes mértékben megfeleltek a kálvinista rendszer szellemének. Ennek eredményeként, különösen a kiközösítés kérdésében, összeütközésbe került a berni kormánnyal, amely kezdeményezte a világi hatalom elsőbbségét az egyház ügyeiben. Viretnek el kellett hagynia Lausanne-t, és Genfbe kellett költöznie, ahol nagy megtiszteltetés fogadta. 1561-ben, abban a pillanatban, amikor a franciaországi protestáns párt reményei feléledtek, Viret meghívást kapott Nimes-be. A következő évben, amikor a januári rendelet értelmében a protestánsoknak vissza kellett adniuk az általuk elfoglalt templomokat, Viret a többség hangulatával ellentétben ragaszkodott az engedelmességhez, és általában megbékélő szellemben járt el. 1566-ban Viret a navarrai királynő, IV. Henrik anyja meghívására az általa Orthezben alapított protestáns akadémiára ment, és ott dolgozott 1571-ben bekövetkezett haláláig.
Íróként Vire-nek volt tehetsége a népszerűsítéshez és némi tehetsége a szatírához. Fő célja mindig is a népnevelés volt. Fő műve, az Instruction chrétienne en la doctrine de la loy et de l'Evangile (Genf, 1564) a különböző időkben írt értekezések gyűjteményét zárja le; az erkölcs és a politika rendszere társul a 10 parancsolat értelmezéséhez; létezik a kereszténység védelme az ateizmussal és a racionalista teológiával szemben is. Viret többi műve közül a „Métamorphose chrétienne” és a „Disputations chrétiennes” a legfigyelemreméltóbbak. A szatíra területéhez tartoznak: "Le Monde à l'empire", "La Physique papale", "Le Monde demoniacle". Vire legtöbb írása dialógus formájában íródott.
Szótárak és enciklopédiák |
| |||
---|---|---|---|---|
|