Borisz Alekszejevics Viktorov | ||||||
---|---|---|---|---|---|---|
A Szovjetunió belügyminiszter-helyettese | ||||||
1967-1978 _ _ | ||||||
Születés |
1916. december 10. Art. Miloslavskaya , Rjazani kormányzóság , Orosz Birodalom |
|||||
Halál |
1993. április 15. (76 éves) Moszkva |
|||||
Oktatás | All-Union Levelező Jogi Intézet | |||||
Díjak |
|
|||||
Katonai szolgálat | ||||||
Affiliáció |
RSFSR Szovjetunió |
|||||
A hadsereg típusa | ||||||
Rang |
altábornagy |
|||||
csaták | A Nagy Honvédő Háború |
Borisz Alekszejevics Viktorov - a Szovjetunió katonai főügyészének helyettese, a Szovjetunió belügyminiszter-helyettese. igazságügyi főhadnagy, a jogtudományok kandidátusa.
1916-ban született a st. Miloslavskaya, Ryazan régió
Komszomol-jeggyel érkezett az ügyészségre Venev városába 1934-ben, 18 évesen. 1941 óta a szovjet hadseregben. A Nagy Honvédő Háború tagja. 1941 októberében a Tulai helyőrség katonai ügyészének asszisztensévé nevezték ki. 1945-ben a Tbiliszi Katonai Körzet katonai ügyészének asszisztensévé nevezték ki. 1946 óta - a 4. hadsereg katonai ügyészének helyettese. 1947-től a bakui helyőrség katonai ügyésze, a 4. hadsereg katonai ügyésze.
1953-ban a nyugat-szibériai körzet katonai ügyészeként részt vett az NKVD általi ügyhamisítások kivizsgálását célzó első perekben [1] .
1955 januárjában kinevezték a szovjet hadsereg és haditengerészet katonai főügyészének helyettesi posztjára.
Az All-Union Correspondence Law Institute-ban végzett. A katonai jogi szolgálat minden szakaszát teljesítette. 1954-ben a Nyugat-Szibériai Katonai Körzet katonai ügyésze volt. Ebből a pozícióból 1955 januárjában Moszkvába helyezték át katonai főügyész-helyettesnek, ahol az elnyomottak rehabilitációjával kapcsolatos panaszokat és leveleket vizsgáló külön csoport élén állt. A hruscsovi olvadás idején az 58. cikk szerinti rehabilitációval foglalkozott.
1967-ben a Szovjetunió belügyminiszter-helyettesévé nevezték ki.
A Szovjetunió belügyminiszter-helyetteseként a „A vizsgálatot a ZnatoKi folytatja” sorozat tanácsadója volt (Vlagyimir Statkus ezredessel együtt).
1978-ban nyugdíjba vonult. Az RSL elektronikus katalógusa szerint 1960-tól 1990-ig 15 könyve és tankönyve jelent meg a szerzőjéből.
1976. január - Az RSFSR Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének oklevele