A szelep az elektrotechnikában elterjedt elnevezése azoknak az eszközöknek, amelyek ellenállása a rajtuk átfolyó áram irányától (illetve a rákapcsolt feszültség polaritásától) függ [1] . A szelepet úgy képzelheti el, mint egy kapcsolót , amely az egyik polaritású feszültséggel zár, és a másikkal nyit. Egy ideális szelepben a vezetőképesség az áram egyik irányában végtelen, a másik irányban nulla. A valóságban a szelepként használt eszközök ellenállása nemcsak véges lehet, hanem függhet a rajtuk lévő feszültség nagyságától és a rajtuk áthaladó áramtól is.
A szelepek kezelhetők és nem irányíthatók. A vezérelt szelep abban különbözik, hogy nyitását/zárását nem csak a főkimenetekre adott feszültség, hanem a kiegészítő vezérlőbemenetre adott jel is szabályozza. A szabályozatlan szelepre példa az egyenirányító dióda , a vezérelt szelep pedig a tirisztor .
A működési elv szerint a szelepek elektronikus és ionos (gasztron , ignitron , elektrolitikus) szelepekre oszthatók . Az elektronika viszont vákuum és félvezető .