A tudat verbalizálása a psziché tudattalan összetevőjének, valamint a tudat érzelmi, formálatlan tartalmának verbális és logikai formákká történő átalakításának folyamata. Az emberrel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy a modern pszichológia olyan fogalmakra támaszkodik, mint a verbalizált és nem verbalizált mentális jelenségek, amikor kommunikációról vagy az elvont tudás reprezentációjáról van szó. Speciális pszichológiai terminológiában a tudat verbalizálása mindenekelőtt azt jelenti, hogy a pszichoterapeuta pontosan verbálisan írja le a páciens érzelmi élményét, amelyet empatikusan meg tudott fogni.
Pszichológiai szempontból a verbalizáció abban különbözik az empátiától, hogy a pszichoterapeuta differenciáltabban tud reagálni a betegek kijelentéseire, képes átérezni az érzelmek olyan árnyalatait, a motiváció kezdeteit, amelyeket gyakran maguk a kliensek sem ismernek fel. Fontos figyelembe venni azt is, hogy ebben az esetben az érzelmi élmény a terapeután keresztül magához a pácienshez is eljut, ami kétségtelenül megkönnyíti a terápiát .
Érdemes megjegyezni, hogy a tudat verbalizálása és az empátia összefügg egymással. Magas fokú verbalizáció esetén a terapeuta empatikusabb tud lenni, mint alacsony fokú verbalizáció esetén. Jobban megkülönbözteti a külső (külső) és belső (belső) tartalmat a betegek nyilatkozataiban, feltárja a jelentős tapasztalati aktusokat, segíti a beteget azok tisztázásában. Következésképpen csökkennek a neurotikus tünetek.
A pszichoterapeuták következő két válasza a páciens ugyanarra a kijelentésére példaként szolgálhat a tudat alacsony és magas fokú verbalizációjára. Beteg: „Nehéz nekem, el akarom hagyni a feleségemet; de szánalomból nem tehetem." Alacsony verbalizáció esetén a terapeuta azt mondja, hogy foglalkozni kell ezzel a problémával, és nem bonyolítja a helyzetet. A magas fokú verbalizációval rendelkező terapeuta megpróbál behatolni a kliens belső világába, a helyére helyezi magát, átérezni az okokat, amelyek miatt a szánalom érzése megjelenhet.
A verbalizáció folyamatának kétségtelenül gyógyító jellege van, hiszen a páciensben az új megértés kialakulása önmagában az önmagával és a konfliktushelyzettel kapcsolatos korábbi maladaptív eszmerendszer megváltozásához vezet. A terápia kontextusában, ahol az empatikus kommunikáció tehetetlen, a verbalizáció hatékony eszköz a páciens belső tapasztalatainak és tapasztalatainak jelzésére, gyengítve a maladaptív pszichológiai védekezőképességet.
Így a pszichoterapeuta köteles ezt a tulajdonságát kifejleszteni magában, mert nemcsak a terápiás helyzetben, hanem az életben is.
Az aktív hallgatás technikái közül a következő verbalizációs technikákat lehet megkülönböztetni:
Az első technikánál a hangsúly a páciens által elmondottak emlékének képességén van, a másodikban a pontos és terjedelmes átfogalmazáson, a harmadiknál pedig bizonyos hipotézisek felállításán és tesztelésén a kommunikációs partner belső világáról.
Sajnos korunkban kevés tanulmány létezik a tudat verbalizációjáról, de a kapott adatok (Tashlykov V. A. tanulmányában, Froburg I., 1985) azt mutatják, hogy fejlődése hozzájárul a pszichológiai érzékenység tartományának bővüléséhez. a kliens tudatát és hozzájárul a pszichoterápiás rugalmasság kialakulásához.magatartás.
R. Kociunas A pszichológiai tanácsadás alapjai M .: „Akadémiai projekt”, 1999
Shabanov S., Aleshina A. Érzelmi intelligencia. Orosz gyakorlat. - M .: Mann, Ivanov és Ferber, 2013 ..