Viktorov, Borisz Alekszejevics
Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2021. június 4-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 8 szerkesztést igényelnek .| Borisz Alekszejevics Viktorov | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| A Szovjetunió belügyminiszter-helyettese | ||||||
| 1967-1978 _ _ | ||||||
| Születés |
1916. december 10. Art. Miloslavskaya , Rjazani kormányzóság , Orosz Birodalom |
|||||
| Halál |
1993. április 15. (76 éves) Moszkva |
|||||
| Oktatás | All-Union Levelező Jogi Intézet | |||||
| Díjak |
|
|||||
| Katonai szolgálat | ||||||
| Affiliáció |
RSFSR Szovjetunió |
|||||
| A hadsereg típusa |
 |
|||||
| Rang |
altábornagy |
|||||
| csaták | A Nagy Honvédő Háború | |||||
Borisz Alekszejevics Viktorov - a Szovjetunió katonai főügyészének helyettese, a Szovjetunió belügyminiszter-helyettese. igazságügyi főhadnagy, a jogtudományok kandidátusa.
Életrajz
1916-ban született a st. Miloslavskaya, Ryazan régió
Komszomol-jeggyel érkezett az ügyészségre Venev városába 1934-ben, 18 évesen. 1941 óta a szovjet hadseregben. A Nagy Honvédő Háború tagja. 1941 októberében a Tulai helyőrség katonai ügyészének asszisztensévé nevezték ki. 1945-ben a Tbiliszi Katonai Körzet katonai ügyészének asszisztensévé nevezték ki. 1946 óta - a 4. hadsereg katonai ügyészének helyettese. 1947-től a bakui helyőrség katonai ügyésze, a 4. hadsereg katonai ügyésze.
1953-ban a nyugat-szibériai körzet katonai ügyészeként részt vett az NKVD általi ügyhamisítások kivizsgálását célzó első perekben [1] .
1955 januárjában kinevezték a szovjet hadsereg és haditengerészet katonai főügyészének helyettesi posztjára.
Az All-Union Correspondence Law Institute-ban végzett. A katonai jogi szolgálat minden szakaszát teljesítette. 1954-ben a Nyugat-Szibériai Katonai Körzet katonai ügyésze volt. Ebből a pozícióból 1955 januárjában Moszkvába helyezték át katonai főügyész-helyettesnek, ahol az elnyomottak rehabilitációjával kapcsolatos panaszokat és leveleket vizsgáló külön csoport élén állt. A hruscsovi olvadás idején az 58. cikk szerinti rehabilitációval foglalkozott.
1967-ben a Szovjetunió belügyminiszter-helyettesévé nevezték ki.
A Szovjetunió belügyminiszter-helyetteseként a „A vizsgálatot a ZnatoKi folytatja” sorozat tanácsadója volt (Vlagyimir Statkus ezredessel együtt).
1978-ban nyugdíjba vonult. Az RSL elektronikus katalógusa szerint 1960-tól 1990-ig 15 könyve és tankönyve jelent meg a szerzőjéből.
Jegyzetek
- ↑ Viktorov B. A. „Titkos” bélyegző nélkül: A katonai ügyész feljegyzései. - Moszkva: Jogi irodalom, 1990. - 336 p. — ISBN 5-7260-0215-6 .
Kompozíciók
- Viktorov B.A. Kémek a turisták leple alatt. - M . : Katonai Könyvkiadó , 1963. - 56 p.
- Viktorov B.A. „Titkos” bélyegző nélkül: A katonai ügyész feljegyzései. - M . : Jogi irodalom , 1990. - 336 p. — (Térj vissza az igazsághoz). - 200 000 példányban. — ISBN 5-7260-0215-6 .
- Viktorov B. A. "És tegye az aláírását ...". // " Hadtörténeti folyóirat ". - 1989. - 4. sz. - P. 45-31.
- Viktorov B.A. . Hogyan rehabilitáltuk az "összeesküvőket". A katonai ügyész feljegyzései. P.8-29 Véres marsall. Mihail Tuhacsevszkij 1893-1937. - Moszkva: Korona print, 1997. - 384 p. — ISBN 5-7931-0005-9 .
Díjak
1976. január - Az RSFSR Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének oklevele